Konyha

A lemez alkotófolyamata egybeesett a Covid második hullámával. Ez miként befolyásolta a munkát? Hogyan születtek a dalok?

Szepesi Mátyás: Teljesen máshogy csináltuk ezt a lemezt, mint az előzőeket, de nagyon imádtuk! Négy albumot írtunk a próbateremben, a hagyományos felállásunkban: én gitárral a kezemben a mikrofon előtt, Márkó a doboknál, Dani (Haller Dániel – a szerk.) basszusgitárral. Most viszont oda nyúltunk írás-hangszerelés közben, ahová jól esett: mindannyian billentyűztünk, programoztunk ritmusokat és hangmintákat, stb. Illetve ha úgy éreztük, hogy egy-egy dal indokolja, szóltunk a zenész barátainknak, az olyan visszatérő vendégeinknek, mint Füstös Bálint vagy Szebényi Dani.

Badics Márk: A Konyha 5. lemez megírásánál sokkal nagyobb szerepet kapott az otthoni munka. A dalötletek továbbra is főként Matyitól, illetve Dani riffjeiből jöttek, amit aztán mindenki saját maga dolgozott ki a végleges formára. Szerencsére mindenkinek megvan a lehetősége otthoni felvétel készítésére, így az ének-, a dob-, a fúvós és a vonós felvételeken kívül mindent otthon rögzítettünk. A lemezt is Dani keverte a saját stúdiójában.

Mi köze az új albumnak a számmisztikához és az időutazáshoz?

Sz. M.: Az időutazáshoz annyi, hogy írás közben észrevétlenül csapongunk a különböző korszakok zenei stílusai között, majd amikor kész lett a végleges dalsorrend, teljesen véletlenül úgy nézett ki az egész, mint egy lineáris időutazás: az első daltól az ötödikig eljutottunk az 1970-es évekből a 2010-es évekig. A számmisztikán utólag viccelődtünk: ötödik lemez, ötödik évtized… Ezek után muszáj volt májusban (ötödik hónap) megjelennie (nevet).

Meghatározó hangulati elem a lemezt borító és a dalokhoz kapcsolódó pszichedelikus vizuál. Milyen életérzést csomagoltatok a színek és a formák mögé?

Sz. M.: Nincs egyetlenegy érzés, sőt: a cél nálunk mindig a lehető legszélesebb skála bejárása volt zeneileg-hangulatilag, a sokszínűség maga. Ezt fejezi ki a lemez színes borítója is, Balázs Soma munkája, amelynek motívumai az egyes dalok szövegeihez kapcsolódnak.

A dalok hangulatait tekintve milyen hatások kiváltására törekedtetek?

Sz. M.: Nálam ez sosem tudatos. Elindulok valamilyen irányba, és utána ott keresem meg, hogy hol a helyem, de az irány sosem tudatos.  Jó példa a Hajnali háztetők című dal, amely teljesen spontán született, Dani küldött egy zongoratémát, arra második meghallgatásra jött egy énekdallam, majd pár nap alatt egy teljes szövegfolyam. Ha összességében hallgatom a lemezt, az albumaink közül talán ez a legoptimistább, a legmagabiztosabb: a Még csak szavak, a Napjaink lapjai és a Mire vársz? szövegei nekem mind ebbe az irányba mutatnak.

B. M.: A cél az volt, hogy a dalok karakterének leginkább megfelelő hangzást érjük el. Nem kötöttünk kompromisszumot, nem ragaszkodtunk a triós hangzáshoz. Új színfolt például, hogy több dalban is vannak vonósok.

FOTÓ: HINKELMANN ALEXANDRA

Műfajok terén milyen kalandozást rejt az új album?

B. M.: Általában jellemző ránk a zenei sokszínűség, és hogy bátran kalandozunk különböző stílusokban. Ezen a lemezen is rögtön egy 70-es évek hangulatú, instrumentális, funkos dallal nyitunk, utána jön egy 80-as ihletésű szám, majd a lemez végére szépen lassan eljutunk a modern popzenéig.

Milyen érzések, történések inspirálták a szövegeket?

Sz. M.: Bármennyire nem volt cél, az elmúlt másfél év nyomott hagyott a szövegeken, ha nem is tematikájában (bár volt egy Palackposta című dalom, ami konkrétan a járványról szól, de ezt nem csináltuk meg a zenekarral), de abban biztosan, hogy több a belső motivációról szóló dal. Amúgy a legapróbb dolgok is tudnak inspirálni, ha olyan hangulatban vagyok: egy elkapott beszélgetésfoszlány, bármi ami körülöttem történik, egy rég nem hallott dal vagy épp egy teljesen új.

Matyi, milyen szemléletváltáson mentél keresztül az elmúlt időszakban szövegíróként?

Sz. M.: A második hullám életem eddigi legkreatívabb időszaka volt: akkor kezdett el szárba szökkenni az album gerince, emellett rengeteg felkérést kaptam dalszövegíróként (Margaret Island, Nagy Bogi, Odett, Swing A La Django stb.). Eszeveszett tempóban dolgoztam. Átalakult a munkamódszerem, megtanultam kezelni a megakadástól való rettegést azzal, hogyha folyamatosan dolgozom megfelelő körülmények között, akkor az – ha van is egy-egy terméketlenebb nap – folyamatában mindig eredményes lesz. Eddig sokkal kevésbé voltam tudatos, egyfajta ajándékként éltem meg a jó sorokat-szövegeket, de ritkábban voltak termékeny időszakaim, most ez kiegyenlítődött. Hálás vagyok mindazon kollégáimnak, akiktől tanulhattam!

Miként született a lemezhez kapcsolódóan Haász János elvarázsolt novellafüzére?

Sz. M.: Haász János író-költő-újságíró néhány éve meglepett minket azzal, hogy egy fesztiválról szóló szubjektív cikkben (más zenekarok mellett) a mi dalszövegeinkre építette élménybeszámolóját. A lemez megjelenése előtt felkértük, hogy szeretnénk, ha írna egy anyagot a lemezpremier mellé, ha van kedve. János meghallgatta néhányszor a dalokat, és a hagyományos ajánló/kritika formátum helyett elkezdett írni – a tőle megszokott színvonalon – egy elképesztő, szürreális novellafüzért Képzelt riport – hogy fesztivál volt (Konyha 5.) címen, minden szerzemény mellé egy-egy saját kisprózával. Mondanom sem kell, teljesen odavagyunk tőle!

Tízéves a zenekar; hogy telik a jubileum, a jövőt tekintve milyen terveket szőttök?

Sz. M.: Bele kell húzzunk, mert szeptemberben már tizenegy évesek leszünk (nevet). Még óvatosan szeretnék fogalmazni az elmúlt másfél év tervezhetetlensége miatt, de ha minden jól megy, rengeteg koncertünk lesz a nyáron. Budapesten több különlegességgel is készülünk, először a Trip Hajón adunk akusztikus koncertet Szebényi Dani vendégszereplésével, ahol néhány sosem hallott új dalt is előadunk, majd a MONYO Landen tartunk önálló nagykoncertet sok különleges meglepetéssel – erről hamarosan elkezdjük szivárogtatni a részleteket!

És akkor íme a Konyha legutóbbi nagylemeze, a Konyha 5!