Walk of Fame – avagy a „Pesti mese” 3/3

„A sztárnak mindig ragyogni kell. Legyen a közönsége számára egy elérhetetlen, távoli világ megszemélyesítője. Tudja elviselni azt, hogy sztár, az életben is, nemcsak a színpadon.” Délibáb, 1935. július 6.

Az 1930-40-es évek sztárjait övező kultusz egyrészt eleget tett az elsődleges céljának, szórakoztatott. Másrészt a társadalom számára követendő mintával szolgált, azonban leginkább üzleti vállalkozás volt. Az amerikanizálódás nem teljesedhetett ki ugyan a magyar körülmények között, de a „hazai pálya” kétségkívül előnyt jelentett.

A szenzációhajhász sajtó termékei

A bulvárújságírás, a sztárok életéről szóló híradások az Egyesült Államokból érkeztek Európába. A már akkoriban is szenzációhajhász sajtó zsurnalisztái nem kímélték az adott hírességeket. A magazinok és a bálványok kölcsönös egymásra utaltságban éltek. Egyik a másik nélkül nem létezhetett. A halálozás, a születés vagy éppen az esküvő ugyanolyan jól megfért a pletykalapok címlapjain, mint manapság. A pesti éjszakai élet bohémjainak számító Muráti Lili és Vaszary János író frigye például hatalmas szenzációértékkel bírt. Ugyanakkor a családi idillbe nem minden sztár engedett bepillantást. A mogorva hírében álló, egyébként rokonszenves Csortos Gyulához például a New York Kávéházban még a kollégák sem mertek leülni félve az esetleges következményektől. Az egyik legnagyobb botrányhősnek mégis Jávor Pál számított. Kilengéseinek köszönhetően pedig az egyébként is nagy sikerből még nagyobb siker lett.

Rendszeres pletyka tárgyát képezte Karády Katalin is. Ezek egy részét felfedezője, Egyed Zoltán újságíró indukálta, aki hollywood-i mintára kreálta meg Karády életét. Saját cipész, fodrász, kalapkészítő, sőt még külön dublőz is kijárt a kor bálványának, aki ha kellett, mosolygott, fényképeszkedett, autogramot adott. Pedig ennél sokkal többet tett ő is…

Ekkor terjedt el tömegesen az autogramvadászat, majd a rajongói egyesületek, klubok szerepe is megnőtt. Előfordult, hogy egy sztár megjelenése okán az utcán megállt a forgalom, még a tömegközlekedés is szünetelt. Nem volt ritka a napi több száz szerelmes levél, de volt olyan, akire fiatal lányok akartak rátörni az otthonában.

Royal Nagyszálloda - Díszterme, Budapest első mozipalotája, a Royal Apolló

A világháború kitörésével a gyönyörű szexszimbólumok a katonáknak jelentettek egy kis vigaszt. A sármos, kellemes hangú színészekkel a fiatal lányok felejtették el szomorúságukat.

A boldog békeidők elmúltával az említett sztárok némelyikére börtön, sikertelenség, hontalanság, alkoholfüggőség várt. Másikukra az addig csodált és sokat méltatott filmek, dalok betiltása, mellőzöttség, az elfeledés, beskatulyázás és talán a legszomorúbb, az eltiltás.

Azt gondolom, az elemzett korszak valóban a magyar filmjátszás aranykorának tekinthető. Számos azóta legendássá vált színész, színésznő alapozta meg karrierjét ezen évek alatt. Életük, munkásságuk örök nyomot hagyott a filmtörténelem nagykönyvében. Öröm volt olvasni a témában íródott tanulmányokat, írásokat. Bízom abban, hogy idővel mind többen rácsodálkoznak majd Jávor Pál ellenállhatatlan életkedvére, Karády Katalin elbűvölő kisugárzására, vagy Kabos Gyula feledhetetlen humorára.