A Sziget legjobbjai

Két hét múlva újra Sziget, ennek örömére összegyűjtöttük a program legígéretesebb momentumait, azokat a koncerteket, melyekről jól tudjuk, hogy nagy kár lenne kihagyni! Szubjektív válogatásunk következik.

London Grammar

Nottinghami székhelyű angol electro-trip-hop trió, amelynek fókuszában a gitáros Dan Rothman, valamint a billentyűs- és ütőhangszeres Dot Major mellett a vágy titokzatos tárgya, az elbűvölő, megközelíthetetlen, hiperérzékeny, karizmatikus Hannah Reid áll. A London Grammar emocionális-melenakolikus előadásait, az intim, lebegő, szomorú tónusokban tompán fénylő zsánert a kritikusok kényelmességből a Sziget közönségét is lenyűgöző XX-hez és a Florence and the Machine-hez hasonlították, ám az énekesnő tinédzser korszakában történtekre reflektáló szövegei, a feszültséget egy-egy sokkoló hanggal dramatizáló hangzás egyedivé teszi az élményt.  

Kelis

Az amerikai popcsillag hat albumával, harmincegy single-jével a legkeresettebb sztárok ligájában szerepel, és olyan szupersztárok kislemezeinek respektált közreműködője, mint Calvin Harris, P. Diddy, Cee-Lo Green vagy Enrique Iglesias. Az idén augusztusban harmincötödik születésnapját ünneplő Kelis nemcsak a rajongóit lenyűgöző parádés színpadi produkcióiról ismert szerző-énekesnő: eddigi karrierje során kétszer jelölték Grammy-re, elvitte az év felfedezettjének járó díjat a Brit Awards-on, a Q magazin legjobb videó díját a Caught Out There-rel, és 2000-ben őt választotta az NME a legmenőbb r’n’b énekesnek.

The 1975

Friss, életerős, karakteres és fúziós rock zenével hódítanak, melyben a diszkós és gitárpopos betétek a hagyományos r’n’b elemekkel olyan jól egymásra találnak, mint dalszövegeikben a rock’n’roll híveit változatlanul foglalkoztató témák; szex, a szerelem, a tudatmódosító szerek, a remény, az elmúlás és a félelem. Első, zenekarnéven kiadott stúdióalbumuk siker volt az Egyesült Királyságban, vezette a brit lemezeladási listát komoly múlttal rendelkező riválisokat maga mögé utasítva, óriások oldalán játszottak, hírnevük pedig túlmutat a szigetország határain.  

Imagine Dragons

Sikert sikerre halmozó amerikai alternatív rockzenekar. Egyedi hangvételű, fantáziadús, atmoszférikus zenéjük rendkívül széles spektrumú, meggyőző, magával ragadó, szolidan ünnepélyes, fenséges és romantikus, alkotóik őszinte szenvedélyéből és végtelen profizmusából nyeri erejét. Az utóbbi időben milliók kattantak rá az általuk közvetített hangulatokra, munkáik nemcsak a közönséget, hanem a kritikusokat is meggyőzte, félelmetes eladásokat produkáltak és elérték, hogy a legjobb koncertzenekarok között jegyezzék őket. Felemelkedésük egyértelműen a tavalyi évhez köthető, friss és aktuális sztárok. Nem túlzás állítani, jelenleg minden koncertszervező rájuk vadászik, igazi prémium kategóriás fellépők, akikkel 2014-ben itthon csak a Szigeten létesíthetünk személyes kapcsolatot.  

Bombay Bicycle Club

Crouch End alig hét kilométerre van London mindenről döntő belvárosától, vagyis más számítások szerint pontosan ugyanilyen távolságra a világhírtől. Három tizenéves srác, Jamie McColl, Suren de Saram és Jack Steadman kezdetben még The Canals néven minden nap arról álmodozott, hogy napról-napra közelebb kerülnek az álmaikhoz. 2006-ban Ed Nash is csatlakozott hozzájuk, egy évvel később, amikor megannyi tehetségkutató versenyen edződve színre léptek az izgató és meglepően érett The Boy I Used to Be EP-jükkel a New Musical Express azt írta róluk, a legpengébb zenekar, amely Észak-Londonból valaha is elindult. Tíz évbe sem telt, és a Bombay Bicycle Club megcsinálta azt, amire mindig is vágyott: a világ legjobb koncerthelyei és a legnagyobb fesztiválok sztárjai lettek.

The Kooks

Milliós lemezeladási mutatókkal büszkélkedik Luke Pritchard bandája, a kétezres évek eleje óta aktív, brightoni Kooks. Karakteres, stílusos, a hatvanas évek világmegváltó brit zenéi és a post-punk mozgalom hangjai által inspirált zenéjüket az Inside In/Inside Out albummal szerette meg a nagyközönség, azóta még két lemezük jelent meg és már dolgoznak a következőn, így fellépésük a Szigeten régi rajongóiknak is tartogat meglepetéseket.  

Klaxons

Extravagáns, a hagyományos műfaji kategóriák segítségével meghatározhatatlan zenekar. Egyedi munkáik előállításakor alapvetően a post-punk és a popzene univerzumából importált nyersanyagokat gyúrják össze a pszchedelikus rock’n’roll jövőjét jelentő technológia felhasználásával. Leginkább a szupermesterséges acid-rave-sci-fi punk-funk címke illik profiljukhoz, de nevezhetjük őket a bizarr tudományos-fantasztikus-utópikus műveiről ismert J.G. Ballard popteoretikusainak is. Ami viszont biztos: a kétezres évek elején ők voltak a csőnadrágos indie kultúra első számú divatdiktátorai, idén pedig amellett, hogy a 2010-es Surfing the Void után végre egy újabb és még őrültebb hangrobbanása készülnek, biztos, hogy fellépnek a Szigeten.

La Roux

Elly Jackson hangját minden popzenerajongó ismeri, élvezettel hallgatja és magából kikelve bulizik rá. A szintipop-lady társa és támasza a csillogásban Ben Langmaid producer-szövegíró-billentyűs; ők ketten a kétezres évek egyik legnépszerűbb popzenei produkciójának, a La Roux-nak az irányítói és tervezői. Állandó fellépői a világ legnagyobb könnyzenei fesztiváljainak; hozzánk 2011 után felfrissített repertoárral térnek vissza.  

Bonobo

Simon Green zenéje maga a legtisztább és legátszellemültebb transzcendentális meditáció. A természetes, minden körülmények között kockázat nélkül élvezhető tudatmódosulás megtapasztalása szinte felfoghatatlan boldogsággal, határtalan eufóriával ér fel, örömfaktora csak ahhoz a végtelenül pozitív reakcióhoz mérhető, mellyel rajongói a downtempo és a trip-hop műfajt megreformáló elektronikus zenész új albumát, a The North Borders-t tavaly áprilisban fogadták.