Member of Group ›
Szarban van a kapitalizmus
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

Szarban van a kapitalizmus

 
Szarban van a kapitalizmus

Szarban van a kapitalizmus

Ha a ciprusi parlament megszavazza a bankbetétek egyszeri megadóztatását, a szabad piacgazdaság történetében új fejezet kezdődik. A magántulajdon eleddig megkérdőjelezhetetlen szentségének állami szintű semmibe vétele ugyanis a szabad piacgazdaság, vagyis a kapitalizmus egyik tartópillérét dönti le, s kérdés, hogy a maradék pillérek képesek-e még a szisztémát fenntartani. Az eset azonban – bár ezt sokan nem hajlandóak tudomásul venni – precedenst teremt, a világunk rendjének szűzi tisztaságán immáron kimoshatatlan folt esik.

A legördögibb a jelen események menetében, hogy igazán nincs is kire haragudnunk, a dolgok ördögi logikája vezetett el idáig, bűnösök és tettesek nélkül. Mert ugye azt az álláspontot sem lehet józan érvekkel megtámadni, hogy a ciprusi államcsőd költségeit ne kizárólag az uniós államok adófizető polgárainak terhére orvosolják, figyelembe véve azt a szintén nem elhanyagolható körülményt, hogy Ciprust már régóta egyfajta élősködőnek tekintik az Unión belül, hiszen a  szigetország államháztartásának jelentős részét offshore cégekből származó bevételekből finanszírozzák.

Mint tudjuk az offshore átvitt értelemben adóoptimalizálást jelent, azt, hogy az offshore cégek tulajdonosai nem hazájukban, hanem a jóval előnyösebb feltételeket kínáló adóparadicsomokban, például Ciprusban adóznak, ahol azonban – bár fiktív székhelyük ott van bejelentve – nem folytatnak valós gazdasági tevékenységet, a cég jószerével csak egy postaládával és pár bankszámlával van képviselve. A viszonylag alacsony átalány adók mellett is – a nagy számok törvénye alapján – búsás haszon marad a kis országban.

Így tehát érthető, hogy a vezető uniós államok kormányai felhorkannak a gondolatra, hogy a ciprusi államcsődöt a bajba jutott ország saját áldozatvállalása nélkül, egyedül nekik kell finanszírozni. Ezért a szükséges 15,8 milliárdos hitel jó egyharmadát, 5,8 milliárdot a bajba jutott ország saját forrásaitól várják. Ez pedig – egyéb lehetőség nem lévén – az óriási ciprusi bankbetétek megadóztatását jelentené.

Hatalmas nyomás nehezedik a ciprusi parlamentre. IMF hitel nélkül elkerülhetetlen a csőd, a hitel feltétele a saját forrás, ami csupán a betétekre kivetett adóval érhető el. A másik nagy dilemma viszont az, hogy milyen arányban terheljék mindezt a saját lakosságra, ergo azáltal, hogy a kisebb betéteket is megadóztatják, s milyen arányban a nagy betétekre, ami inkább a külföldi cégeket sújtaná. Ha a saját polgáraikkal csesznek ki, az egyrészt hazafiatlan dolog, másrészt szavazatokba kerül. Ha az idegen tőke kárára döntenek, veszélybe sodorhatják a szigetország gazdasági jövőjét, mert ez a megoldás aláássa a külföldi tőke ciprusi bankokba és kormányba vetett bizalmát.

Magunk között az államháztartás csődjéről a külföldi nagybefektetők tehetnek legkevésbé, ők egy fillérébe sem kerülnek Ciprusnak, ellenkezőleg, még finanszírozzák is az államháztartást. A ciprusiak éltek nagy-lábon  ők nyújtózkodtak tovább, mint a takaró ér. Az elmondottakból érzékelhető, hogy nincs jó megoldás – vagy az egyik, vagy a másik kezébe harap a ciprusi kormány. A legújabb hírek alapján az az álláspont kerekedik felül, miszerint inkább saját polgáraikat kímélik. Az Uniónak mindegy, ezt a ciprusi parlamentre bízza. Neki a pazarló ciprusiak éppúgy a bögyében vannak, mint a saját nemzetállamaikat megkurtító finánczsonglőrök, akik az adókényszer elől Ciprusba menekülnek, s pénzüket is ott rejtegetik.

A ciprusi kormány – ha esze volna – a nagybetétesek egész pénzét lenyúlná, mert, hogy a befektetők a bankzárlat feloldása után észt vesztve menekülnek, az logikus. Hogy aztán Ciprus miből él, az kevésbé logikus – nyitott kérdés marad. Az is nyitott kérdés, hogy ilyetén precedens eset láttán, hová menekülhet még egyáltalán a pénz, mert Dijsellbloem tőzsdéket sokkoló kijelentése után immáron sehol sincs biztonságban. Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti pénzügyminiszterek tanácsának elnöke kijelentette, hogy a jövőben más országok is számíthatnak erre a megoldásra egy krízis elkerülése érdekében.

A betétek megadóztatása – még ha egyszeri is – nem adó, hanem sarc. Statáriális módszerrel, bankzárlattal a pénzt egyszerűen elveszik. A gazdaság szereplőinek még csak sanszot sem adva arra, hogy felkészüljenek, hogy valamire is reagáljanak. A politikusok tehát saját polgáraikkal fizettettetik meg rossz munkájuk következményeit. Normális esetben is így van, de a játékszabályokat előre írják, s csak az vesz részt a játékban, aki ezzel egyetért.

Egy demokráciában, aminek gazdasági alapját egy liberális piacgazdaság adja, már olyan jelzők is gyanúsak, mint a szociális piacgazdaság, mert aki eleget élt a huszadik században, annak ijesztő példák lebegnek a szeme előtt. Például, hogy a köztársaság – ami néphatalmat jelent – meg van a népi jelző nélkül is, mert a népköztársaság – népi néphatalom – már valami rosszat sejtet. A piacgazdaság lényege, hogy megkötések nélkül tudjon létezni, hogy a gazdaságot optimális esetben tényleg a piac szabályozza.

Az államnak – felügyeleti szerepe mellett – jó esetben csak arról kéne gondoskodni, hogy a hosszútávú gazdasági és népjóléti koncepcióját érvényre juttassa elsősorban adó és kamatpolitikája segítségével. Ettől az elvtől azonban a világ már régóta elbúcsúzott. Az állam túl mélyen és túl érzéketlenül avatkozik be a gazdaságba, s voluntarista akciói előre nem látható következményeikkel bosszulják meg magukat. Hasonlóan, mintha csak egy kuruzsló gyógyítana mindenféle szerekkel, amiknek az egészségre gyakorolt késői hatása nem ismert.

Pedig jelen esetben egyszerű a képlet. Ha a piacgazdaság lényegét, ami az egyéni kezdeményezésben és érdekeltségben rejlik, elvesszük, vajon mi marad? Levághatjuk az aranytojást tojó tyúkot és megsüthetjük ebédre. Egyszer jól is lakunk. De aztán se tojás, se tyúk.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art