A mutyi és a következetlenség

Hofi Géza egyik műsorában a következő módon definiálta a korrupció fogalmát: „Korrupció az, amiből engem kihagynak.“

Hofi, mint oly sokszor, ezúttal is bizony fején találta a szöget. Ez a tömör és fanyar mondat jól kifejezi azt a következetlenséget, ami oly sok embert jellemez napjainkban is. Ha valamilyen „mutyiból“ előnyünk származik és még magunkat is meggyőzzük, hogy tulajdonképpen nem is éltünk vissza az adott helyzettel, máris átlényegül a „dolog“ és felmenthetjük magunkat erkölcsileg (is). Ha más jut előnyhöz velünk szemben egy „mutyiügy“ által és rajtunk csattan az ostor, egyből átlényegül a „szövevényes korrupciós ügy“ és mélyen elítéljük a „mai borzalmas állapotokat“.

Sokan utálják ha reklámokkal bombázzák őket, de elképzelhetetlennek tartják, hogy fizessenek a televízióműsorokért. Réz András esztéta írta (lassan 25 éve!), hogy Magyarországon szeretik a lángost, de nem szeretik a lángossütőket. Azóta a helyzet nem sokat változott. Továbbra is „közellenség“ a vállalkozó. Még a szó is pejoratív az emberek egy csoportjának körében. (Mennyivel jobban cseng a nemzetközi „entrepreneur“ kifejezés.) Ahogyan egy korábbi bejegyzésemben írtam, ez a furcsa és álszent következetlenség jellemzi a versenyhez való hozzáállásunkkal is. Amennyiben a Volkswagen és az Opel márka küzd meg nemzetközileg egymással (is), hogy megbízhatóbb és jobb autókat adjon el nekünk, akkor lelkesen üdvözöljük az (ár)versenyt. Ha mi személyesen vagy cégünk kerül (valódi) versenyhelyzetbe, akkor már agresszív emberről vagy üzletpolitikáról papolunk.

Szabadságra vágyik mindenki minden szinten, de a nyugdíjunkról, vagy gyermekeink tanulmányainak finanszírozásáról gondoskodjon az állam továbbra is. Öngondoskodjanak rólunk! Bár nem szeretjük a vállalkozókat, de szívesen kezdenénk vállalkozásba, csak garantálja valaki (és az állam is sok hiteles pecséttel), hogy roppant sikeres és kockázatmentesen busásan jövedelmező lesz az ügy. Mi tehát a „fájdalmasan őszinte“ végkövetkeztetés mindezekből, ha nem akarunk a saját zsebünkbe hazudni? Országunk pénzügyi-, közlekedési-, politikai-, kulináris és komment-kultúrájáról MI tehetünk, ráadásul ezek össze is függnek. Családunk anyagi hátterét MI teremtjük meg, vagy valószínűleg senki. Sokkal nagyobb a saját szerepünk (és ezért felelősségünk) a saját jövőnk alakításában, mint hinnénk.