Olasz meló

Vespa

Kedveseim! Egy érdekes bejegyzés sorozattal szeretnélek kárpótolni Titeket az egy hét hallgatásért. Augusztus végén ismét utazgattunk egy „kicsit” Itáliában és (az 1 hét tengerparti tetszhalott-napozás helyett) körbenéztünk néhány pompás olasz városban/faluban, ha már ott voltunk, illetve megkóstoltuk a Ligur-tenger (közel) összes lakóját. Ez utóbbi kulináris élményeinknek ők (frutti di mare) kevésbé, mi annál inkább örültünk.

Ettünk Velencében a két Michelin csillaggal rendelkező MET-ben is, de az egyik legfantasztikusabb komplex élményt adó ebédet egy eldugott (tényleg) kis helyen költöttük el Monterosso (Cinque Terre egyik faluja az ötből) felett, ahová tök véletlenül tévedtünk be.

Ha a címhez hű autót választottam volna az útra, akkor a B42 Minivel kellett volna mennünk. BTW az „Olasz meló” (Italian Job) című film IMDB linkjét itt találjátok. Mivel azonban 9 nap alatt kb. 3700 km-t vezetve 10 várost terveztünk a teljes családdal meglátogatni, ezúttal nem a kis kedvenc mellett döntöttünk.

Ne féljetek, a továbbiakban nem egy monstre és unalmas úti beszámolóval foglak Titeket fárasztani, inkább az adott helyen megélt közös élmény inspirálta gondolatokat szeretném Veletek megosztani. Biztosan Ti is megéltétek már vendégségben, amikor az önjelölt elsőfilmes házigazda, büszkeséggel vegyes önelégültséggel mutatja be a három órás, vágatlan, piszkos helikopter ablakon át remegő kézzel felvett, állandóan oda-vissza zoomoló Grand Canyon felvételeit, melyek csak számára (esetleg a családtagjai számára) nyújtanak katartikus élményt.

Ilyesmivel nem tudok/szeretnék szolgálni, de írok majd életem legrosszabb Rómeó és Júlia előadásáról a fantasztikus és grandiózus hangulatú veronai Arena-ban. (a korszellemnek megfelelően, lángfújó Batmobillal meg minden…)

Megosztom Veletek, hogy milyen Monte Carlo (Monaco Job) Barcelona szurkolókkal tele. (Ezúttal itt játszották az Európai Szuperkupa döntőjét: Barcelona – Porto 2:0) Azt is leírom majd (képekkel bőven illusztrálva), hogy mit keres Albert herceg és újdonsült b. neje (nevesül Charlene) esküvői ruhája (és autója? Mennyibe került ez a Lexusnak?) a híres monacói Oceanográfiai Múzeumban. Kaptok sárga tengeralattjárós fotót Gergővel és a múzeum panoráma tetőteraszán lekapott titokzatosan a távolba révedő sirályportrét is. Bizony!

Olvashattok a két Michelin csillaggal rendelkező étteremben a hét fogás közti szüneteket (néha közben is) végig-szmartfónt-nyomkodó (gyerek ipad-del tolta) ultra-ciki családról is. Egymással leveleztek vajon a víz-lista fölött?

A Ferrari Múzeumról (Maranello) szóló post persze gazdagon lesz illusztrálva fotókkal, melyek között találtok majd egy UV zöld Lamborghinit is, amelyik valami rejtélyes oknál fogva ott feszít büszkén a múzeum melletti test drive udvaron a tűzpiros Ferrarik mellett.

Írok majd arról, hogy milyen döbbenetes és új élményt adott Firenzében a Palazzo Vecchio éjjeli meglátogatása, illetve a Glasstress kiállítás a Palazzo Cavalli Franchettiben, amely mellett felépítettek egy kb. 1 méter széles (!) komplett házat. Szó esik még arról, hogyan tört el az üveg Muranóban, ki az a Francois Pinault és mi köze van a fiának (Henri) Salma Hayekhez (és Linda Evangelistához és … és … és …) Olvashattok arról, hogy Michelangelo hogyan faragta ki Dávidot egy elrontott márványtömbből és hogy Bitang Gergő (fiam) Firenzében hogyan használta loppon Leonardo da Vinci fa szerkezeteit. Mutatok fotókat egy nagy és fehér sok lóerős sztreccs-limóról és egy 1 lóerős lovas kocsiról a Pisai ferde torony tövében.

Írok majd egy az „Utolsó Vacsora” témáját feldolgozó freskóról, melyen Júdás az asztal előtt ül elkülönítve, nem úgy mint Leonardo ismert remekművében, ahol a többi apostol között kapott helyet. Tévedések elkerülése végett, Stadler úr, az akasztói juhász-üzletember-műértő ez utóbbiról igényelte vissza az Általános Forgalmi Adót. Hogyan döntött a két falfestmény között? Örök rejtély. Mindenesetre az lett az utolsó utáni vacsora. Szóval ilyesmikről lesz szó és sok más egyéb zagyvaságról…