Tegyél rendet az életedben!

Ez alkati és világnézeti kérdés is egyben. Rajtad múlik, hogy problémáid állnak-e fölötted, vagy te állsz problémáid fölött. Hogy uralod-e az életed, vagy az élet ural téged. Hogy te irányítod a dolgaidat, vagy dolgaid tartanak fogva téged.

Más szóval, hogy felelősséget vállalsz-e életedért – akármilyen is legyen az – hogy tevékenyen, jobbító szándékkal állsz dolgaidhoz, vagy nem, lemondasz az aktív és konstruktív hozzáállásról, következtetésképpen az áldozat szerepét vállalod fel. Nos, ha az utóbbi állna is fenn, van mindig lehetőséged ezen változtatni. Szerény léptékkel kell kezdeni, mert ha túl magasra teszed a lécet, meglehet, hogy a következő kudarcélményt teremted magadnak.

Egyszerűen csak kezdjél el rendet csinálni az életteredben, mert az is az életed része!

Szerény léptékkel mondom – például tegyél rendet egy fiókban – s ha már a rendteremtés spirituális élményét megtapasztaltad – meglátod, gyorsabban jön, mint gondolnád – egyszerűen ne hagyd abba! Meglátod a rend, ami ez esetben a dolgok „működését“ is jelenti, olyan, mint a cigaretta, vagy az alkohol, függővé válik tőle az ember és alapvetően változtatja meg az élet iránti elkötelezettséged irányát. Körülményeid, mint az őserdő liánjai, behálóznak idővel, a káosz olyannyira uralja életed, hogy már a kivezető utat se látod! Egyszerűsítsd le az életed olyan szintre, ami számodra átlátható és kezelhető! Körülményeid nem csak az életteredet, munkádat jelentik, hanem az emberi kapcsolataid is.

Nem csak házadban, kapcsolataidban is rendet kell tartanod. 

Jelentse ez baráti kapcsolataid, társkapcsolatod, vagy éppen gyermekeidhez, szüleidhez fűződő viszonyod. Szabadulj meg a múlt ballasztjaitól! Tanulj meg különbséget tenni dolgaid között, mi az, amire szükséged van, mi az, amire nincs! Ha nem egyértelmű, hogy kell-e még valami, akkor nem kell. Fölösleges tárgyaidat dobd el, ajándékozd el, vagy add el, ha tudod! Csak azért, mert hátha jó lesz még valamire, ne tarts meg semmit! Évtizedek múlva tapasztalod csak meg, milyen rossz az arány megtartott tárgyak újrafelhasználását illetően. Addig pedig pakolhatod azokat ide, oda, porosodnak, öregednek, behatárolják életteredet.

Sokan nem is laknak otthonukban, mert az arra teljességgel alkalmatlan, hanem raktárost játszanak. Lakásuk, házuk tele mindennel, amitől nincs szívük megszabadulni, gondolván lelkükből odalenne egy darab, ha meg kéne válniuk egykor volt kedvenc ruháiktól, régi műszaki tárgyaiktól, fölösleges bútoraiktól, végtelen tömegű papíroktól, kacatoktól. Pedig mindenki emlékszik még arra a lélekmelegítő érzésre, mikor frissen költözött új lakásba, vagy házba, mely még az ürességtől kongott, vagy pozitívabban nézve, a végtelen lehetőségek terét kínálta. Berendezés helyett csupán a fantázia töltötte meg, meg a tettvágy, hogy kényelmes otthont varázsoljunk belőle.

Aztán sikerül, de a folyamat nem áll meg. Csak gyűlnek a cuccok, gyűlnek, s a kezdeti lelkesedést dekadens életérzés váltja fel. Érthető, mert az ember a tettekre, a teremtésre van kitalálva. Ha már nincs dolga, élni sincs kedve. A kezdeti élményt azonban mindig újra lehet teremteni avval, hogy lakásunk, házunk funkcióját mindenkori élethelyzetünknek megfelelően újragondoljuk, bátran belevágunk, rendet teremtünk és megszabadulunk a fölösleges dolgoktól.

A legnagyobb tragédia, ami (dologi értelemben) érhet egy átlagembert, ha leég a háza és odalesz életének minden emléke. Nos, még ennek a tragédiának is van egy pozitív felhangja. Kikényszerít egy olyan szintű változást, változtatást, ami valóságos újjászületéssel ér fel. Az ezzel járó spirituális élményt az ember jószántából sohasem tapasztalná meg.

A tárgyakhoz való ragaszkodás beteges a mi civilizációnkban.

Pedig az emberi élet sokkal inkább a tettekre és a teremtésre van kihegyezve, mint a birtoklásra, mert a birtoklás egy idő után nem jelent semmit, de a birtok kezelése és megtartása hatalmas teremtő energiát köt le az ember életében. Miközben az életteredben rendet teszel, tedd ezt emberi kapcsolataidban is! A „rendcsinálás“ módszerei mindkét esetben nagyon hasonlítanak. Kezd el a telefonkönyveddel! Töröld ki a felesleges számokat, a maradékot pedig állítsd fontossági sorrendbe! Porold le és tedd rendbe azokat a kapcsolatokat, melyeket a nagy káoszban méltatlanul hanyagoltál, a ballaszttól megszabadulva pedig szánj több időt azokra, akik fontos szerepet játszanak életedben!

Rendezd rendezetlen kapcsolataidat szomszédjaiddal, kollégáiddal, felebarátjaiddal, akik még félig sem barátok, inkább ellenségek. Szeretni nem kell őket, csak normalizáld a helyzetet – akár áldozatok árán is -, hogy nyugodtan alhass, s ne kelljen tartani senkitől. Tisztázd viszonyodat szeretteiddel, s tudd, kinek mivel tartozol, s vedd komolyan a „tartozásaidat“! Például a gyermekeddel szemben, akinek köszönheted, hogy nem csak vagy – családod, meleg otthonod is van és nem éltél hiába.

Egy rendbe rakott élettérben, ahol a fölösleges tárgyak nem kapnak nagyobb figyelmet fontos emberi kapcsolatoknál, mindez sokkal könnyebben megy majd.