Stine Goya színekben mondja el

Stine Goya divattervező számára a színek jelentik a világot. Gyakran használja őket, hogy megtisztítsa kifinomult esztétikumát – akár egy új kollekciót tervez, akár az otthonában vagy a bemutatóteremben dekorál. Egy ködös téli reggelen engedett be minket színpompás univerzumába.

„A színek abszolút lenyűgözőek, és annyiféle történetet el lehet velük mesélni, a nagy drámáktól kezdve a leheletfinom líráig.”

„Számomra a színek az ihlet kimeríthetetlen forrása, olyan nyersanyag, amelyet mindig továbbfejlesztek valahogyan. A színeket a végtelenségig lehet variálni egymással. Mindig újabb és újabb árnyalatokat és tónusokat talál az ember, és rálelhet a saját személyes színstílusára is – imádom ezt” – magyarázza Stine Goya egy különösen borongós, szürkésfehér téli reggelen.

Az a mód, ahogyan Stine Goya bánik a színekkel, erőteljesen érződik az összes megmozdulásán: a kollekcióin, a boltjain, a bemutatótermén, a honlapján és az otthonán is. Jellegzetesen öltöztetett, költői sziluettjeinél is jobban meghatározzák őt egyedülálló színsztorijai, amelyek bevezetik az embert varázslatos világába. A színekre és a lenyomatokra specializálódott Central St. Martin diplomásként azzal töltötte a tanulóéveit, hogy egy olyan világba merült alá, ahol minden a kontrasztok és az árnyalatok körül forgott.

A bemutatóterem konyhájának hosszú faasztalánál ücsörögve kávét tölt. Egy Pantone színskála új inspirációk tárházát nyitja meg előttünk, egy átlátszó üvegtál pedig visszatükrözi a felettünk ragyogó sárgaréz lámpákból jövő fényt. Thomas, Stine üzleti partnere, férje és egyben két fiának apja ül az asztal túloldalán, és a laptopján dolgozik. 2010-ben találkoztak egymással, és Thomas hamarosan a cég része lett. Ma ő a tízéves Stine Goya vállalat vezérigazgatója.

A bemutatóteremben a Stine következő kollekciója vesz minket körül, amelyből fogalmat alkothatunk a kora őszi divatról. Benne a könnyed hetvenes évekbeli érzés találkozik számtalan olyan színnel, amely egyszerre merész és „rágógumiszerű” némi klasszikus sötétkékkel ellensúlyozva. Ez a színvilág eléggé jellemző Goyára, bár most már új kollekciókon és új színsztorikon dolgozik.

„Jelenleg a meleg és poros színekért rajongok, a bézstől és a sárgától a sötétzöldig, a pasztel rózsaszínig és a pinkig terjedő, meghatározhatatlan árnyalatokban.”

„Otthon nagyon sötét és poros zöld színek vannak a TV szobánkban, ami otthonossá teszi a szobát, és jól lehet benne pihenni. A bemutatótermünkben le vannak tompítva a színek, hogy maradjon hely a kollekcióknak és az ő színsztorijaiknak is” – mondja körbemutatva a helyiségben, amely még így is sokkal élénkebb színűre van festve, mint a legtöbb otthon.

„Minden színnek, amit választok, harmonizálnia kell egymással, függetlenül attól, hogy épp egy kollekciót tervezek, vagy egy otthont dekorálok. Mikor az ember egyik helyiségből átlép a másikba, éreznie kell egy hangulati elmozdulást is, ugyanakkor érzékelnie kell a szobák közötti átfogó kapcsolódást.”

 A pár kifinomult és különleges ízlésének nyomait nem nehéz felfedezni, ha körbejárunk a bemutatóteremben. Minden egyes tárgyat – a műalkotásoktól a kerámiákig – gondosan válogattak össze, és bár igyekeztek mindezt visszafogottan tenni, mégis megmutatkozik egyfajta konkrét stíluspreferencia. Így aztán adódik a kérdés: milyen az eszményi dizájn?

„Számomra eszményi dizájn sok minden lehet, de én az erős személyes kifejezőerővel bíró dizájnt találom a leginkább inspirálónak. Ahol látni lehet, hogy a művész vagy a tervező számára valami múlott ezen. Lehet, hogy azért csinálta, mert valami megkapó szépségűt és harmonikusat akart létrehozni, vagy valami ijesztőt vagy más egyebet. Nem gondolom, hogy az a dizájn, ami pusztán funkcionális, letisztult és egyszerű, annyira jó dizájn lenne” – mondja Stine Goya, és ezen a ponton eltér a legtöbb skandináv tervező véleményétől.

„Dániában ezek között a dizájnhagyományok között nőttünk fel, de őszintén szólva én nem merítek ebből több ihletet, mint mondjuk Olaszországból vagy Dél-Amerikából. Mindenben megtalálom az inspirációt a művészettől kezdve az építészeten át a látképig.”

„Lényegében arról szól a dolog, hogy alkossunk valami gyönyörűt és izgalmasat, és hogy ezzel valamit ki akarunk fejezni.”

Néhány évvel ezelőtt Stine Goya új színekkel gazdagította a Bang & Olufsent. Úgy gondolta, hogy melegebb árnyalatokat kell bevezetni a termékekben, és meg kell könnyíteni, hogy az emberek kifejezhessék a személyiségüket a hangrendszerükön és a televíziójukon keresztül is.

 „A Bang & Olufsennel egy hosszú és erőteljes dizájntradícióba lép bele az ember.”

„A B&O célja és egyben az én célom is nem az volt, hogy forradalmat robbantsunk ki, hanem hogy továbbadjuk és megújítsuk a hagyományokat, és apró változtatásokkal felfrissítsük a B&O színvilágát, és néhány újabb színt vezessünk be. Számomra a B&O termékek olyan dizájn tárgyak, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, és hozzátesznek valamit az otthonokhoz. Hívogatják az embert, hogy észrevegye őket és odafigyeljen rájuk – ugyanakkor fontos részét alkotják a helyiség kisugárzásának és hangulatának. És nekünk ez tetszik az otthonunkban és a bemutatóteremben is.”