Alice Merton

Te egy német származású angol-kanadai énekesnő vagy. Fiatal korodban sokat utaztál, és a No Roots című slágered is erről szól. Most költöztél az Egyesült Királyságba Németországból, megtaláltad a helyed?

Igen, egy éve költöztem Londonba. Öt évet éltem Berlinben, és a lemezeimen dolgoztam. Aztán tavaly úgy döntöttem, hogy Londonba költözöm, hogy közelebb lehessek a családomhoz, mert ők Anglia déli részén élnek.

Bár éltél Németországban, de egy idő után nem beszélted a nyelvet. Nem olyan régen újra elkezdtél németél tanulni, miért volt ez fontos számodra?

Amikor fiatalabb voltam, nem beszéltem németül, mert Kanadában nőttem fel. Ott angolul beszéltünk és egy kicsit franciául. Szóval nem tudom, azt hiszem, soha nem akartuk igazán megtanulni a nyelvet. Amikor Németországba költöztünk, akkor 13 évesen rendesen meg kellett tanulnom, és ez nagyon nehéz volt. Egy normál német iskolába kerültem, így tulajdonképpen nem volt angol órám. Nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy úgy végezzem el az iskolát, hogy egyszerre tudjak jól beszélni németül és jó jegyeim is legyenek.

Amikor legutóbbi albumodat, a S.I.D.E.S.-t írtad, egy sötét időszakot éltél meg életedben. Miért volt ez így, és mi segített abban, hogy helyre jöjjél?

A terápia és azt hiszem és az, hogy egy kicsit jobban megértem már önmagam, és megtanultam jobban szeretni magam. Nem hiszem, hogy ebben valaha is igazán jó voltam. Ezek a dolgok valóban segítettek, és nyilvánvalóan a zenélés is. Azt gondolom, hogy ez az album tényleg kimentett egy sötét időszakból. Nagyon szerencsés vagyok, mert a zenét használhatom arra, hogy kifejezzem az érzéseimet és ezt megoszthatom másokkal.

Mit mondanál annak, aki most éppen egy hasonlóan sötét periódust él meg, és nem látja a kiutat ebből?

Azt mondanám, hogy próbálj meg nagyon türelmes lenni magaddal, és kérj segítséget, akár egy barátodtól, akár egy ismeretlentől. Találj olyan dolgokat, amiket szeretsz csinálni, kényszerítsd magad olyan dolgokra, amelyeket az elején talán nem szeretsz, de később talán megszereted őket. Nagyon fontosnak tartom, hogy kizökkentsd magad a zűrzavarból, például próbáld meg elterelni a figyelmedet. Ez nem is figyelemelterelés, csak az, hogy kizökkented magad abból a gondolkodásmódból, amiben vagy. 

Gyakran annyira elveszünk és megakadunk ebben a bizonyos állapotban, hogy teljesen elfelejtjük, hogy van egy világ, amiben vannak más problémák, de nagyon szép dolgok is. Számomra a javulás több dolog keveréke volt. Van egy közeli barátom, akivel sokat sétáltunk a COVID alatt. Nagyon jó volt terápiára járni is, beszélgetni bizonyos félelmekről és problémákról. Tényleg el kell végezned ezt a munkát, és rá kell kényszerítened magad, hogy kimenj, és láss embereket, még akkor is, ha az elején ezt nem élvezed.

Amikor hallgattam a S.I.D.E.S.-t, egy markánsabb elektronikus és szintipop hatást éreztem, mint az ezt megelőző anyagon. Mi volt rád hatással amikor az új lemez készült?

Határozottan sok elektronikus zenét hallgattam. Nehéz megmondani, hogy pontosan mit hallgattam, mert sokféle zenét hallgatok, amikor stúdióban vagyok. De azt hiszem, csak azt az érzést akartam tükrözni, amit valójában érzek. Számomra nem volt értelme mindent olyan organikusan csinálni, mint az első albumnál. Ezt úgy értem, hogy az első albumon biztosan voltak elektronikus elemek, már akkor elkezdtünk szintetizátorokat használni, de ezzel az albummal eggyel tovább akartam lépni, és igazán belemerülni ebbe a sötétebb és szomorú érzésbe. Valamilyen furcsa oknál fogva, amikor a szomorúra gondolok, automatikusan egy kicsit elektronikusabbra gondolok.

Azt mondtad, hogy az első albumod sokkal organikusabb volt. Mit értesz organikus alatt?

Azt, hogy sok organikus elemet használtunk, például basszusgitárt, nem elektronikus dobfelszerelést. Sokat kísérleteztünk elektromos gitárral, ami számomra sokkal organikusabb.

Mit érzel, a jövőben még elektronikusabb irányba fogsz elmozdulni, vagy sokkal többet fogsz kísérletezni más dolgokkal?

Szerintem mindig kísérletezni fogok, ez a zene szépsége. Soha nem akarok belekerülni egy olyan dobozba, hogy igen, ez az ő stílusa. Szeretek különféle dolgokat kipróbálni, és látni, hogy mi működik.

Alig két hónapja játszottál Magyarországon a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán. Sokat posztoltál róla, és azt mondtad, hogy ez egy valóra vált álom. Voltál már korábban a Szigeten?

Személyesen még soha nem voltam, de mindenki azt mondta, hogy ez a valaha volt legjobb fesztivál. Mindig néztem az összefoglalókat és az interneten a különböző koncerteket, és láttam a felhozatalt, és mindig azt gondoltam, hogy ha eljutok a Szigetre, akkor megcsináltam.

Alice Merton és zenekara a Szigeten.

Milyen volt fellépni a Szigeten ezek után?

Nagyon szórakoztató volt, de ideges is voltam. Azt hiszem, jobban szerettem volna élvezni, abban az értelemben, hogy ha nyugodtabb lettem volna, jobban élvezhettem volna a pillanatot, mert túlságosan is a tudatomnál voltam és feszültséget is éreztem.

A No Rootsszal a semmiből robbantál be, egyik pillanatról a másikra mindenhol a te dalod szólt. Mit érzel, merre tart most a karriered?

Nem szoktam ezen gondolkodni. Én csak azt szeretném, hogy minél többen hallgassák a zenémet és szeressék a számokat, de én mindig csak olyan dalokat fogok készíteni, amiket jónak érzek és azt tükrözik, amit érzek. Szóval nem hiszem, hogy valaha is az volt a célom ezzel a munkával, hogy szuperhíres legyek. Inkább az volt, hogy igazán őszinte zenét csináljak, ami jelent nekem valami, és segít megérteni magamat, az életemet és az érzelmeimet, és talán segít valaki másnak is. Folytatni akarom, a turnézást is és koncerteket adni az embereknek.