Tom Ford, a meghökkentés és a luxus prófétája 1/3

Tom Ford, a meghökkentés és a luxus prófétája 2/3

Óriási sikere és a Gucci márka felértékelődése ellenére, Ford 2005-ben távozott a Gucci éléről. A távozás hangos volt és fájdalmas, de a jövőre vonatkozó elképzeléseit nem tudta a cégcsoport tulajdonosával, Henri Pinaulttal összeegyeztetni. A csalódott Tom Ford hosszú ideig nem is akart visszatérni a divat világába, úgy érezte a film a jövője, a 2010 márciusában bemutatott The single man című mozija komoly elismerést hozott, de közben visszatért a rajzasztalhoz is.

2006-ban megalapította saját vállalatát, amely először illatszereket, majd szemüvegeket forgalmazott. A saját márka megalapozása után jelent meg 2007-ben a férfi vonalával, amelyet saját üzleteiben és a világ kiemelt helyein forgalmazott. A sokak által várt női vonal 2011 tavaszán debütál majd New Yorkban, a tervező Madison sugárúti üzletében.

TF

A FORD brand provokatív, következetesen megkülönböztető és bevállaltan igen drága. Minden termék, amelyen megjelenik a tervező neve, a felső árkategóriát képviseli, nemcsak imázsa, hanem minősége miatt is. A Ford termékek kampányai, legyen az női vagy férfi illatszer, napszemüveg vagy férfi zakó, mindig a feltűnést szolgálják.

Cool

TF

Férfi illatszerét meztelen női testen a mellek közé szorítva reklámozta, finoman szabott öltönyeit pedig félmeztelen nők, és szeretkező párok között mutatta be. A botrányokat kavaró és a feltűnést kereső reklámokkal szemben a Tom Ford férfiruha vonal a klasszikus alapokra és a bevált, férfias vonalakra alapoz, az angol méretes szabóságok tökéletes kidolgozottságát vegyíti az olasz kifinomultsággal.

Tom Ford For Men

A zakók egyenes és hangsúlyos válla, a széles reverek és a leszűkített derékvonalak markánssá és egyedivé teszik a TF darabokat. Hagyományos megjelenése ellenére az anyagok szokatlan párosítása, a kocka és csíkminták bátor vegyítése, a friss színek újszerű használata teszi a kollekcióját könnyen felismerhetővé. Filozófiájának lényege az elegancia új felfogása, a hagyományok megőrzése mellett egy új és bátor látásmód kialakítása. A Guccinál már megszokott módon a saját nevével fémjelzett kollekcióban is következetesen a luxust képviseli, a szűkvonalú krokodil cipők, utazótáskák, kasmír pulóverek és finom arany kiegészítők, de a felirat nélküli farmer nadrág és pólóingek is a tökéletességről és a szembeötlő luxusról szólnak.

Tom Ford

A Tom Ford üzletek, New Yorktól Milánón át Dubaiig, egyediek és inkább hasonlítanak egy luxuslakáshoz, mint egy shophoz. A berendezés a szürke és barna szín kompozícióján alapszik, melyet a fém és arany bútorok feszessége és a macassar fa falbetétek melegsége tesz különlegessé.

Tom Ford 2010

Tom Ford 2010

Tom Ford 2010

Summer

- Tanítsátok zenére a gyerekeket! – Hangzott el apám szájából és részben hozzátette, vagy éppen csak hozzá gondolta, hogy a zene univerzális és apolitikus. A zenét nem lehet láncra verni, megbéklyózni, a zene nemzetek és ideológiák felett áll. A zene jó társ. Aki zenélni tud, sosincs egyedül, hangszere - bármi legyen is az – a legjobb barátja, vele mindig megoszthatja örömét, bánatát.

A zene nevel, képez, cizellál. Nem úgy, mint „holmi“ lexikális műveltség, nem olyan direkt úton, de a zenének a lélekhez is, szívhez is külön bejárat van fenntartva. Ilyen privilégiumokkal az ember esetében legfeljebb az illatok büszkélkedhetnek. Nem véletlen, a zene ugyanis nemesíti a lelket. Apám, aki világnézeti elkötelezettsége okán rekedt lelki útvesztőjében, már végleg nem találta Ariadné fonalát és leszámolt a lehetőséggel, hogy fejlődésünket nyomon követhesse. Fölötte kimondott ítélettel három kisgyermekét is árvaságra ítélték. Szorongatott helyzetében – túl volt az orvosi vizsgálaton, s már a hóhér is megtapogatta a nyakát, hogy alkalmas-e az akasztásra – az utolsó beszélőn semmi konkrétat nem volt képes kinyögni. A halálba menők stigmájával arcán, már odaátról rebegett, mintha ajkain immáron a halál muzsikálna. Tanítsátok zenére a gyerekeket, motyogta és azt gondolhatta, majd őhelyette a zene fog elvezetni minket a tiszta szépség forrásához.

Apám csoda folytán megmenekült, büntetése életfogytiglanra változott. Minket pedig sosem tanítottak zenére. Én megpróbálkoztam ugyan a zongorázással – mikor magamban bontogatni kezdtem apám „lepecsételt genetikus testamentumát“ -, de már késő volt ahhoz, hogy a zene zsigeri szinten részemmé váljon. Arra viszont elégnek bizonyult hogy szentenciáira ráérezzek, s azok, saját tapasztalat alapján, végső visszaigazolást nyerjenek.

Tovább adom hát a stafétát: Tanítsátok zenére gyermekeiteket!

U R not ...

Az amatőr fotózás „demokratizálódott”. Nyilván ennek minden előnyével és hátrányával. (Ahogyan általában.) A folyamatnak több összefüggő oka is van.

OK 1.
Az analóg fotózást felváltotta a digitális technológia.

OKOZAT
A film és az előhívás magas költsége helyett ingyenessé vált a kattintgatás.

OK 2.
A képfeldolgozó célszoftverek jóval egyszerűbbek és valóban felhasználó barátok lettek.

OKOZAT
A tömegeknek is lehetősége nyílt gyors és látványos módosításokat végezni a képeken.

OK 3.
Megjelentek az olcsó képmódosító alkalmazások okostelefonokra és táblagépekre is.

OKOZAT
Ugyanazon univerzális eszköz képes elkészíteni, módosítani és (online) publikálni a képet.

OK 4.
Az Apple az iTunes Store után kinyitotta az App Store-t is.

OKOZAT
Az átlag Apple felhasználó könnyen és gyorsan juthat fotós szoftverekhez otthoni gépére is.

OK 5.
A közösségi média felületei könnyű és csábítóan gyors publikációs lehetőséget biztosítanak az exhibicionista wannabe „művészeknek”.

OKOZAT
A képek egymásra válaszoló megosztása egy öngerjesztő folyamatot indított el, újabb és újabb képgyártási dömpingre sarkalva a lelkes felhasználókat.

Ezzel párhuzamosan az új világ kényelmes polgárai az írott szót egyre kevésbé hajlandók megfejteni. Fáradtságos meló ugyanis. Helyette az álló-, vagy mozgókép által keltett, kisebb strapával járó emocionális látványra és szórakozásra hajtanak. A Pinterest használók száma dinamikusan növekszik. Az infógrafikák népszerűsége töretlenül kúszik felfelé. Mark “Fácse” Zuckerberg (ma IPO!) benyelte az Instagram képmegosztó sikersztorit, egy csekély, de nem sértő összegért. (1.000.000.000 USD.) A felnőttek nem meséket olvasnak a gyermekeiknek, hanem berakják a dvd-t (blue-ray lemezt stb.) a lejátszóba, vagy elindítják a lejátszást a médiacenteren. (Rosszabb esetben a kölykök média-önkiszolgálják magukat. 3D-ben.)

A címben feltett provokatív kérdésemre válaszolva pedig, azt nem tudom, hogy mindenki (fotó)művész-e, de egészen biztosan többen gondolják ezt magukról, mint tíz évvel ezelőtt…

Nagyon mélyen űl bennem ez a élmény. Gyerekként még csak ösztönösen éreztem, ma már tudom, a vágyak beteljesülése kevesebbet ad, mint a vágyak maguk. Nem véletlen mondják, hogy két tragédia van az életben: az egyik, ha nem kapod meg, amit akarsz, a másik pedig, ha megkapod. Hogy ez tárgyakra mennyire igaz, döntse el mindenki saját tapasztalata alapján! Ki ne érezte volna már, hány felesleges dolog veszi körül! Dolgok, amik csak addig fontosak, amíg haza nem viszi az ember, aztán már csak felesleges kacat lesz belőlük.

De nem csupán tárgyak után vágyakozik az ember. A vágyak az egész életet behálózzák. Legmarkánsabb érzéseink egyike a személyek, a társ utáni vágyódás. És furcsa módon itt is jelen van az érzés; az áhított személy „megkapása“ felett érzett öröm, sosem tudja túlszárnyalni a meddő vágyakozás maró keserűségét. De a be nem teljesült vágyak keserűsége egyben nosztalgikus szépséggel fűszerezi az ember életét. A be nem váltott remények relikviái idővel megtöltik életünk polcait. Mindazonáltal „a lehetett volna, de nem lett“ élmény poézise furcsa ellentétben áll a beváltott remények vaskos pragmatizmusával.

Kezdetben van a remény és semmi más. Aztán lassan beváltja az ember reményeit. Némelyiket árán, néhányat olcsón, egy-kettőt pedig drágán ad. De idővel mindet beváltja. És akkor már van minden, csak remény nincs. Legkésőbb ekkor elgondolkodhat az ember, hogy vajon mi ér többet. Az ifjúság reményteljessége, vagy a jól beváltott remények. Harminc éves érettségi találkozómon rá kellett jönnöm, hogy én a többiekhez képest reményeimet jó árfolyamon váltottam be. Okom sem lehet panaszra, s lám mégis ott trónol minden elégedettség felett az „eltékozolt“ remények szomorúsága.

Mert erről szól az élet – a remények beváltásáról. Az ifjúság tágabb értelemben pedig maga a reménység. És az ifjúság ígérete – ahogy azt Heine írja ide passzoló versikéjében – az élettel felér.

Mementó

A hajad olyan fekete,
ruhád oly fehér;
az ifjúság ígérete
az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!
Ki tudja mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér…

Geoff Martin, beceneve: a fül

Geoff 2002-ben kezdett el a Bang & Olufsennel együtt dolgozni. A 43 éves hangmérnökre az elmúlt 10 év alatt ragadt rá “a fül” becenév, pedig nincsenek sem különösebben nagy, sem különösebben elálló fülei. Egész egyszerűen a hangrendszerek, hangsugárzók tesztelése során megnyilvánuló perfekcionizmusa az, aminek becenevét köszönheti. “A fül” alkotta a többszörös díjnyertes Audi A8 Advanced Sound System-et, amelynek finomhangolásával csaknem 3 hónapot töltött, illetve neki köszönhetjük a BeoPlay család legelső tagjának, a BeoLit 12-nek az elképesztő hangját is. Következzen a vele készített interjú, és Geoff egyik kedvenc akusztikai helyszíne: egy barlang.

Egy BeoPlay termék mely része tükrözi leginkább a márka koncepcióját? Voltak olyan egyedi részletek, amelyeket kölcsönvett egy már meglévő fejlesztésből a tökéletes végcél eléréséhez?

Szem előtt tartva a mai digitális generáció igényeit, a B&O PLAY az önálló termékeket párosítja letisztult és egyszerű működéssel, szemben a Bang & Olufsen-től eddig megszokott integrált otthoni redszerekkel. A B&O PLAY olyan hordozható termékek megálmodására fókuszál, amelyek szinte észrevétlenül olvadnak a mindennapi életünkbe, köszönhetően végtelenül egyszerű használatuknak és tökéletes hangminőségüknek, kiváló példa erre a BeoLit 12.
A már meglévő termékeink múltban már bizonyított műszaki megoldásait, és az eddigi tapasztalatainkat integráltuk az új generációs termékeinkbe, ami eddig is tökéletesen bevált, az csak emelheti a B&O PLAY paletta szereplőinek értékét.

A BeoLit 12 “Class D” digitális erősítővel van felszerelve, amihez egy 2.1-es hangrendszer csatlakozik, 2”-es magas sugárzók és a 4”-es mélysugárzó. Hogyan befolyáslja ez a megszokott Bang & Olufsen hangzást?

A BeoLit 12 esetében a már meglévő, átfogó tapasztalataink és elégedettségünk következtében választottuk a 2.1-es kialakítást. A “Class D” erősítő biztosítja az egyensúlyt a kiváló hangzás, valamint a magas teljesítmény között. A BeoLit 12 basszus képessége még minket is meglepett, aki először hallgatja, nem is hiszi, hogy egy ilyen kisméretű dobozból ilyen “nagy” és tiszta hang elvárható lenne, gyakorlatilag hiába ismertük mi is az első tesztek előtt a paramétereket, nem tudtunk elvonatkoztatni a tárgy kis méreteitől. Meglepő volt! A “Class D” erősítő nagy előnye, hogy a felhasznált energia tetemes részét a a hang létrehozására fordítja, így megnövekedett a BeoLit 12 hordozható képessége, hiszen tovább bírja a beépített akkumulátor. Minden hangsugárzó független erősítést kap, a jelek feldolgozásáról és összefésüléséről egy külön processzor gondoskodik (DSP), amely folyamatosan optimalizálja a hangsugárzók viselkedést a kiválasztott hangerő beállításának függvényében.

A “Class D” erősítő egy ICE Power erősítő is egyben?

A BeoLit 12-ben található erősítő nem azonos az ICE Power erősítővel.

Hogyan látja a Bang & Olufsen digitális zenehallgatásra történő átállást? És ez milyen hatással lesz a jövő Bang & Olufsen termékeire?

A digitális zene már-már gyűjtőfogalommá vált, éppúgy használjuk a borzasztó rossz minőségű tömörítés esetében, mint amikor egy hangstúdióban meg sem tudjuk különböztetni, hogy most épp élő előadást vagy felvételt hallgatunk. Ez a digitális zene térhódítása előtt is így volt, a CD 1983-as megjelenésével a felhasználó kezébe, egészen pontosan fülébe került a döntés, hogy milyen minőségű zenét kíván hallgatni, már ekkor sem kizárólag a lejátszó teljesítménye, hanem a forrás maga is befolyásolta a hangzás minőségét.

Nemrégiben még a vásárlónak kellett eldöntenie, hogy gyorsan, kényelmesen akar elfogadható minőségű zenét hallgatni, vagy időt, energiát ráfordítva kompromisszum mentesen szeretné élvezni kedvenc előadói valamelyikét. Ekkor még a merevlemezek nem voltak kellően nagy kapacitásúak, vagy az internet sávszélessége nem volt megfelelő ahhoz, hogy veszteségmentesen hallgathassunk zenét akkor, amikor csak kedvünk támad hozzá. Viszont ez ma már nem igaz, a merevlemezek teljesítménye elképesztő, szinte korlátlan az internet sebesség is, így lehetőség adódik – akár csak alkalomszerűen, akár rendszeresen – a legjobb minőségű forrásokat hallgatni.

A mi szemszögünkből az átállás már 1983-ban elkezdődött, ma már az összes audio eszközünk képes digitális zenei formátumok lejátszására, és gyakorlatilag egy sem tud analóg jeleket feldolgozni, nincs már kazetta, sem bakelit lejátszó a palettán. Ami újszerű, az sokkal inkább a letölthető zenei fájlok, és azok kezelésének problematikája, illetve egy-egy zenei gyűjteménybe való integrálása, átláthatóvá, kezelhetővé tétele. Nincs olyan Bang & Olufsen lejátszó, ami ne lenne jövőálló, nem csak a jelenben használt, hanem a jövőben megjelenő megoldásokat is figyeljük.

Árulja el nekünk, lesznek még új termékek a közeljövőben?

Lesznek bizony. Audió lejátszók és hangfalak. Érdemes nyitva tartani a szemüket és a fülüket egyaránt!

Honnan ered a BeoLit 12 elnevezés?

A BeoLit 12 mint névválasztás valójában a tisztelet kinyilvánítása a Bang & Olufsen valaha volt egyik legnépszerűbb rádiójának, a Beolit 39-nek, a névválasztáson túl a tulajdonságaik is azonosak: robusztus forma, meglepő hangzás, könnyű kezelhetőség.

Mi áll pont e négy szín kiválasztása mögött, illetve miért döntöttek úgy, hogy egyesével dobják piacra?

Színek tekintetében a tervezőnek, Cecilie Manz-nak határozott elképzelési voltak:

- legyen egy szín, amely annyira naturális és egyszerű, amennyire lehet: alumínium hangsugárzó burkolat és barna bőr szíj kombinációja
- legyen egy szín, amely ugyan naturális, de tekintélyt parancsoló: sötétszürke hangsugárzó burkolat és fekete bőr szíj
- legyen színes is, ám semmi kirívó, feltűnő, inkább diszkrét és elegáns, így esett a választás a sárga és a kék színekre.

Remélem mindenki megtalálja a személyiségéhez illőt, mindegyik színkombináció egyedi. Ezért is döntöttünk úgy, hogy egyesével mutatjuk be a BeoLit 12 újabb és újabb színkombinációit a nagyvilágnak.

A tehenek kipufogóján (análógia) távozó metán, bolygónkat fel- és továbbmelegítő hatásának taglalásától ez esetben óvatosságból eltekintünk, mielőtt még az autógyárak kreatív ügynökségei (árnyalt médiamix segítségével) bűnbakká teszik a gonosz, hamburger fogyasztó, környezetszennyező, a globális felmelegedésért tulajdonképpen e két fő okból (liheg/eszik) is felelős kerékpárosokat.

Szóval a múlt heti bejegyzésemhez hasonlóan, ismét egy összecsukható kerékpárról írok. E “teszt” erejéig loppon eloroztam a feleségemtől. Kinyitott állapotában a hetvenes évek klasszikus (Csaba névre hallgató), Csepel kempingbiciklijét idézi a forma, azonban pont hét sebességgel tud többet, ti. nyolc sebességes.

Nyitva

Csukva

Azon túl, hogy MAXI méretben helyezték el rajta a MINI márkajelzést, annyi köze is van az autóhoz, hogy még a kisebbik Mini csomagterébe is beszuszakolható. Cipőkanállal. (A Countryman csomagtartójában pedig még kissé “kotyog” is.)

Mini a Miniben.

Minik

Távirati stílusban a kerékpárról: alu váz, 8 sebesség, 11 kg. súly, rikító sárga teflon lánc és csengő. Az ülés alatti kis táskából egy nagyobb táska varázsolható elő, amelybe viszont a teljes bringát elpakolhatjuk összecsukott állapotában, hogy aztán a vállunkra vetve a kompakt csomagot, könnyebben tudjunk fesztelenül viselkedni a tömegközlekedési eszközökön. (Kazal László idevonatkozó felvételét itt találjátok meg.) Azt a tényt, hogy valóban gyerekjáték kinyitni a kerékpárt, Gergő bizonyítja a következő videóban.

Hihetetlenül kényelmes zselés ülést és jó fogású ergonomikus kormánymarkolatot kapott a bicó. Teljes a felszereltsége, mivel két sárvédő, kitámasztó kar, illetve hat fényvisszaverő prizma szolgálja ki a tulajdonos és a rend szigorú őreinek igényeit. Egyébként slick gumikon gördül, tehát ha leszakad az ég, érdemes beállni a depóba egy gyors gumicserére, különben súlyos (másod)percekkel fizetünk a gyártó hányaveti könnyelműségéért.

Itt a jó idő, drótszamárra fel, vizekhez le, zöldbe be!

Marvin Says #10

Tom Ford, a meghökkentés és a luxus prófétája 1/3

Mára számos egykorvolt nagy név született újjá, többek között a Burberry vagy a Lanvin, de a kilencvenes évek derekán a Gucci volt az első, aki ezzel próbálkozott. A szakma, ahogy a divatvilág magát nevezni szereti, értetlenül állt az amerikai tervező szerződtetése előtt.

Tom Ford

TF

Tom Ford viszont az ötletben és lehetőségben megtalálta, amire vágyott, egy legendás név, európai hagyományok, kreatív szabadság és a tulajdonosok támogatása olyan lehetőséget adott neki, amit tökéletesen kihasznált. 1993-ban Ford már a teljes Gucci stratégiáért felelt, nemcsak a férfi és női vonalért, hanem a kiegészítők, illatok és a marketing tevékenységért is. Hamarosan az Yves Saint Laurent márka művészeti igazgatója is ő lett, mivel a Guccit tulajdonló PPR vállalat megvette a franciák büszkeségének számító márkát a névadó tervező visszavonulása után.

Hamar kiderült, hogy Ford nem csak a ruhák szabásával és anyaguk összeállításával, hanem a marketing eszközök felhasználásával is provokálni tud. Híressé vált reklámötletén a női fanszőrzetet G formájúra borotváltatta, az Yves Saint Laurent M7 férfi illatának kampányán pedig egy teljesen meztelen férfi jelent meg a maga teljes valóságában.

A Gucci reklámok provokatívak, sokszor kétértelműek, de minden esetben ízlésesek és emlékezetesek voltak. Ügyesen ötvözte a szexet a fiatalos lendülettel, a buja testiséget a mediterrán életörömmel, a provokáló luxussal. Ford a Guccinál olyan luxust teremtett, amely a hetvenes évek hangulatát idézte, mégis naprakész volt és modern. Előszeretettel használta a bársony anyagokat, selyemmel és bőrrel kombinálva, visszahozta a széles reveres zakókat, a köldökig kigombolt ingeket, a krokodil bőr cipőket és a testre simuló szabást.

Tervei és reklám ötletei miatt csakhamar olyan ismertté vált, mint a márkájukat saját nevükkel jegyző tervezők. Tom Ford legenda lett, miközben soha egyetlen zakón, sálon vagy illatszeren sem jelent meg a neve. A Gucci termékek megszállott vásárlói természetesen a mindig makulátlanul de egyedi stílusban  öltözködő, rövidre vágott frizurát és napszemüveget  viselő tervezővel azonosították a termékeket. Ford köztudott mássága ellenére is szexszimbólummá vált, a világ jelentős magazinjai előszeretettel szerepeltették címlapjaikon, gyakran ledéren öltözött nőkkel és férfiakkal.

Folyt. köv.

Tom Ford

Együtt

Négykezes

Ahogy teltek a hónapok, nyilvánvalóvá vált, hogy ha tovább gyömöszöljük Gergőt, akkor a gyerek-tanár-szülő veszélyes Bermuda háromszögében előbb-utóbb menthetetlenül el fog süllyedni a zene iránti motivációja és pont ellentétes hatást érünk el, az eredeti célhoz képest.  (Azt persze a kis gézengúz nem tudta, hogy milyen hangszeren szeretne játszani.)

Csíny

Mit tehet ilyenkor a szülő? Végül is egy fiúról van szó, akinek hamarosan, nagyjából minden gondolata a jááányok felé fog gravitálni. Kölcsönkértem egy gitárt hát, hisz régen tudjuk, hogy ez a népszerű hangszer amellett, hogy (még a színpadon is) öltöztet, jelentősen javítja egy kamasz fajfenntartási tevékenységének esélyét. Megnéztünk néhány zenei klipet persze, a szemem sarkából láttam már, hogy jó az irány!

A további fejlemények alakulását rövidre fogom. Gergő hamarosan a gitárjával aludt! Szó szerint. Nap közben mindenféle unszolás nélkül leakasztotta a hangszert és vadul gyakorolni kezdett. Hallott valahol egy dallamot és nagy buzgalommal próbálgatta rekonstruálni a gitárján. Flow! Amikor saját gitárt kapott, büszke tartással és mi-fiúk-tudjuk-hogy-van-ez arckifejezéssel cipelte haza a hátán a hangszert. Győzelem!

Zene

Sok esetben nehéz megtalálni a kulcsot valakihez és talán nem könnyű „beröffenteni” a motivációs motort, de ha már lendületben van a jármű (de főleg) vezetője, könnyebb az egyensúlyt tartani és örülni az utazásnak.

p.s.

Gergő azóta sokkal nagyobb kedvvel tanul zongorázni is!

Caligula

A filmtörténet egyik leghírhedtebb darabja az évek során sok pocskondiázásban részesült, de minden meg- és meg nem alapozott kritika ellenére bizonyos kultusz is kialakult körülötte. Helen Mirren, az egyik női föszereplő, a genitáliák és a művészet páratlan találkozása-ként minősítette a filmet.

A film ötlete Roberto Rosselinitől, a neorealizmus egyik mesterétől származik, aki az ismert író, Gore Vidal forgatókönyve alapján szerette volna a témát filmre vinni. Az alkotáshoz azonban pénz kellett. A 22 millió dolláros produkció produceri feladatára végül is a Penthouse tulajdonosa, Bob Guccione vállalkozott és nagy becsvággyal készült „missziójára“, miszerint a „modern művészet egyik mesterművében“ majd neki sikerül az erotikát a filmművészettel végleg kibékítenie.

Az igényes „hard“ alkotásra a legnagyobbakat akarták megnyerni és ez részben sikerült is. Részben mondom, mert a nem mindennapi produkcióban sokan nem találták helyüket. Maria Schneider például, aki korábban Marlon Brandoval az Utolsó tangó Párizsban produkció imitált vajas anál jelenetében bizonyította, hogy a kemény dolgoktól sem riad vissza, a Caligula egyik forgatási napján egyszerűen kisétált a stúdióból és nem is tért vissza többé. Később úgy nyilatkozott, színésznő vagyok, nem kurva. Malcolm McDowell, Peter O‘Toole, Helen Mirren, Teresa Ann Savoy és még sokan mások maradtak.

A nem csak szexjelenetekben látvány gazdag produkció a római császár, Caligula rémuralmának négy esztendejét dolgozza fel. A prekoncepciót nem véletlenül ebbe a környezetbe helyezték el. Róma ezekben az években éli „fénykorát“, amikor pompa, hatalom, brutalitás és a kéjsóvár örömök legnyíltabb kiélése egy sajátosan dekadens kórképpé áll össze. A téma tehát jó választás volt, mert ha egyáltalán, a Római Birodalom ezen korszakát csak így lehet autentikusan érzékeltetni, be-, vagy megmutatni.

Caligula

A „megmutatás“ olyan jól sikerült, hogy én huszonöt éves koromban a moziban ülve (a filmet Németországban vágatlanul mutatták be) nehezen tudtam az altesti bizsergést a művészi élményről leválasztani. Azt azonban ma is teljes bizonyossággal tudom, a vállalkozást lelkesen fogadtam. Valahol felszabadítónak éltem meg, hogy végleg eltűnnek a tabuk, hogy az emberek végre nyíltan szembe mernek nézni legrejtettebb önmagukkal. Hogy a mindenkit egyformán foglalkoztató szexualitás végre a moziban is kiléphet rejtekéből és nem csak a pornográfia öncélú kategóriájában van jelen.

A vállalkozás elbukott. Több okból. Egyrészt a filmben nem sikerült az inkább pornográfiára emlékeztető jeleneteket a művésziekkel teljességgel összemosni, mert a film jónevű színészei önmagukat nem olyan szinten adták fel, mint a penthouse-os statiszták. Ettől a jelenetek kissé hiteltelenek lettek. Másfelől a filmet sokan megbélyegezték, több országban betiltották, vagy be sem mutatták.
Egyfajta újkori prüdéria világszerte ellentámadásba ment át és a hetvenes évek lazulásával szemben a cenzúra mindinkább bekeményített. Ilyen körülmények közt egy hasonló vállalkozásra gondolni sem lehetett.

A szexuális témák leplezetlen ábrázolása a képzőművészetekben ma már teljesen elfogadott. Én azt hiszem még a színházak élő előadásai is messzebbre mennek, mint a filmek. Volt időszak, amikor Pesten színház meztelen emberek nélkül nem is létezett. Hogy ez mennyire öncélú, hogy mennyire csak a közönség csábításán van a hangsúly, nem tudom. Tény, hogy a színházban le lehetett vetkőzni és a meztelenség „becsomagolása“ művészi szándékokba nem ütközik nehézségekbe. A prűd amerikaiak által dominált film azonban még sokáig várhat arra, hogy a harminchárom évvel ezelőtt forgatott Caligula szabadosságán is túlléphessen. Egy barátom egyszer roppant találóan így fogalmazott: Egy női mellet amerikai filmben csak akkor lehet megmutatni, ha le van vágva.