Ha már AI-val íratod a levelet, legalább olvasd el, mielőtt elküldöd nekem.
Kérdeztem tőled valamit. Te megkérdezted az AI-t, elküldted a választ, én elolvastam, nem lettem okosabb, és visszakérdeztem. Te megint megkérdezted az AI-t. Ebben a folyamatban nehezen azonosítom a munkakörödet és a hozzáadott értékedet.
Levelet továbbítani én is tudok, pláne ha csak AI-szöveget kell kopipésztelni. Engem az érdekelne, hogy te mit gondolsz a témáról. Ha ezt még nem sikerült eldöntened, az is információ, csak akkor ne kelljen előtte végigolvasnom egy komplett szakmai állásfoglalást, tele általános szófordulatokkal.

Van benne igazság, persze. Pont ez a zavaró. Rám hagyod a munkát: válogassam ki, melyik részének van köze hozzánk, melyik javaslatot lehet megcsinálni, és melyik hangzik csak annak jól, aki nem ért hozzá. A végére olyan érzésem van, mintha a Claude-dal beszélgetnék, csak valamiért a te aláírásod van alatta. Már szinte várom, hogy a levél végén felajánld, hogy „rövidebben is írhatom”. Most először volna egy következő lépés, amire azonnal igent mondanék.
És az a szép, hogy közben nálad kimutatható a munka. Válasz elküldve. Feladat kész, a labda máshol pattog. Ha én nem válaszolok, már nálam áll az ügy. A kérdés még nincs megoldva, de legalább megvan, kit kell sürgetni. Szóval te megspóroltad a gondolkodást, kiszervezted nekem, és most még én vagyok lemaradva. Szerinted.

Te persze egyre felkészültebbnek tűnsz. Mindenre van koncepciód, mindenhez hozzá tudsz szólni, és szép, kerek mondatokban fogalmazol. Már lassan elkezdem szégyellni magam, hogy mennyi mindenhez nem értek.
Aztán egy megbeszélésen rákérdezek egy részletre, ott helyben kellene válaszolnod, és lefagysz.
Oké, de akkor most kinek a szakvéleményét olvasom? Az AI előfizetésed működik, azt látom. Az adatvédelmi kérdésekbe most bele sem kezdek. Arra volnék kíváncsi, hogy te mit ellenőriztél, mit tartasz ebből használhatónak, és mit vállalsz belőle. Ezt azért még jó lenne hozzátenni, mielőtt munkát adunk vele a többieknek.
És hagyjuk már dolgozni azt is, aki tényleg ért hozzá. Az ő idejét ne használjuk arra, hogy végigmagyarázza, miért nem működik a gépi javaslat, ami általánosan elérhető tudáson alapszik. Eredetileg volt egy problémánk. Most lett hozzá egy dokumentumunk is, amivel külön kell foglalkoznunk. Ha a végén visszaküldik javításra, azért majd emlékezzünk rá, mennyi időt spóroltunk.
És ez már mindenhol máshol is így megy. Tendereknél, ajánlatkéréseknél ugyanez a helyzet. Lassan már üdítő kivételnek érzem azt a kiírást, amelynek a szerzője is érti, mit kér. Ha valami mellé odaírod, hogy kötelező, tudd elmondani, mire kell, és hogyan állapítjuk meg, hogy teljesült-e. Ha pedig két követelmény üti egymást, ne a szállítóval találtasd ki, melyiket gondoltad komolyan. Aztán az egyik AI megírja a kiírást, a másik az ajánlatot, a két ember pedig elégedetten elküldi egymásnak. Remekül haladunk.
Az egyetlen kellemetlen rész az, amikor valakinek ezt tényleg meg kell csinálnia.

Egy kisebb cégnél még értem a kísérletezést, még akkor is, ha nincs mindenre külön szakember. Állami rendszerek és kritikus infrastruktúra követelményeinél viszont szeretnék találkozni azzal, aki érti, mit mond a dokumentum. A dokumentumot már olvastam. Most az ember következne.
Úgyhogy négy dolgot szeretnék:

És ezt a magánéletedben szerintem meg végképp ne csináld. Ott különösen érdekes eredmény, ha sikerül úgy tartanod a kapcsolatot, hogy közben te egyáltalán nem veszel részt benne… Persze, segítsen a gép fogalmazni, és szedje rendbe a mondatot. Teljesen jó. De ha a gondolkodást is rám hagyod azzal együtt, hogy te már válaszoltál, az bunkóság. A saját közreműködésedet is fölöslegessé teszed vele.
Közben még az is lehet, hogy érdemes lenne elolvasni a gondolataidat. Van saját tapasztalatod, észreveszel olyasmit, amit én nem, csak ezekből a válaszokból egyre kevesebb derül ki rólad. Te választod ki, mit küldesz el a neved alatt. Ha így folytatod, lassan leszokom arról, hogy a gondolataidat keressem bennük. Aztán majd panaszkodhatsz, hogy az AI elvette a munkádat.
A továbbítást tényleg meg tudjuk oldani nélküled.
|
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
|
Színész
|
|
Hegymászó
|
|
Head of Innovation
|
|
biztosítóalapító
|
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
|
Stylist
|
|
Lakberendező
|
|
Vitorlázó
|
|
Stylist
|
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
|
Grafikus, belsőépítész.
|
|
Az vagy, amit nézel.
|
|
Válságot szimulálok megrendelésre.
|
|
Hegedűs Ágota
|
|
Creative Image Artist
|
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.