Honkong „polgármestere”

Kevin Poon, akit kedveskedve csak Hongkong polgármesterének szoktak hívni, segített a térség kreatív arculatának kialakításában. Sokoldalú vállalkozó, aki egy ázsiai bolthálózattal rendelkező jelentős divatkereskedés tulajdonosa, emellett sikeres divatmárkát visz, kávézólánca van, és az övé a legmenőbb közösségi médiaügynökség a városban.

Kevin Poonnal az irodájában találkozunk, amely három szintet foglal el a Wong Chuk Hang iparnegyed egyik régi raktárában. „Kpee”-nek, ahogy mindenki szólítja, más és más üzleti részlegei vannak a három összekapcsolt szint különböző részein. Az egyik szintet a marketingesek foglalják el, a másikat a divatszakma képviselői, a harmadikat pedig a kiskereskedelemmel és az üzletvitellel foglalkozó szakemberek.

A különböző osztályok íróasztalait és falait kortárs műalkotások, szobrocskák, emléktárgyak, filmes ereklyék, játéktermi videojátékok és számtalan sztereórendszer eklektikus kavalkádja borítja. Kevin Poon szenvedélyes műgyűjtő, ami abban a pillanatban világossá válik, ahogy betesszük a lábunkat az épületbe: mai sztárművészek vibráló alkotásainak tucatjai díszítik a falakat stílusosan megkomponálva. A gyűjtemény pedig olyan tempóban bővül, hogy további műtárgyak állnak hegyekben a falaknak támasztva, türelmesen várva, hogy feltegyék őket.

„Mindig is olyan vállalatként tekintettem a Bang & Olufsenre, amelyik jókor feszegette a határokat.”

Mindenütt zene szól. Egymás mellett olyan különböző stílusok, amilyen különbözők az itteni emberek, és a munka intenzitásával együtt változik a hangerő. BeoSound 35 és BeoPlay A9 hangrendszerek vannak itt-ott lazán elhelyezve, ahogy a helyzet éppen megkívánja.

„Régen is hallottam már a Bang & Olufsenről, amikor még Hongkongban gyerekeskedtem. A bácsikáim és a nénikéim beszélgettek erről a dán vállalatról, és még mindig emlékszem arra az ikonikus modellre, amely felé az ember csak kinyújtotta a kezét, mire az kinyílt, és előbújt belőle egy CD-lejátszó. Teljesen odáig voltam érte, és azóta is a rajongójuk vagyok – meséli Kevin Poon, majd magyarázatképp hozzáteszi. – Amikor az ember vagyonokat költ berendezésre, akkor azt akarja, hogy különleges legyen, más legyen, mint a többieké.”

A zenelejátszást lehet közvetlenül a készülékeken vagy mobiltelefonról is vezérelni, de Kevin Poon nagyra becsüli a fizikai interakciót.

„Számomra prioritás, hogy fizikai kapcsolatba kerüljek a termékekkel. Mindennél fontosabb, és valami pluszt jelent, hogy érezhetem a minőséget és a míves kidolgozást.”

Ha az ember némi időt tölt a raktárban Kevin Poonnal, rájön, hogy a bútorok kiválasztásánál mennyire szereti a klasszikus vonalvezetést. Megtalálhatók itt Jean Prouvé, Eames, Isamu Noguchi, Herman Miller, Egon Eiermann ikonikus darabjai is, a kávézóban pedig a feltörekvő dán bútorvállalat, a Hay székei és asztalai jönnek szembe.

„Mindig is olyan vállalatként tekintettem a Bang & Olufsenre, amelyik jókor feszegette a határokat – mondja Kevin Poon. – Ha az ember visszanéz, látja, hogy a dolgok egy része a piacra dobás pillanatában értelmetlennek tűnt: annyira más volt, mint a többi, ugyanakkor nagyon menő.”

Kevin Poon így fogalmazza meg általánosságban a stílussal kapcsolatos hozzáállását: „Fontos, hogy az ember kicsit fura legyen, és más rugóra járjon az agya. Hiszen egy készülék az csak egy készülék: a telefon telefon, a hangszóró hangszóró és a tévé tévé, de valamivel muszáj kitűnni a tömegből. És amikor az emberek ráéreznek a Bang & Olufsenben rejlő különlegességre, egyből ott a pont!”