Egy zenész, aki szubkultúrát teremtett

Bob Marley, a reggae királya, ha nem is maga találta ki ezt a zenét, de ő űzte legmagasabb szinten, általa vált széles körben ismert műfajjá – a reggae neki köszönheti világhírét. Jamaica előtte nem az volt, mint őutána, a karibi sziget legfőbb hírességévé és exportcikkévé a reggae vált. 

A raszta kutúra népszerűsítésében és terjesztésében is kiemelkedő szerep jutott Bob Marley-nek.

Kevesen tudják, hogy a raszta azaz rasztafariánus mozgalom nem csupán nemezelt hajat jelent. Eredetileg egy vallási irányzat, az etióp Hailé Szelasszié császár tiszteletére vezethető vissza és ma egymillió híve van szerte a világban, ami nagyban köszönhető Bob Marley-nek és a reggae zenének. A sziget lakosságának kb. öt százaléka tekinti magát raszta vallásúnak.

Tehát, ha Bob Marley se a reggae-t, sem pedig a rasztafáriánizmust nem maga találta fel, kétségtelenül ő számít mindkét jelenség legfőbb apostolának, hiszen fellépése nélkül egyiket sem ismernénk. Bob Marley persze elsősorban kiváló zenész és nem hiszem hogy lettek volna különösebb vallási ambíciói, de mert hazájában félistenként tisztelték, jelentősége és hatása Jamaicában felmérhetetlen.

Jamaica ma a reggae szubkultúra szigete. Talán ez a legfőbb benyomása az odautazónak, mert Bob Marley lenyomata szerte a szigeten fellelhető és minden lyukból reggae szól. Az angol nyelvű országban a könnyű drogok nincsenek megtiltva, a joint, raszta, reggae kombináció Jamaica legfőbb ismertető jele. Rengeteg fehér (neo)hippi tengeti ott, a karibik napfényes tengere mellet életét, mindössze ezen kellékekkel ellátva.

És semmi sem hiányzik neki.

A reggae-ből, marihuánából gyúrt, nemezelt hajú szubkultúra nem létezne Bob Marley nélkül, kérdés csupán az, mekkora vesztesége lenne mindez a világnak. Ha a világnak nem is, de Jamaicának kétségtelenül, mert azért ugye Bob Marley hagyatékaként mégis csak ez a sziget a reggae és raszta kultúra mekkája, ide látogatnak, zarándokolnak a hívek messze földről, s némi pénzt is hoznak magukkal. Jamaica in Bob Marley óta. A rossznyelvűek azonban már viccet is költöttek arról, mi lenne Jamaicában, ha elfogyna a joint. Na mi is?

Mindenki azt kérdezné, hogy ezt a szar zenét hogy tudtuk idáig hallgatni.

Én azért nem lennék ennyire negatív, nekem tetszik és bár a szigorú ritmusképlet következtében néhány szám után monotonnak tűnik, azért újra és újra szívesen hallgatom. Jó zene ez, főként Bob Marley tolmácsolásában, igazi feka zene, megtanulni nem lehet, erre születni kell.