Co Lee x Kapitány Máté

Phenom Mibenlét: Co Lee x Kapitány Máté – Gadara

Co Lee az utóbbi években az egyik legkelendőbb név a magyar hiphop és alternatív zenei színtéren. Költői szövegei és erős vizuális stílusa kiemelik őt a kortárs mezőnyből. Mindig tudatosan választ maga mellé zenei producereket: dolgozott már együtt don C-vel, Doór Matyival, TEMBO-val és Blaizzel is. Az utóbbival közösen készített La Promenade hozott egy Fonogram-díjat a srácoknak az „Év rap/hiphop albuma” kategóriában.

Produktivitása ellenére Co Lee ritkán ismétli önmagát. A dalszövegek mögött álló szerzői én nem egy állandó identitást közvetít, sokkal inkább performatív konstrukcióként működik: a hang karaktere felismerhető, de az előadói arculat minden lemezen új formába öltözik. Nemzetközi viszonylatban Tyler, the Creator mutat hasonló előadói attitűdöt, aki széttöredezett személyiségének darabjait rendezi össze egyetlen konceptuális lemezzé. A nyár elején megjelent Gadara Kapitány Mátéval közösen egy teljesen új dimenziót nyit meg Co Lee világában.

Az új anyag kapcsán megkértük a srácokat, hogy idézzék fel, milyen élmények és benyomások formálták őket a lemez munkálatai alatt.

Máltai elvonulás

Co Lee: A Gadarát megelőző időszakban egy kapcsolat lezárásában voltam. Arról az űrről, ami utána marad, és arról, hogyan lehet ezzel barátkozni, mit jelent ebben a helyzetben létezni. Aztán jött egy nagy, hosszú „lejövök”, ami végül egy elvonulásba torkollott. Elmentem Máltára egy hétre, teljesen egyedül, írtam egy naplót, aztán hazajöttem, és onnantól kezdve elindult bennem valami új.

Ciprián testvér is fontos része volt ennek a folyamatnak. Anyám keresztény, én viszont soha nem neveztem magam vallásosnak, inkább a saját hitemet próbálom feltérképezni. Ez a találkozás úgy jött, hogy kerestem valakit, aki teljes mértékben a lelki életnek él, mert nem akartam, hogy az elvonulás csak egy erőltetett egyhetes izomból ténfergés legyen. Szerettem volna, hogy legyen előzménye és lecsengése. Végül is Ciprián ebben segített: beszéltem vele az indulás előtt és a visszaérkezésem után is. Nem konkrét válaszokat adott, sokkal inkább rávezetett dolgokra. Például, hogy minden válasz valójában a kezemben van, csak legyen bátorságom lemerülni értük a mélybe. Ez volt az egyik legfontosabb felismerés. Egyfajta misztikus figura, aki inspirálta az egész folyamatot. Nem valami guruként, aki megoldásokat kínált.

Pál apostol és a spiritualitás

Co Lee: A vallási téma mindig nehéz kérdés, főleg a szerzői narratíva korlátozottsága miatt. Ezek már létező történetek és szálak, amihez csak kapcsolódni lehet, de nem lehet átírni vagy megmásítani. Utólag nem tudom teljesen felmérni, hogy teológiai szempontból mennyire állja meg a helyét a lemez. Mesélték a keresztény és teológiai végzettségű hallgatóim,hogy kíváncsivá tette őket a lemez. Van, aki mélyen átéli, van, aki viszont semmit nem tud kezdeni vele.”

Ott, Máltán volt egy nagyon komoly élményem Pál apostol kapcsán. Az ottlétemet félig-meddig az ő alakjának és történetének kutatásának szenteltem. Ez erősen meghatározta a tematikát, a képi világot és azt az érzésvilágot is, amiben mozogtam. Közben pedig arra jutottam, hogy számomra mit jelent a saját Pál apostolságom. Végül arra a felismerésre vezetett, hogy számomra ez az írásban testesül meg. Az írás az, amihez visszatérek, ami valóban kifejez.

Geszti Péter és a Dzsungel könyve

Co Lee: Nyilván ennek az egésznek van egy olyan része is, hogy találkoztunk Kapitány Mátéval – nem először, de mégis egy olyan találkozás volt, ami elindított egy folyamatot. Málta után, amikor hazajöttem, nálunk volt a Máté, és beateket hallgattak a Frankóval, én meg néha kimentem hozzájuk egy cigire. Amikor indult haza, akkor tettem fel neki egy kérdést.

Ennek a kérdésnek volt egy háttértörténete: abban az időszakban rengeteget hallgattam a Dzsungel könyve albumot, a Geszti-Dés félét, teljesen rá voltam flashelve. Félig viccből kérdeztem meg a Mátét, hogy nincs-e olyan beatje, ami kicsit a Dzsungel könyvére hajaz, mert arra szívesen reppelnék. Persze mondta, hogy van. Rögtön el is küldte, és ha jól emlékszem, másnapra megírtam rá a szöveget, és valójában innen indult el köztünk minden.

Kapitány Máté: Kolossal ebből a szempontból nagyon szerencsés találkozásunk volt, mert nem sokan vállalnak be ennyire kísérletező zenei irányokat, mint ő. Emiatt különösen hálás vagyok neki: mellette tudtam igazán megmutatni ezt az oldalamat. A Dzsungel könyve című szám jó példa erre. Ezt korábban Frankónak és Lil Frakknak is elküldtem, mindketten nagyra értékelték, de egyikük sem tudott vele mit kezdeni. Kolos azonban rákérdezett a lényegre, és végül ő volt az, aki életre tudta hívni a dalt. Két-három nappal később már ott tartottunk, hogy azt mondta, egy egész albumot kéne készíteni.

A lemez készítési folyamata és egyéb inspirációk

Co Lee: Eleinte ANUBII$-t is bevontuk a munkába – ő volt az első három-négy szám vocal engineer-e. A Dzsungel könyve vokáljait például úgy rögzítettük, hogy egyetlen sávval közel két és fél órát dolgoztunk, amíg minden sor, minden szóvég és minden fél szó pontosan úgy nem gördült, ahogy elképzeltük. Ez volt az első tudatos kísérletezés a hangommal. Idővel viszont rájöttünk, hogy nincs szükség külön emberre, és végül a WAVY teremben ketten vittük tovább a munkát.

Kapitány Máté: Egyszerűen annyira egyértelmű volt az egész folyamat, hogy a dolgok maguktól történtek. Ráadásul meglehetősen intenzív tempóban dolgoztunk; nem arról volt szó, hogy »oké, most nekiállunk, mert ezt teljesíteni kell«, sokkal inkább egy belső motiváció hajtott minket. Felvettük a demót, és alig három nappal később már a kész mastert hallgattam.

Co Lee: A Gadarai megszállott történetének a mozaik freskóját egészen konkrétan be is samplingeltük.

Kapitány Máté: Tehát a gadarai megszállóhoz tartozó mozaik freskó hangját…

Co Lee: Igen, Máténak van egy programja, ami beilleszti a képet, és lejátssza a hangját.

Kapitány Máté: Valamit generál belőle.

Co Lee: Pontosan. És ez hallatszik a legelső Ciprián című számában, abban a bugyborékoló részben. Úgy indul a lemez. Ja, az az öreg megszállt freskónak a hangja. Ugyanebben az időszakban a zenei inspirációk is meghatározóak voltak: rengeteget hallgattam Kendrick Lamart, főleg a GNX-et, szinte folyamatosan a fülemben szólt. Emellett persze a szakrális források, például a Biblia vagy a Gadarai megszállott története. Gárdonyi Géza Ciprián kiskönyvét különösen ajánlom mindenkinek.

Co Lee: Ha volt egy-két ötletem vagy apró hangzásbeli változtatásra vonatkozó javaslatom, azt mindig mondtam a Máténak. Például a Tisztán ragyogó fény samplert én vadásztam, amihez erős spirituális emlékek fűződnek – szóval voltak minimális inputjaim, de az alapok főként a Máté munkáját tükrözik. Ez nem egy olyan projekt volt, ahol ő teljesen alám dolgozott volna, hanem egy közös, egymásra épülő munka. Érdekes, hogy így kerülhetett rá olyan instrumentális alap is, amit ő kb két évvel korábban, vagy akár másfél évvel ezelőtt készített.

Kapitány Máté: Az album zenei alapjait leginkább a hetvenes évek progresszív és pszichedelikus rockja inspirálta. A Pink Floyd Dark Side of the Moon-ja különösen fontos volt a csiszolgatás közben, amikor már mélyen benne voltam az anyag kidolgozásában, és ekkor éreztem, hogy valami igazán kísérleti hangzásra van szükség. Ebből született meg Cipriánnak az alapja. Bár a Pink Floyd meghatározó inspiráció volt, a pszichedelikus hangzás szeretetét számomra leginkább a kevésbé ismert Sweets Smoke zenekar erősítette.

Ami még mindenképpen említésre méltó, az a Karányi My Baby My Live című dala. Érdekes módon szerintem gyerekkoromban hallottam először az MTV-n, majd jó pár évvel később újra felfedeztem. Tavaly nyáron pedig olyan késztetést éreztem, hogy valahogy hozzá szeretnék nyúlni, mert egyszerűen annyira jó a dal, meg szerintem hangzásában is megelőzte a korát. Számomra ez egy kimagasló magyar track, és mindenképpen szerette volna méltányosan felhasználni, remélem sikerült.

Reflexió az elkészült műre

Co Lee: Nagyon örülök, hogy valami igazán megosztót tudtunk létrehozni. Ez a lemez nem a kompromisszumokról szólt – nem azért készült, hogy másoknak megfeleljünk, hanem a saját víziónk vezérelt minket. A MÜPA lemezbemutató után úgy fogalmaztam, hogy ez nem mindenkinek van, de mindenkiért.

Závada Péter mondta azt, hogy ez az anyag egy nagyon autonóm írói énről árulkodik: tényleg azt csináltunk, amit akartunk, és ez hallatszik rajta. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert jól összegzi a lemez lényegét. Ha van valami, amire büszke vagyok – a saját gondolataimra, a számokon és Mátén kívül –, az az, hogy sikerült megvalósítani azt, amit akartunk. Szabályok nélkül, teljesen a saját elképzelésünkre hagyatkozva. És szerintem ez valóban okot ad az örömre.

Kapitány Máté: Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy amikor a Varázsszemeket vettük fel, akkor ott volt egy pillanat a mikrofon másik oldaláról, hogy hallottam a Kolost reppelni és az volt a gondolatom: én mindig is ilyen ütős alapon akartam hallani őt. Szerintem a lemez nagyon „ő”.

De közben nem lehet igazán azt mondani, hogy kizárólag Kolosé vagy kizárólag az enyém lenne. Olvastam kommenteket, amik szerint inkább ez az én albumom, de én ezt nem merném kijelenteni. A feladatok elég egyenlően oszlottak el, és bár én is benne voltam a zenei rendezésben, így tagadhatatlan, hogy részben az én munkám is hallatszik.Ugyanakkor teljesen helyénvaló, ha valaki azt mondja, hogy ez egy Kapitány Máté, vagy egy Co Lee projekt. Az én stílusom, a jellegzetes hangzások fel-fel sejlenek a lemezen.

Co Lee Facebook | Instagram

Az interjú a Bäse – Creative Clubhouse-ban készült.