Komolyzene nem olyan komolyan 5/5

Ráadásul apja is francia – eggyel több ok arra, hogy a gallok is magukénak érezzék. Liszt, a tizenkilencedik századi kozmopolita, a Sopron közeli magyar faluban, Doborján született – ma Ausztria területén van. Apja magyar, anyja osztrák – már ez okot adhat a civakodásra – ráadásul Liszt haláláig nem, vagy csak rosszul beszélt magyarul. A németek cinikusan jegyzik meg ezt a nem elhanyagolható tényt a Liszt körüli vitákban, ezzel szemben a hazafiak azt állítják,  valahányszor a nemzeti hovatartozás került szóba, Liszt egyértelműen magyarnak vallotta magát. Chopin életművének javát Franciaországban alkotta, de népies témáiban a lengyel népzene kincsestárából merített, például a mazurkákat is ő népszerűsítette. Liszt műveiben úgyszintén mély-gyökerűek a magyar népzenei kötődések.

Liszt és Chopin közt más értelemben is sok a hasonlóság.

Egy év korkülönbség választotta el őket, mindketten ugyanannak a stílustörténeti korszaknak, a romantikának voltak alkotói, mind Chopin, mind Liszt csodagyerekként indult, s mindketten koruk meghatározó zongora virtuózaivá váltak. A két romantikus lélek ugyanakkor nagyban különbözött is egymástól. A „mimóza“ Chopin mellett Liszt valóságos dúvadnak számított, szerelmi kalandjaitól volt hangos Európa és csapongó, kalandor természete zenéjében is megmutatkozik. Rapszódiáiban például a leheletfinoman visszafogott lírai gyengédség és a tomboló dúvad kitörései egyszerre vannak jelen. Az élet-igenlő Liszt mai értelemben igazi kozmopolitának számított, mindenhol otthon érezte magát, ahol zenei kibontakozása biztosított volt, ahol szerette a közönség.

Liszt vándorévei alatt, a kezdetleges technikai lehetőségek ellenére lóvontatású lakókocsit építtetett magának, hogy mobilitását ilyetén mód is növelni tudja, s a korabeli közlekedési eszközökkel szemben nagyobb komfortfokozatot tudhasson magáénak. Minden luxust kielégítő két lakókocsijának állandó berendezési tárgya természetesen a zongora, mert Liszt útközben is gyakorolt. A mindennapos gyakorlásról Liszt maga így nyilatkozott:

„Ha egy napot nem gyakorolok, azt már észreveszem, ha kettőt nem, azt már a közönség is észreveszi.”

Lisztet Chopin és Berlioz mellett Richard Wagnerhez fűzte szoros barátság. A sikeres és karizmatikus Liszt kalandozásának farhullámán európai zenetörténelem rajzolódik ki. Egy megszöktetett feleség, Marie d‘Agoult grófnővel folytatott viszonyából (sosem nősült meg) születő gyermekei folytatják a „mozaikcsalád“ tradíciót. Középső lánya, Cosima először a kiváló karmester, Hans von Bülow felesége – két közös gyermekük születik – majd a nála huszonöt évvel idősebb Wagnerrel kokettál, s szerelmi viszonyukból még három gyermek származik. Wagner, Cosima és Bülow kezdetben egy „csapatot“ alkot, mert Bülow is nagy Wagner rajongó, majd döntésre viszik a dolgot, Bülow-ot kizárják a triumvirátusból, összeházasodnak és együtt hozzák létre a bayreuht-i ünnepi játékokat, mely mindmáig tartó rangos zenei esemény. Wagner halála után a matuzsálemi kort megélt Cosima még harminchét éven keresztül vezeti az évenként megrendezésre kerülő játékokat.

Miközben Liszt európai zenetörténelmet ír, Magyarországon is őrült népszerű, mert a temperamentumos, karizmatikus zenész nem rest „vad hazájáért“ síkra szállni, legyen az jótékonysági koncert, vagy a magyarországi zeneoktatás ügyének fellendítése. Idősebb korában „hivatalt” is vállal és ahogy néhány kortárs vélekedik, a Zeneakadémiát az állam és Liszt tartja el. A mélyen vallásos Lisztet 1865-ben Rómában apáttá nevezik ki és ettől kezdve élete végéig apátruhában jár. Lányát és az ünnepi játékokat kívánta látogatni Bayreuthban, mikor utolérte a halál. Talán szimbolikus jelentőségű, hogy nem Magyarországon, hanem abban a városban van eltemetve, ahol művészi testamentuma legnagyobb hatását fejtette ki.

Liszt Ferenc, Franz Liszt, vagy felőlem Francois Liszt közös európai kultúrkincs. 

Emlékét számtalan helyen őrzi festmény, szobor, utcanév. Monumentális alakja nemzetek fölé emelkedik és az egyetemes kultúra részévé vált. A kékvérű arisztokraták és a művészek legnagyobbjainak közös vonása, hogy származási helyüktől függetlenek, mindenhol otthon vannak, lényük, ami intézmény is egyben, nemzetek felett áll. Az egyetemes intézmény pedig – mely a magasabb értékrendet hivatott proklamálni – akár egy templom, minden hívő lélek számára nyitva áll. Ilyen értelemben még szerencsés is, hogy annyian magukénak érzik Lisztet, mert pusztán magyar zeneszerzőként nem biztos, hogy a zenei világ egén ilyen fényes állócsillag válik belőle.

Cziffra Györgyről írtunk már, ő a huszadik század egyik legnagyobb Liszt interpreterének  számít. Álljon most itt a 2. Rapszódia Cziffra előadásában! Ez a műfaj – amire a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása jellemző – mintha csak a nyughatatlan Liszt lelkéről vált volna le.

Carolyne zu Sayn Wittgenstein hercegnővel – Liszt nem volt kispályás – folytatott szerelmi viszony ihlette a Szerelmi álmok című zongoradarabot. (A hölgy ma élő rokona, Corinna zu Sayn Wittgenstein, a bulvársajtó szerint János Károly spanyol király szeretője, de nem valószínűsíthető, hogy az ő liezonjukból is hasonló legenda születik.) A három nocturne-ből álló zongoraciklus harmadik, önállóan elhíresült részét Arthur Rubinstein játssza.