Takesi – The Coffee Collective

Örömmel árulhatom el Nektek, hat csomag Geisha kávét várunk hétvégére, bolíviai termőterületről! Az igazat megvallva, még nem volt szerencsém bolíviai kávéhoz, de a Geishából már ihattam pár remek filtert! Tűkön ülve várjuk mi is a friss szállítmány érkezését, hogy hétvégén együtt kóstolhassuk meg a cupping-on ezt a csodát. Addig is itt van Peter N. Dupont beszámolójának második része.

Bolívia 2016 – második rész

„Leesett az állunk amikor megkaptuk a mintákat Takesi-ből! Volt egy Geisha a minták között és talán az volt a legjobb kávé, amit valaha kóstoltam. Egyből tudtuk, hogy meg kell látogatnunk a farmot Bolíviában, ahonnan a minta érkezett. Alig vártam, hogy megismerhessem azokat az embereket, akiknek ez a csoda köszönhető. Finca Takesi, Bolíviában a Takesi folyó mentén, az Andok lejtőin fekszik. Hegyoldalba mart út vezet a farmhoz, ami egy dánnak igencsak félelmetes. Korábbi szerpentines buszos élményeimre hagyatkozva, szemöldököm megemelve csodálkoztam rá erre a tájleírásra. Ugyan mi lehet ijesztőbb egy emeletes busszal bevett hajtűkanyarnál a havas hegyoldalban.

Kedves olvasó, érdemes rákeresni a böngészőben a hírhedt „Death Road” útszakaszra, ami a világ legveszélyesebb turisztikai látványosságai közé tartozik. Hüledezve szembesültem a ténnyel, hogy ezt a távot a helyiek többször is megteszik, ha a főváros felé veszik az irányt. A farmhoz érve amint kiszálltam a kocsiból egyértelművé vált miért olyan különleges Takesi.

A terep olyan itt, mint egy puha, nyers gumipadló; hasonló, mint néhány játszótérnek Dániában. Amitől Takesi más, az a bolíviai hegyoldalt borító másfél méter vastag humuszréteg (részben lebomló szerves anyag). Ez a különleges talaj ad természetes tápanyagot a kávécserjéknek és talán ettől olyan húsosak a palánták levelei. A tapintása a gumihoz hasonló. Ezen a ponton csak spekulálni tudok, de szerintem ennek a humuszrétegnek köszönhető a komplex és gazdag íz.

A kezdetek (2001) óta Mariana Iturralde üzemelteti a farmot édesapjával, Carlos Iturraldeval. Egyértelműen látszott Marianán amíg körbevezetett minket a farmon (Geoff Watts az Intelligenista-tól, Kentaro Maruyama a Maruyama Coffee-tól és Matthew Ledingham a Seven Seeds-től), hogy érti a dolgát. A család jól szervezett. Az övék az egyik legfegyelmezettebb és legmódszeresebb kávétermelés amit valaha láthattam. Hasonlóan, ahogy mi is nagy odafigyeléssel pörköljük és készítjük kávéinkat Koppenhágában, ők is az egész folyamat alatt ügyelnek a részletekre.

2400 méter magasan helyezkednek el a legmagasabban fekvő kávéföldjeik. Szerencsére az árnyékos lejtőn nőnek a cserjék, így a reggeli erős napsugarak nem égetik meg a leveleket. A hegy melegsége és a mély humuszréteg viszont megvédi a rügyeket a fagyos éjszakáktól még ezen a különösen magas területen is.

Aymara

Juvanal Quijhua a vezetője Takesinek. Szerintem nyitott az új dolgok elsajátítására és mindig próbál valami újat tanulni. Ezzel szemben, ha vegyszerekről vagy metszésről van szó, elég távolságtartó. Érezhető hogy Juvanal tiszteli az anyaföldet és a környezetet, távol áll tőle a szennyezés gondolata. Inspiráló ez a bolíviai hozzáállás és mélyebbről fakad, mint egy személyes meggyőződés. Úgy hiszem ez beleivódott a kultúrájukba.

Bolíviában, Peruban és Chilében van egy bennszülött kultúra, az Aymara. Ezek az emberek évezredek óta az Andok hegységében élnek. Az Aymara hagyományok mélyen kötődnek a mai bolíviai kultúrához. A mai napig az Aymara nép legfontosabb kegyes istensége „Pachamama”, azaz a Földanya. Az Aymara emberek szerint ő az az Istennő, aki figyel a növényekre és a szüretre, ő testesíti meg az Andok hegységet.

A talaj tápanyagának pótlására Juvanal és Mariana hamarosan komposztálni kezd. Azt hiszem ez összhangban van a bolíviai hagyományokkal; ha elveszel, visszaadsz. Tehát amikor Takesi gyümölcsöt vesz el a Földanyától, azt visszaadják a komposztban. Tetszik ez a filozófia és összhangban van az organikus termelés tudományával.

Catuai, Typica és Geisha

Alig várom, hogy bemutathassam ezeket a kávékat Nektek. Három különböző variánst hoztunk haza Takesiből: Catuait, Typicát és Geishát. Amióta a Catuai biztonsági terménynek lett minősítve, nem gyakran gondolunk rá, mint specialty variáns. De ez a Catuai más, túlszárnyal azon amire számítottam. A Takesiből szüretelt Catuai gyümölcsös és összetett aromákkal rendelkezik; a sárgadinnye vagy a méz ízjegyei jutnak róla eszembe.

A Typica a leggyakoribb variáns Bolíviában, de a gyenge betegség ellenálló képessége miatt, ez a cserje fajta kihalóban van. A Typicának csokoládés, fahéjas ízjegyei vannak, tejkaramell és fehérszőlő aromákkal megbolondítva. Kóstoltam már korábban ezeket a variánsokat, de a különleges talaj Takesiben, olyan magaslatokba emeli itt az élményt, amilyet korábban nem tapasztaltam. Mindkettőnek remek teste van, ami a száraz eljárással készült kávékra emlékeztet engem, de ugyanakkor a tiszta íz is jelen van, ami pedig a kiváló mosott kávékra jellemző.

Természetesen minden Takesi kávénak kimagasló az édessége, hiszen nagyon odafigyelnek, hogy csak a teljesen érett cseresznyéket szüreteljék le. A hántolást követően, mechanikusan szárítják a cseresznyéket. Valószínűleg ez vezet a páratlan ízjegyekhez. A hőmérséklet szabályozásával, óránként egy százalék nedvesség-távozásra törekednek. Nem semmi hely ez a Takesi farm – igazi kávé gourmék ők, mint mi.

Na és most jön a Geisha! Jázmin, bergamot, citrus és maracuja komplex aromáit rejti. A maracuja íze új dimenziót ad a Geishának. Tiszta, halvány savassággal, elegáns és a legösszetettebb aromákkal bír ez a nedű. Igen, ez a legjobb kávé, amit valaha kóstoltam! Amint Takesi növeli a termelését, kíváncsi leszek, hogyan marad fentartható ez a magas minőség. Úgy hiszem képesek rá, hiszen egyértelmű ambícióik vannak és tisztán látják az ehhez vezető út részleteit. Bizakodóvá tesz a komposztáló rendszerük is, hogy a jövőben táplálni fogják ezt a nagyon különleges talajt.

Remélem hozzám hasonlóan lenyűgöz Titeket is ez a kávé.”

Minden jót,

Peter Dupont