Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=6nUsCaGY2OM
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
/a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. / 
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
/elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
 / A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
 / a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
 / Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, / 
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
 / Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
 / mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet… / 
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
 / elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…

Saját sírfeliratának sem költhetett volna Cipő, alias Bódi László szebb sorokat. A Republic egyik alapítója, frontembere, énekese nem rég ment el – siratta az egész ország. Beteg, depresszióra hajlamos ember volt. Szívelégtelensége odáig fajult, hogy szívátültetésre lett volna szükség, de ő nem akart más szívével élni, mondván, az már nem ő. Egyszer úgy nyilatkozott, nem kíván ötven évnél nagyobb kort megélni. Betartotta az ígéretét.

Most utólag – mindezt átgondolva és átérezve – olyan hihetetlennek tűnik, hogy a rendszerváltás évében alapuló Republic – az együttes a korszellemet nevében is őrzi – összekapcsolódik az akkor átélt össznemzeti eufóriával és dalaiból örök vidámság, bizalom, remény áradt. Az új kezdet lelkesítő, reményteljes hangulatát nekem a Republic zenéje őrzi leghívebben, emlékeim színpadán ők játsszák a háttérzenét.

Bódi László élete számomra csupa szimbólum. Cipő az egykori Szovjetunió területén született. Később az oroszok mentek, ő jött, s magyarul énekelt. Rockzenészhez képest lágyan, kedvesen, a napfényről, a holdról, a csillagokról, az arcot simogató szélről. Művészeti hitvallásában ott van kódolt politikai és világnézeti üzenete is arról, hogy van remény, hogy érdemes küzdeni és szeretni és, hogy az élet szép.

Az egyetlen pusztán magyar forrásokból táplálkozó rockzenekar meghatározó embere most meghalt. A depresszióban szenvedő Cipő, akit reménytelenség kínzott, másoknak remélt. Huszonhárom aktív éve a rendszerváltás utáni huszonhárom évvel esett egybe. Kórképe így korkép is egyben. Huszonhárom nehéz, reményteljes és bizakodó év után, vajon most végleg meghalt a remény? Cipő is feladta?

Legutóbbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a minőségi élet elsősorban attól minőségi, hogy mások életét szépíti meg. Cipő, depressziója és szívbaja ellenére sokat adott és nem csupán környezetének. Egy egész generációban plántált el örök nosztalgiákat, dalaival milliókat örvendeztetett meg. Beteg-nagy szíve csodákra volt képes.