Israel Kamakawiwo'ole

Mindig azt kívántam, hogy az én temetésemen ne sírjanak, hanem nevessenek az emberek, s ha már összejönnek, bulizzanak, örüljenek egymásnak és érezzék jól magukat. Hiszen nem is lennék hiteles, ha másképp kívánnám én, akinek nem csak az ember érkezése, távozása is ünnep, aki elkötelezte magát amellett, hogy még a síron túl is jólérzi magát. Ezért mondom mindenkinek, ne kérdezzétek, hogy vagyok, vagy ha igen, majd a halálom után öt perccel. Addig úgyis csak egy lehet a válasz, mert hogy is lehet az, aki él? Jól. Utána meg – már jól.

Meglehetősen egyedül érezhettem magam ilyetén pogány gondolatokkal, míg csak nem láttam Israel Kamakawiwo’ole, a kimondhatatlan nevű hawaii énekes temetéséről összeállított videóklippet. A világhírű bennszülött zenész 343 kilós túlsúlyának következtében kialakult légzőszervi elégtelenségébe halt bele harmincnyolc évesen. Hawaii történetében harmadikként (első nem politikus) a parlamentben ravatalozták fel. Kívánságának megfelelően elhamvasztották és egy népünnepszerű összejövetelen hamvait a tengerbe szórták.

Nos, a videó láttán kissé dezsavűm volt. Lelki szemeim előtt ez a jelenet már sokszor lejátszódott. Ilyennek képzelem ugyanis saját temetésemet és azt hiszem már többször kinyilatkoztam, hogy én ott szintén ezt a zenét – mely az élet himnusza is lehetne – szeretném „hallani“. Na jó! Még nem döntöttem el, hogy Israel Kamakawiwo’ole, vagy Luis Amstrong előadásában.