Member of Group ›
David Lynch zenéje
Szombat a zene napja. Figyeljetek és hallgassatok minket.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.

David Lynch zenéje

 

Filmzenék és a legendás Twin Peaks sorozat öröksége

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, 2025. január 15-én, 78 évesen elhunyt David Lynch filmrendező  és vizuális művész, az amerikai kultúra egyik prominens alakja, aki Buñuel óta a legnagyobb szürrealistaként feltérképezte és megalkotta a tudatalatti vágyak és rémálmok moziját. Munkái egyértelműen próbára teszik a nézőt – nem tudhatjuk, mire gondolt, de abban biztosak lehetünk, hogy a válaszok nem odakint, hanem bennünk rejtőznek.

A szomorú hírt Lynch Facebook-oldalán jelentették be:

„Mély szomorúsággal értesítjük mindazokat, akik ismerték, hogy elhunyt David Lynch, a férfi, az alkotó. Kérjük, hogy ebben a nehéz időszakban tartsák tiszteletben a magánéletünket. Óriási lyuk tátong most a világban, hogy már nincs velünk. De ahogy ő mondta volna: »Ne a lyukra figyelj, hanem a fánkra.« … Csodálatos nap van, aranyló napsütéssel és kék égbolttal.”


Még augusztusban árulta el, hogy hosszú évek dohányzásának következményeként emphysemában szenved, és nem mer otthonról kimozdulni, mert fél, hogy elkapja a COVID-19-et. David Keith Lynch 1946. január 20-án született a montanai Missoulában. A szülei munkája miatt folyamatos költözésre kényszerültek: először Idahóba, majd Washington államba, végül Virginiába. Iskolásként nem tűnt ki a többiek közül, később sokakat meglepett, hogy a visszafogott személyisége és művészetében megjelenő erőszak között milyen éles ellentét feszül.

David Lynch utolsó filmje 2006-ban, az Inland Empire volt, de 2017-ben visszatért a Twin Peakshez és leforgatta a 3. évadot, plusz egy 17 perces rövidfilmet is készített What Did Jack Do? címmel.

Azóta nem állt kamerák mögé, helyette inkább a zenére koncentrált. A zene írásban is hasonlóan kísérletező volt, 1997-ben felépített egy házi stúdiót, ahol egészen termékenynek bizonyult és olyan kollaborációk születtek, mint a Polish Night Music vagy a tavaly megjelent Chrystabellel közös Cellophane Memories című album. Chrystabell például azt mesélte, hogy Lynch olyan instrukciókkal dolgozott, mint: „képzeld el, hogy épp úsztál, és kellemesen elfáradtál”, aztán ebből a hangulatból indultak el. Ezeket a sávokat Lynch kollázsolta, effektezte, lassította, szétvágta, majd újra összerakta.

Lynch effajta hozzáállása a hanganyaghoz már a az első filmjeiben is megmutatkozott. Az Eraserhead sötét indusztriális hangeffektjei, a Blue Velvet nosztalgikus crooner dalai, vagy a Mulholland Drive híres jelenete, ahol Rebekah Del Rio a Llorando spanyol nyelvű verzióját énekli, a Lost Highway soundtrackjén ott a Rammstein, a Wild Heart-ben speed metal Elvis-feldolgozás szól – mindegyik hordozza azt az ambivalenciát, ami Lynch munkáit mindig is jellemezte, mindezt teszi úgy, hogy felépít egy diegetikus filmvilágot is. Ott van a szépség és a rémálom, a nosztalgia és a disszonancia, a múltidézés és az irónia.

Sok élvonalbeli rendezőt könnyű besorolni bizonyos zsánerek közé, viszont Lynch művészete nem ilyen. Nehéz dekódolni és nem összetéveszthető mások alkotásaival – nem illeszkedik egyetlen kategóriába sem. Pauline Kael filmkritikus „az első populista szürrealistaként” hivatkozott rá, filmjei Buñuel és Dalí szürrealista hatásait hordozzák, de a Billy Wilder legendás Sunset Boulevard féle noir stílusjegyei is felsejlenek a filmjeiben.

Minden munkája egyedi és kívülálló, furcsa érzéseket keltenek, mintha egy másik térben születtek volna. A szörnyetegek és hétköznapi emberek álomszerű látomásban egyensúlyoznak a jó és a rossz között. Felszínre hozta a kényelmes kisvárosi Amerika archetipusából a kétely és az undor lefojtott érzéseit, és a Grimm-mesékre emlékeztető horror elemeket keverte a M.C. Escher rajzainak nyomasztó hatásával. Még az esetenként boldog befejezés sem oldotta fel azt a bizonyos nyomasztásztó érzést. „És ennek mi értelme?” – kérdezték tőle majdnem 50 éven keresztül. Az utolsó filmje kapcsán is felmerült, hogy miről szól, amire csak annyit felelt, hogy: „Egy bajba jutott nőről.” Nem volt hajlandó elárulni, hogy „mire gondolt a költő”. Hatása megkérdőjelezhetetlen, egy 2012-es, közel 900 szakértő véleményét összegző felmérésben a Sight & Sound magazin a Mulholland Drive-ot (2001) a 28., a Blue Velvet-et (1986) pedig a 69. helyre rangsorolta.

1990 tavaszán indult el a Twin Peaks, és azonnal új szintre emelte a televíziózást. Mindenkit egy kérdés foglalkoztatott: ki ölte meg Laura Palmert? Azelőtt ki hitte volna, hogy a szappanopera és a szürreális horror keveredhet egy kisvárosi krimiben? A Twin Peaks nem csak a gyilkosság titkát adta, hanem a történet és a karakterek is jól működtek, miközben az egészen ott telepedett az a bizonyos Lynch-féle furcsaság. Olyan rajongókat vonzott magához, mint David Bowie, Moby, sőt a legenda szerint még Mihail Gorbacsov szovjet vezető is a rajongója volt. A pletykák szerint Gorbacsov annyira elragadtatott volt a sorozattól, hogy felvette a kapcsolatot amerikai kollégájával, George H. W. Bush-sal, hogy megtudja, ki ölte meg Laura Palmert. Ennek a furcsa történetnek a hitelessége persze vitatható, de maga a tény, hogy egy ilyen pletyka létezik, remekül jelzi a sorozat iránti szenvedélyt és lelkesedést. És emellett persze ott volt még Angelo Badalamenti zeneisége is.

A Twin Peaks zenéjének története 



Badalamenti és Lynch kapcsolata egy igazi aranybánya volt. 1989-et írunk, a rendező éppen Angelo Badalamenti manhattani irodájában áll, és a közelgő – a gyilkosságról és rejtélyről szóló, északnyugati kisvárosban játszódó sorozatához szeretne zenét. Zene nélkül nem lehet elkezdeni. Nála a zene és a képi világ olyan szorosan összefonódtak, hogy ha nincs meg a megfelelő hangulat, akkor az egész projekt bukhat. Végül a kettejük sikerének esszenciája abban rejlik – Badalamenti és Julee Cruise énekesnő visszaemlékezései alapján –, hogy Lynch-el együtt ültek le, és ő az improvizálásban hozta létre a Laura Palmer’s Theme-et egy Fender Rhodes zongorán.

David Lynch, Julee Cruise és Angelo Badalamenti 1989. októberében, New Yorkban

„David azt mondta: Indítsd valami baljósan, mintha sötét erdőben lennél, halkan fúj a szél a fák között, tündököl a hold, a háttérben bagoly huhog, majd áttérsz valami szépre, hogy tükrözze egy gyönyörű tinédzser lány problémáit. Aztán, ha megvan, térj vissza, csinálj valami szomorút és újra menj vissza abba a szomorú, baljós sötétségbe”  – idézte fel a zeneszerző.

„Lehet, hogy szerencse volt, de tényleg egyetlen felvételben lefordítottam ezeket a szavakat zenére.”


Az említett dal mellett Badalamenti sorra alkotta a sorozat szürreális világát színesítő remekműveket. A Freshly Squeezed bluesos hangulatával a sorozat báját, a Dance of the Dream Man pedig annak egyre furcsább atmoszféráját hozza elő. Van, ahol egy-egy szám több szerepet is betölt, ilyen például az Audrey’s Dance, ami először a nyomozás eleganciájához illik, majd az átalakul egy édes álommá: szaxofonnal és a leplezetlenül szexi klarinéttal. Grady Tate jazzdobjai mindvégig ott vibrálnak és a finoman lüktető dobok nélkül Badalamenti pop és jazz ötvözetének zsongása aligha lenne ilyen érzékeny és fülbemászó. Néha a dalok egyszerűen áthelyeződnek a történet világába és a cselekmény részévé válnak: a dalok felbukkannak a kocsmák jukeboxaiban, vagy épp a helyi zenészek játsszák el és a karakterek hallgatják őket. Amikor Cooper ügynök próbál visszaidézni egy kulcsfontosságú álom részletet, az ujjaival az eredetileg a fejében kísérő ritmust koppintja.

A legjobb történetet végül Badalamenti mesélte el arról, hogyan is hatott a Twin Peaks a popkultúrára. „Felhívott Paul McCartney irodája, és azt mondták: Angelo, Paul szeretné, ha eljönnél, és együtt dolgoznátok.” – meséli. „Az Abbey Roadon találkoztunk és azt mondta: Meghívtak a Buckingham-palotába, hogy a zenekarommal játsszunk 40 percet a királynő születésnapján. Amikor a királynő odajött hozzám, azt mondja: Ó, Mr. McCartney, milyen jó látni magát! Erre én: Nos, felség, én is izgatott vagyok, mindjárt elő fogunk adni néhány dalt. Mire ő: Sajnálom, nem maradhatok, öt óra nyolc van, mennem kell megnézni a Twin Peaks-t!”

A Twin Peaks második évadának fináléja nemcsak a rajongókban hagyott űrt, hanem Lynch számára is egy korszak lezárását jelentette. A 90-es évek elejére Lynch már a csúcson volt. A Twin Peaks után Badalamenti Grammy-díjat nyert és olyan nevekkel dolgozott együtt, mint a Pet Shop Boys, vagy David Bowie. Megírta az 1992-es barcelonai olimpia nyitó témáját, és több tucat filmnek komponált zenét, miközben a Lynch-el való kapcsolata három további filmre és a 2017-es Twin Peaks-re is kiterjedt. „Én értem Davidet, ő meg engem” – mondta egyszer Badalamenti. „Hallgatom őt, és szinte azonnal elkezdek hallani mindent.”

A zene egy különös dolog. Valamit művel az agyunkkal és a szívünkkel. A zene belép belénk, és egy csomó dolog kezd el történni. Gyakran képeket és jeleneteket formál – olyan, mintha ajándék lenne. Ez akkor is megtörténhet, amikor már hallottad a zenét korábban, de azon a bizonyos napon, azt a bizonyos dolgot hallgatva valami más történik. Egyszerűen varázslatos.

David Lynch

 és Angelo Badalamenti öröksége örökre beíródott a mozgókép-, és zeneirodalom történetébe.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
Kutvölgyi Gergely
Solus Beats
Zenét hallgatok/készítek.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art