Rómának szeretettel

Rómának szeretettel

Pál barátommal vitatkoztam minap, hogy vajon jó film e, Woody Allen európai „nyaralgatásainak“ legújabb helyszínén forgatott alkotása, és a vitából csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy a tetszik és a jó nem szükségszerűen egyező kategória.

Woody Allen Rómában készült, vagy éppen Rómát bemutató filmje valóban egy kicsit felszínes városimázs reklámbrossurára emlékeztet, de túl azon, hogy light-ossága ellenére   rám frissítően és roppant szórakoztatóan hatott, az Amerikában európainak, Európában pedig amerikainak ható rendező alkotása számos értékkel is rendelkezik.

Rómát bemutató filmje valóban egy kicsit felszínes városimázs reklámbrossurára emlékeztet

Én úgy vagyok vele – és azt hiszem ezt már nem egyszer ezen a fórumon is hangoztattam –  hogy számomra egy műalkotás hitelét az alkotó hitelessége adja. S mert Woody Allen rendezői értékei nekem vitán felül állnak, az én személyes kritikám már csak arra terjed ki, hogy az általam ismert WA filmek hogyan rangsorolhatok. Ami persze egy szubjektív rangsorolás, ahogy azt a nem csak filmalkotásairól elhíresült WA maga is említi egy interjú során – kinek áll jogában eldönteni, hogy Picasso jobb volt Matisse-nál, vagy éppen mi volt Picasso legjobb alkotása.

Woody Allen, ha nem is egy európai „örök“ város, Róma, de a legeurópaibb amerikai város, New York polgára, s mindez habitusán is megmutatkozik. Vállaltan amerikai ugyan, de az átlag amerikainál jóval nagyobb önkritikával, öniróniával. (Gyilkos humorú öniróniája a Woody aforizmákkal már önálló életre kelt) Ilyetén WA, a vállaltan amerikai rendező, a külföldön forgatott filmjét Amerikába viszi haza, hogy ott tartson görbe tükröt honfitársai elé.

A film felszínessége, közhelyessége így is értelmezhető, hiszen kiindulhatunk abból, hogy WA filmjében éppen az átlag amerikai nézőpontot állítja pellengére. Így néztek ti, így láttok ti. Számomra a mammamia, pizzanapolitana Olaszország és fontanatrevi Róma klisészerű megközelítése mellett is értékes gondolatok, ötletek vannak elrejtve a négy egymástól független, csak laza mozaikot alkotó, mégis könnyeden összemosott történetekben.

Hát azért mert ön híres.

Számomra mind a négy betéttörténet kontúros mondanivalóval bír. A a hirtelen celebbé vált olasz kisember kétségbe esve kérdezi a sofőrét, hogy ő most vajon mitől híres, mire az a legnagyobb tisztelet hangján válaszolja. Hát azért mert ön híres. Az estikornél történet is elgondolkodtató több okból, bár nem hiszem, hogy WA Kosztolányitól lopta az ötletet. A bűn városába érkező provinciális ifjú pár epizódján is rengeteget nevettem. Miután a „bűn“ mindkettőjüket beszippantja, egymás oldalán újra biztonságot találva fejvesztve menekülnek a városból. És végül WA által játszott jelenetben szólal meg pregnánsan az európai amerikai Woody Allen öniróniája, hogy látom én Olaszországot, ami minden hibája ellenére úgy jó, ahogy van, de azért mégis…

Számomra mind a négy betéttörténet kontúros mondanivalóval bír.

A film megtekintése közben, valahol a tudatom legmélyén mindvégig ott lebegett Fellini alakja. Woody Allen-ében is. Éreztem, vissza kell fognia magát, hogy a Fellini dimenziókba mégsem emelkedő alkotására legalább az epigon stemplit ne nyomhassák. De, hogy Fellininek csodálattal adózik, érezhető volt és a nosztalgiák is ott lebegtek alkotása felett.

Egy hónappal a film megtekintése előtt jártam Rómában, s mert nem vagyok amerikai, most szégyenkezhetek, hogy a – rossz-nyelvek szerint turisztikai reklám – filmből egy az egyben azok a helyszínek köszöntek vissza, amiket magam is látogattam. Így aztán lelkesedésemben fel sem tűnt, hogy a kamera időnként valóban meglehetősen öncélúan pásztázza a normálisan turisztikai prospektusokból ismerős helyszíneket.

Talán elfogultságom okán többet nevettem a filmen, mint amennyi a kritikák alapján illő lett volna. De rám minden jogos, vagy jogtalan kritika ellenére is frissítően és szórakoztatóan hatott ez a humorában és felfogásában kissé európaibbra sikerült alkotás. Az igazán amerikai filmek nyomasztó hegemóniájában, egy kaptafára írott, rendezett amerikai pláza töltelék sorozatok rémisztő sokaságában ez a vígjáték felüdülésnek számít. Én, aki magyar filmeknek minden technikai hiányosságot megbocsájtok, már csak azért mert magyar, átvitt értelemben európai filmekkel is ezt teszem. De már annak is örülök, ha egy film európai helyszínen játszódik és az európai életérzést célozza meg.

És végül még egy WA poén...

És végül még egy WA poén, amiben a rendező nem hazudtolja meg magát. Kérdezték miért nem ment el az Oscar átadásra az Éjfélkor Párizsban forgatókönyvéért kapott díjat átvenni: „Át kellett volna repülnöm egész Amerikát, pedig utálok repülni és a végén még üres kézzel jöhetek vissza. Miért nem mondták meg előre ki lesz a nyertes!”