Turnover

Vadonatúj kedvenc lemezem a Virginia Beach-ről származó, 2009-ben alakult Turnover zenekar Peripheral Vision című új albuma, amit úgy tudok hallgatni napokon át folyamatosan, hogy nem hogy nem unom meg, de egyszerűen semmi máshoz nincs kedvem, annyira jó hangulatot okoz.

A zenekar eleinte a pop punk műfajában mozgott, 2009-ben jelent meg első demo albumuk, melyet 2011-ben követett saját magukról elnevezett bemutatkozó kislemezük. 2013-ban készült el első nagylemezük Magnolia címmel. Az album a zenekar stílusát illetően mérföldkőnek számít, a korábbi pop punk dalokat alternatív rock és grunge számok váltották fel. Ezt az irányt viszi tovább az indie és a dream pop felé az idén megjelent Peripheral Vision, melyet a korábbi nagylemezhez hasonlóan Will Yip producerrel készített a zenekar.

A Pheripheral Vision nem lesz korszakalkotó album, számos kedves emléket ébreszt azonban egy-egy apró referenciája, hangzása, dallama és legfőképp hangulata, mert az egészen biztos, hogy ez a lemez épp ettől az álmodozó, könnyed, helyenként azonban melankolikusan elmorfondírozó és elmorfondíroztató hangulattól válik igazán szerethetővé.

Tök érdekes, ahogy sikerült a Turnover-nek a tipikus amerikai közönségrock és a brit indie hagyományokat jó ízléssel ötvözni, helyenként tényleg vicces, ahogy felváltva emlékeztetnek a Blink-182, a Death Cab for Cutie, vagy a Smith jellegzetes momentumaira, mégsem válik a végeredmény egy nevetséges öszvérré, sokkal inkább szerethető, kedves, könnyed és szórakoztató, nem mellesleg pedig vég nélkül hallgatható, egységes hangulatú lemezzé. Íme: