Úriembernek lenni választás kérdése

Sajnos a mai világ nem sokra becsüli az Úriemberséget. Ragad ma hozzá valami ósdi hangulat, a vasalt öltönyös, modoros világból, amikor ember – emberhez, férfi – nőhöz, különös körültekintéssel és óvatosan közeledett.

Az Úriember egy kort idéz, amikor a férfi dolga az előzékenység és az udvariasság volt, a nőé pedig ennek elvárása, és élvezése. A tisztelet, a respekt ezekben az időkben fontosabbak voltak mindennél, hiszen a nemek között ez adta meg az alaphangot, a viszonyulást. Azt a kort mai szemmel nézve, lassúságot, körülményességet, felesleges modorosságot és sok klisét látunk, miközben tudjuk, a finomkodás, a mindennél többre tartott udvariasság mindig csak kevesek „játékszere” lehetett. Ellentmondásossága ellenére, mégis üzen ez a világ valami példamutatót és követendőt. Üzeni az odafigyelést, a finomságot és a vágyat, amikor az emberek közötti tisztelet és megbecsülés fontos része volt a mindennapoknak.

Igen, mindannyian vágyunk erre, a megbecsülésre, a tiszteletre, az odafigyelésre, nemcsak a nő és férfi viszonyában, hanem az azonos neműek között is. Erre vágyunk a mindennapokban, a közlekedésben, a munkahelyünkön, az utcán és az operában, mert a megbecsülés által érezzük magunkat fontosnak, és mások általunk való megbecsülésével is erről adunk tanúbizonyságot.

Hiszem, hogy Úriemberekre ma is szükség van. 

Biztos vagyok abban, hogy sok férfi lehetne Gentleman, ha megtenné a minimumot ennek érdekében. Mert az Úriemberség egy attitűd, egy gondolkodásmód, egy viselkedési minta. Nem elég az, ha valaki tökéletesen szabott öltönyt visel, modora tökéletes, kézcsókja pedig sármos. Ezek  persze lehetnek ma is fontosak, de az Úriemberség ennél sokkal többet jelent. Úriember az, aki példamutató, aki gondos és komoly, akinek a látszatnál többet ér a tartalom, aki felelősséget érez családja és környezete iránt. Akire támaszkodni lehet, aki bölcs, előrelátó és gondoskodó. A Gentleman nem csak birtokolni akar egy másik embert, de tisztelni és óvni is, neki az udvariasság és az előzékenység nem felvett póz, hanem a mindennapok természetessége. 

Az igazi Úriember nem azért előzékeny és udvarias másokkal, mert azt elvárják tőle, hanem azért, mert az jólesik neki.

Ezt az utat nem kapjuk örökül. Még akkor sem, ha felmenőinket ilyennek gondoljuk. Ezt az utat választhatjuk, mint minden fontos dolgot az életben. Eldönthetjük, dolgozhatunk érte, küzdhetünk a minket körbevevő közönnyel és középszerűséggel. A Gentleman élete nemes, de nem egyszerű, hiszen a kor, amiben élünk, éppen az ellenkezőjére sarkall. A felszínesség ma lassan, de igen határozottan, elnyeli a világot. Mégis megéri Úriembernek lenni, emlékezetes és stílusos embernek,  mert ezen viselkedés és gondolkodás által, önmagunkat is megbecsüljük!