Cicikrisztus

Szokás mondani, hogy az emberek nem szeretnek novelláskötetet venni, inkább regényt. Meg azt, hogy a novellisták is kezdenek trükközni, egyre több a novelláskötetnek álcázott regény, ahol ki-be járkálnak az egyes darabokból a szereplők. Nos, ez a szenzációsan szórakoztató és változatos kötet nem trükközik. Az egyes írásoknak az égvilágon semmi közük egymáshoz.

Az összesen hat novellát egy délután alatt el lehet olvasni, utána akkor is visszatér az ember életkedve, ha éppen egy nagyon durva választási kampány beszűrődő zajait kell elszenvednie.

A kötet eredeti címét hiába kerestem – úgy tűnik, a kiadó maga válogatta. Ha így van, akkor a válogató aligha lehetett más, mint a fordító M. Nagy Miklós, aki történetesen a Helikon Kiadó igazgatója is. (Nemrég igazolt át az Európa Kiadótól.)

A címadó írás egy biztonsági őrről szól, aki besokall és egy művészeti múzeumban vállal teremőrséget. A másiknak a középpontjában egy házaspár és egy fékeit vesztett, tiltakozó futballszurkoló áll. A harmadikban egy elvált feleség, aki történetesen újságíró, és kiborítja a bili tartalmát. A negyedikben egy egyetemista fiú a főszereplő, aki egész életében módszeresen eltitkolt valamit a szülei előtt. Az ötödikben egy kiskamasz szemével nézzük a világot, többek között a világ legkisebb országának focicsapatát. Az utolsó írás pedig a sci-fi eszközeit veti be: egy kamasz véletlenül megtudja, mit hoz a sötét jövő. Rövid távon segít neki…

A novella és elbeszélés szavakat sokan nem is különböztetik meg. Az egyetemen azt tanultam, hogy a novella (régies szóval beszély) cselekménye általában egy szálon fut, egyetlen sorsfordulat áll a fókuszában. Kevés szereplő jelenik meg. Jellemző rá a csattanó, vagy éppenséggel a csattanó látványos elmaradása.

Nick Hornby (1957) novellái ebben a kötetben éppen ilyenek. Kevés, életszerű, mégis eredeti szereplő, sok párbeszéd. Fontos jellemzője minden írásának (regényeiben is!), hogy cselekménye abszolúte megjósolhatatlan, sőt igyekszik becsapni várakozásainkat.

A leghíresebb mindenképpen a több antológiában szereplő írás, a Cicikrisztus. (NippleJesus, 2000), amely először úgy tűnik, hogy egy bunkó biztonsági őrről szól, egy ideig azt képzeljük, hogy az a poén az egészben, hogy neki is jár az esze, sőt, egy mai Szókrátész rejtezik benne. Aztán fordul a kocka, és kiderül, hogy valójában a kortárs képzőművészet lényegéről szól az egész írás.

Az én aranyérmesem a Kis ország (Small Country, 2005), amely egy képzeletbeli, Champina nevű országban játszódik.

Először azt hisszük, hogy a kicsinység báját és bajait fogja sorra venni az író, de aztán jön a bonyodalom: Stefan, a tizennégy éves főhős kénytelen lenne beállni a fociválogatottba, mert apja kitörte a lábát (nem, egyáltalán nem meccsen). Ő pedig megtagadja. Ám nem is az ő makacsságáról szól a mindössze húsz oldalas írás, ahogy egy ideig gondoljuk. Hanem az erőről, ügyességről és az észről, az emberi együttműködés szépségéről.

Kis remekmű ez a könyv, az író mellett, a válogató-fordítóé és a grafikusé is, ahogy pestiesen mondják, „odatette magát”. Még egy új szót is tanultam a fordítótól: úgy látszik, van olyan szó magyarul, hogy „gecmarek”. Ez valami negatív kifejezésnek tűnik primitív férfiemberre. Lehet, hogy egyszer előforduló, ide kitalált kifejezés? Hogy lehet ez vajon angolul?

Amikor Homérosz olvasás órára jártam, beszereztem az Elischer-Fröhlich féle Homéroszi Szótárt, abban az ilyen szavakat így jelölték: „Hap. leg.”, azaz hapax legomenon, „egyszer mondott”. Homérosznál csak egyszer fordul elő. Csak sejtjük mit jelent, mert nincs más kontextus, amivel összevethetnénk.

Ezzel a kötettel új Nick Hornby összkiadás indul a Helikonnál. Hurrá.

(Helikon, 2018, fordította M. Nagy Miklós, borítóterv Szabó Levente, 157 o., 2799 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)