Member of Group ›
25 db. 25 éves album II.
Szombat a zene napja. Figyeljetek és hallgassatok minket.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.

25 db. 25 éves album II.

 

Negyed évszázad telt el az ezredforduló óta, így épp itt az ideje, hogy összeszedjük a 2000-ben született legfontosabb 25 lemezt, melyek még mindig hatással vannak a nemzetközi zeneiparra.

Íme a lista második része. Sorozatunk első részében végigvettünk 13 albumot, amelyek a mai napig nagy hatással vannak a zenei világra. Te melyik 25 éve készült lemezt vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre? A második részben segítünk megválaszolni a kérdést.

 

12. Britney Spears: Oops!… I Did It Again

Britney Spears albuma nemcsak a 2000-es év egyik meghatározó popmunkája, hanem az akkori szórakoztatóipari gépezet működésének lenyomata is. Az albumon éles ellentét feszül tinédzserkori ártatlansága és a ráerőltetett szexualizált imázs között, ami jól megmutatja, hogy a popkultúra és a média hogyan épít és manipulál női identitásokat a profit és a közönségelvárások mentén, gyakran teljesen figyelmen kívül hagyva magát a személyt. Max Martin és Rami – Britney korai karrierjének kulcsszereplői – egy olyan hangzást hoztak létre, amely a késő ’90-es évek popzenéjének esszenciája: könnyed elektronikus elemek, ragadós refrének és klubzenei hatások uralják a lemezt. Az Oops!… I Did It Againsikeresen finomítja és csiszolja Britney debütáló albumának hangzását, és minden korábbinál egységesebb zenei világot kínál. Ez a legkonzisztensebb albuma, amin határozottan a táncközpontú, urbánus pop irányába mozdul el. Az ikonikus popsztár státuszát ezzel a lemezzel végleg bebetonozta az ezredfordulón.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Oops!… I Did It Again

11. Linkin Park: Hybrid Theory

A nu metal kézenfekvő kategória a Linkin Park esetében, mégis: a rock, a rap és az elektronikus pop fúziója úttörőnek számított a 2000-es évek elején. Leginkább az tette őket különlegessé, hogy sötét érzelmeket – például szorongást, depressziót, szuicid hajlamot – tudtak kifejezni anélkül, hogy az szégyellni való lett volna. Mindezt egy olyan korban tették, amikor a mentális egészség még tabutémának számított a mainstream zenében. A dalszövegek nagyrészt Chester Bennington tinédzserkori tapasztalatain alapultak – ami különösen fájdalmas annak fényében, hogy végül ő maga is alulmaradt ebben a belső küzdelemben.

Dal, ami még mindig nagyot szól: In the End

10. Rage Against the Machine: Renegades

 
A Renegades nem szokványos lezárása egy ikonikus zenekar történetének. Furcsa búcsúlemez, amin a banda tagjai kedvenc dalaikat formálták a saját képükre: a riffek kövérek, a groove tapadós, Zack de la Rocha pedig hozza a rá jellemző tüzes vokálját. A merítés elég széles – Rolling Stones, Eric B & Rakim, Bob Dylan –, ami egyszerre előny és hátrány. Néha egészen zseniális (Maggie’s Farm, Microphone Fiend, Renegades of Funk), máskor viszont egyszerűen nem működik és nem áll össze. Az album túl eklektikus, nem katartikus, nem forradalmi, de még mindig elég erős ahhoz, hogy méltó lezárás legyen– vagy legalábbis a lehető legjobb ebben a helyzetben.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Renegades of Funk

9. Robbie Williams: Sing When You’re Winning
 
Robbie Williams a kilencvenes évek végétől a kétezres évek közepéig Európa egyik legsikeresebb popsztárja volt, az Atlanti-óceán túloldalán viszont nem sikerült teljes áttörést elérnie. Bár a Millennium 1999 egyik kiemelkedő slágere volt, az Egyesült Államokban csak mérsékelt sikert aratott. Williams magabiztossága azonban megingathatatlan – a Sing When You’re Winning egy szellemes, pimasz és önironikus album. Zeneileg számos stílusba belekóstol: a Let Love Be Your Energy a samplinget ötvözi elektromos gitárokkal, míg a Singing for the Lonely az akusztikus folk-popot keveri drum and bassszel. Ez a változatosság azonban egyben az album gyengesége is – Williams sokféle stílust kipróbált, de nem találta meg a saját, karakteres hangját. A zenéje építi a hírnevét, a hírneve az életstílusát, az életstílusa pedig visszahat a zenéjére; mindez egy szórakoztató, de művészileg kevésbé markáns anyaggá áll össze. A lemez végül elmaradt a valódi művészi ambícióktól és az őszinte önkifejezéstől- amit a rajongók vártak volna egy csúcson lévő előadótól.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Rock DJ


8. Eminem: The Marshall Mathers LP

Eminem radikálisan átformálta a hiphop világát. Egy fehér srác szőkített hajjal, tele frusztrációval és féktelen dühvel – szülők, tanárok, melegek, de még a saját anyját sem kímélte szókimondó szövegeiben. Provokatív, agresszív, néha már pszichotikus dalszövegei tele voltak kreatív káromkodással. Szerencséjének és technikai virtuozitásának köszönhetően hamar kitört a detroiti lakókocsiparkból, de annak nyomorát továbbra is magával cipelte. Miközben folyamatos vitákat gerjesztett, hatalmas kereskedelmi sikereket is aratott. A hirtelen jött reflektorfény ellenére gondjai továbbra is egy kisember problémái maradtak: megcsalt feleség, verekedés, letartóztatás. A Marshall Mathers LP tökéletesen tükrözi ezt a kettősséget: miközben alakítja agresszív, eltúlzott karakterét, mindig ott vibrál mögötte a személyes fájdalom és a belső konfliktus. Mindezt úgy tette, hogy sötét és nyers tónusai ellenére is fülbemászó slágereket tudott írni. A lemez hangzásán Dr. Dre és Mel-Man mellett Eminem detroiti csapata, az F.B.T. is dolgozott. A Marshall Mathers LP a hardcore hiphop keménységétől a funkos lüktetésig széles spektrumot jár be – hangzásban éppúgy, mint érzelmi intenzitásban.

Dal, ami még mindig nagyot szól: The Real Slim Shady: 

7. Nelly Furtado: Whoa, Nelly!

A korabeli pop sztenderdeket nagyjából Britney Spears sikere határozta meg, Nelly Furtado viszont sehogy sem illeszkedett ebbe a képbe. Portugál gyökerei éppúgy átszövik debütáló lemezét, mint a korszak mainstream zenei hatásai. A Whoa, Nelly! ereje a sokszínűségében rejlik: reggae-hatású rock, minimalista pop és szarkazmus is helyet kap rajta. Hangja érzelmes, de kemény; szövegei személyesek és reflektívek. A fado pátoszát idéző, remegő énekstílusa miatt sem volt könnyen besorolható. Túl popos volt az indie közeg számára (nem gitározott a színpadon), túl kiszámíthatatlan a klasszikus popsztár-imázshoz (nem táncolt). Tehetséges és egyedi volt, de nem elég radikális ahhoz, hogy beégjen a kollektív emlékezetbe – és klasszikussá váljon.

Dal, ami még mindig nagyot szól: I’m Like a Bird

6. Green Day: Warning

A Warning a Green Day kísérlete volt komfortzónájuk feszegetésére – de még közel sem érte el az American Idiot szintjét. A kaliforniai Oaklandben, a Studio 880-ban kezdték felvenni a lemezt Scott Litt producerrel, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott, mint az R.E.M. és a Nirvana – de az együttműködés hamar megbukott: Litt és a zenekar nem találta meg a közös hangot. Végül visszahívták Rob Cavallót, aki inkább csak felügyelte a munkát, míg a produkciós folyamatokat Billie Joe Armstrongék irányították. A zenekar Bob Dylan Bringing It All Back Home című albumából merített ihletet, a végeredmény viszont inkább tűnt bizonytalan próbálkozásnak, mint egy új irány egyértelmű kijelölésének. A keményvonalas rajongók megtalálták benne a szépséget, a szélesebb közönség és a kritika viszont nem fogadta osztatlan lelkesedéssel. Utólag viszont hallani benne az American Idiot előszelét: a Minority és a Warning szövegeiben már ott vibrál az a politikai elégedetlenség, ami később teljes erővel robbant ki. A Warning nem klasszikus, de fontos állomás – a Green Day botladozása, mielőtt igazán nagyot lépett volna.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Minority

5. Coldplay: Parachutes

A Coldplay bemutatkozó albuma az ezredfordulós brit-popjának egy ártatlan kis darabja. Szinte semmit nem igényel a hallgatójától, könnyen fogyasztható, és Chris Martin érzelmes énekének, valamint a zenekar letisztult hangszerelésének köszönhetően a Parachutes dalai hamar rádiókedvenccé váltak. A lemez ígéretes debütálásnak tekinthető – persze, ha az ígéretes alatt a gyors nemzetközi népszerűséget értjük. Az elmúlt 25 évben a zenekar megőrizte helyét a popzene élvonalában, miközben képes volt újabb generációkat is megszólítani.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Yellow



4. 

U2: All That You Can’t Leave Behind

Az All That You Can’t Leave Behind a U2 tudatos visszafordulása volt az 1990-es évek kísérletező korszakából a klasszikus dalszerzés felé. Az Achtung Baby utáni dekonstrukció, az Pop ironikus elektronikus világa után a zenekar újra a himnikus, érzelmi központú hangzásra épített, tette ezt úgy, hogy közben nem tagadta meg a kilencvenes évekből hozott tanulságokat sem. A lemezre a megszokott produceri páros mellé (Brian Eno és Daniel Lanois) becsatlakozott Steve Lillywhite is, aki a tradicionálisabb és élőbb rockprodukciós munkálataiban segítette a zenekar stílusát. A Beautiful Day globális sláger lett, de a Walk On vagy az Elevation is a zenekar újjászületésének bizonyítékai. A lemez középpontjában a remény és a hit áll, de már nem naivan: a személyes és a társadalmi síkok, a spirituális keresés és a földi realitások keverednek benne. A 2000-es évek elején a U2 ismét a popkultúra élére került, nem új formai megoldásokkal, hanem azzal, hogy képes volt relevánsan újragondolni saját hagyományait.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Beautiful Day

3. Madonna: Music

A 2000-es évek elején a Music egy újabb reinvenciója volt Madonnának. A lemez a kilencvenes évek elektronikus irányzataival frissíti fel a mainstream pop nyelvét, új hangzást adva Madonna jól ismert világának. A lemez nemcsak a zenei újítások miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert Madonna ismét képes volt személyes és társadalmi kérdésekről beszélni, miközben megőrizte provokatív és ironikus stílusát. A címadó dal és a Don’t Tell Me olyan erőteljes slágerek, amelyek a lemez központi témáit – szabadság, szexualitás, személyes határok – sűrítik magukba. Az album megerősítette Madonna pozícióját a pop élvonalában: képes volt reagálni a változó trendekre, frissítette önmagát anélkül, hogy elveszítette volna egyéniségét.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Music


2. The White Stripes: De Stijl

A De Stijl egyértelműen kijelöli azt a zenei és esztétikai irányt, amely később ikonikussá tette a duót. A cím a holland modernista művészeti mozgalomra utal, és nemcsak a borítón, hanem a zenei világ minimalizmusában is visszaköszön. A lemez a garázsrock, a delta blues és a proto-punk elemeit sűríti a nyers, analóg hangzással és a szándékosan puritán hangszereléssel. Jack White gitárjátéka és Meg White dobstílusa egyszerre ösztönös és tudatosan leegyszerűsített – az egész albumra jellemző a kevesebb több elve. A Hello Operator, vagy az Apple Blossom jól jelzi a zenekar popérzékenyését, képesek voltak a zajos és gitárcentrikus zenéjükből slágereket gyártani. A De Stijl egy karakteres, önazonos lemez: egyszerre tisztelgés a múlt előtt és előfutára egy új rockhullámnak, ami a kétezres évek elején épp csak kezdett kibontakozni.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Apple Bottom


1. The Cure: Bloodflowers

A Bloodflowers az egyik legkonzisztensebb és legkomorabb Cure lemez. Az érzelmi trilógiának (Pornography, Distintegration) szánt harmadik része szándékosan elfordult a kommersz elvárásoktól: nincsenek kislemezre szabott refrének, helyette a hosszú és többrétegű dalok dominálnak. A Maybe Someday ugyan kapott némi promóciót, de a lemez gerincét inkább a melankolikus gitárhangzások és a sűrű atmoszféra jelentik. Robert Smith hangja itt már kevésbé dühös, inkább rezignált és időtlen, a hangszerelés pedig visszafogott, lassan építkező. A Bloodflowers nem újít, hanem következetesen lezár – egy korszak végét jelzi, a The Cure egyik legbelsőbb és legőszintébb anyagaként.

Dal, ami még mindig nagyot szól: Maybe Someday

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
Kutvölgyi Gergely
Solus Beats
Zenét hallgatok/készítek.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art