Ajtóstul a házba

Néhány éve ugyan írok itt, és ott, viszont a Blogger42, és elődjei felületén hivatalosan sosem tettem, legfeljebb néha beugrottam, ennek ellenére a T. Beruházók úgy döntöttek, szabad kezet adnak, és tulajdonképpen azt csinálok kéthetente kedden, amit csak akarok. Bár ők talán nem egészen így képzelték, de majd legfeljebb szólnak. Eleinte azt hittem, aligha létezik klasszabb dolog a világon, mint megkötések nélkül írni. Manapság azért már átalakult az erről alkotott véleményem.

Végső soron ez egy elég nehéz feladat, és gyakran kudarcok kísérik a hasonló tematikájú tartalmakat, ennek ellenére mégis végtelenül hálás vagyok. Keddenként e felületen egyébként motorokról, valamint a köréjük kerített felhajtásról és „cseresznyevirágzásról” kívánunk megnyilatkozni időről-időre, viszont a rugóút hossza, és a nyomatékgörbe elnevezésű szavak adott esetben háttérbe szorulnak, mert főként szórakoztatni akarunk.

Bár nem tagadom, ha valakiben égető kérdések merülnek fel villaszög, vagy szelephézagállítás témakörben, nyugodtan tegye fel nekünk, és igyekszünk válaszolni. Mondom „nagy pofával” mindezt úgy, hogy a világ egyik legjobb motorépítőjére (Sapkára – a szerkesztő) bármikor számíthatunk.

Egy valamit viszont semmiképp sem szeretnénk: megmondani a tutit. Nem akarunk önökkel sem sisakot, sem bőrdzsekit vásároltatni, mert egy viszonylag elfogult, keménykalapos elmélet rabjai vagyunk, és hiszünk egy irányzatban, mely világszerte bevált, és más platformra emelte a motoros kultúrát. Ennek ellenére nem állítjuk, hogy önnek is kizárólag így, ebben a formában kell motorra ülnie, és a motorozáshoz viszonyulnia, mert a célunk elsősorban az, hogy minél több embert ismerjünk meg, és minél többen ismerjenek meg bennünket, legyenek ők akár kerékpárral, BKV-val, vagy motorkerékpárral közlekedők. Sokkal inkább igyekszünk társadalmilag átadni azt, hogy motorozni eszméletlenül jó dolog.

És azt hiszem nem túlzás, ha ebben komolyan hiszünk, mindannyian, aki ennek a felületnek részese, vagy szereplője. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy Budapesten egyszer majd Michelin-csillagos éttermek sokasodjanak, mégis így lett. Ebből kiindulva úgy érzem, joggal bízhatunk abban, hogy egy gasztroforradalomhoz hasonló folyamat a motoros kultúra terén is végbe menjen. Bár senki nem állította, hogy könnyű lesz, és azt sem, hogy egyedül sikerülhet. Tudjuk azt is, hogy főzni még mindig többen főznek mint motoroznak, és Jamie Olivert előbb megismeri a nagyanyám, mint Roland Sands-ot, ezért rengeteg hasonló gondolkodású társra, cimborára, követőre, és nem utolsó sorban konkurenciára lesz szükségünk a jövőben, hogy a siker bekopogtasson, de sebaj, nem két hónapra tervezünk.

Az alábbi videó alapján – elvonatkoztatva az arisztokratikus elemektől – a lehető legtökéletesebb módon tudjuk érzékeltetni a fenti, jelenleg még üres szavakat. Egyáltalán nem számít a ruha, sőt a Delahaye 135 S sem. Kizárólag egyetlen, kézzel foghatatlan jelenségre érdemes összpontosítani, amely nem más, mint a harmónia.

https://www.youtube.com/watch?v=kzME9i03PpI