Ennek a korszaknak vége!

Tue Mantoni és csapata elképesztő tempót diktál, és megállás nélkül hozzák meg a nehezebbnél nehezebb döntéseket. Hogy a Bang&Olufsen kapitányi hídján történteket megértsük, ismernünk kell a múltat, azt a dicső korszakot, amit a következő héten végérvényesen lezárnak. Jómagam lassan 10 éve gondozom a B&O magyarországi képviseletét, és mikor belekezdtem, már kézhez kaptam egy olyan termékpalettát, amelynél jobbat nem is kívánhat az ember fia, ikonok egész sora várta, hogy a rajongók birtokába kerülhessen, függetlenül attól a nem elhanyagolható ténytől, hogy többségük a ’90-es évek elején kerül forgalomba.

BeoSound 9000 CD lejátszó – 1996

BeoSound 3200 CD lejátszó – 1991

Kedvencet is nehéz lett volna közülük választani, ezért mindegyiket szerettük, a BeoSound 9000 (1996) CD váltó mechanikája a mai napig ámulatba ejtő, a BeoSound 3200 (1991) CD lejátszó közeledésünkre automatikus ajtónyitása még mindig interakcióba hív, és akkor még nem is beszéltünk a hangsugárzókról, amiken keresztül megszólaltak ezek az örökifjú lejátszók. Tornasorba állítva őket, kezdjük a legkisebbel, ez a BeoLab 4000 (1997), sokan kispárnának becézik, és a forma asszociáción túl legalább annyiféleképpen lehet elhelyezni, mint egy párnát a fejünk alatt, tehetjük falra, polcra, fektethetjük, állíthatjuk, fülre és szemre válogatta, ki melyik elhelyezés mellett döntött. Aztán ott volt a korszakos áttörés, a BeoLab 6000 (1992) és a BeoLab 8000 (1992) hangsugárzó testvérpár, édes-fivérek, a kicsi és a nagy. Nappalinkba a kor építészeti lenyomataként miniatürizált felhőkarcolóként költöztek, ugyan tornyosulnak, de mégsem tolakodóak, és csak a hangjuk nagy, az viszont nagyon, egy „újszülöttet” simán meglepnek, hogy micsoda hang árad ezekből a filigrán testekből, amit teljes anomáliaként dolgozunk fel, nem hiszünk a szemünknek.

BeoLab 4000 Hangsugárzó – 1997

BeoLab 6000 Hangsugárzó – 1992

Fantasztikusan megmunkált alumínium hangsugárzó testek durván szakítottak az akkori kor hagyományaival, és, lássuk be, azóta sem születettek még csak hasonló hangládák sem, persze próbálkozások voltak, de a ringbe egyik kihívó sem merészkedett, megelégedtek az utánérzés kategóriával. Az idő múlásával kaptak egy kis optikai fejlesztést, de ez is inkább funkcionális előrelépés volt, megteremtették a lehetőségét annak, hogy az addig talponálló oszlopok akár falra is kerülhetnek. Feltételezem, megjelenésük idején még tervezőjük sem predesztinált ilyen hosszú életutat nekik, hiszen a csapat átlagéletkora 20 év környékén van, és nemhogy a szórakoztatóelektronikai piacon, de még más területen is ritkaságszámába megy az ilyesmi. A két évtized alatt nem volt olyan B&O katalógus, nem volt olyan B&O bemutatóterem, ahol ne lettek volna kiállítva, stabil pontot jelentettek a termékpalettán, segítették az újak érkezését. Ugyanezen idő alatt rengeteg kombináció talált gazdára, válassz egyet a BeoSound 3200 vagy a BeoSound 9000 közül, és csatlakoztasd hozzá a BeoLab 4000, a BeoLab 6000 vagy a BeoLab 8000 hangsugárzók valamelyikét, biztos lehettél benne, hogy nem hibázol, és az alapanyagok hosszú évekre tökéletes összhangot biztosítanak. DE ENNEK A KORSZAKNAK VÉGE!

BeoLab 8000 Hangsugárzó – 1992

Nemrégiben a kezdő ötös utolsó tagját, a BeoLab 8000 hangsugárzót is kispadra küldték és többet nem gyártják, a hír hallatán még magam is elszomorodtam, hogy ugyan mi indokolja ezt az elképesztően durva lépést az anyacég részéről, és persze a többieket is visszasírtam, biztosan másképp reagáltam volna, ha látom, hogy mi történik a háttérben. Gyakorlatilag a történelem bizonyos értelemben megismétli önmagát, pontosan ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint 25 évvel ezelőtt, mikor a B&O ritmust váltott és elindította a vérfrissítést, és elkezdték megtervezni a következő korszak termékeit. A ’80-as évek végén ugyanilyen nagyágyúktól kellett búcsút venni, és feltételezem, akkor is volt olyan B&O-hoz közeli dolgozó vagy rajongó, aki nem akarta a 20 év alatt kialakult, jól működő szinapszisokat elvágni, de abban biztos vagyok, hogy mikor meglátta az új generációt, akkor nagy hirtelen a szomorúság helyébe édes nosztalgia lépett, és örömmel konstatálta, hogy kedvencei második élete veszi kezdetét. Vagyis új már nem készül többet Dánia északi csücskében, de használtan, némi szerencsével azért még hozzájuk lehet jutni. Nem lesz ez másképp most sem, mostani kedvenceink az aktív palettáról átkerülnek a napi szinten használható oldtimer kategóriába, és az újak szépen fokozatosan átveszik helyüket a katalógusban, a bemutatóremekben, az otthonokban és persze álmainkban. És, hogy mitől vagyok ebben ennyire biztos, kérem vessetek egy pillantást az egyik hamarosan beiktatásra kerülő trónörökös részlfotóira…