Nathan Williams

Ő vitte tökélyre a „slow living” kifejezést – és ő tanította meg a világot Skandináviát szeretni.

Nathan Williams a Kinfolk magazin alapítója és főszerkesztője, azé a kiadványé, amely szembement az ipari konvenciókkal, és egy olyan korban hódította meg a világot, amikor úton-útfélen azt hallani, hogy a nyomtatott sajtónak befellegzett. Nathan Williams 2011-ben – 24 éves közgazdaságtan-hallgató létére – elhatározta, hogy egy újfajta életmódmagazint indít. Olyat, ami az élet kifinomultabb oldalát dicsőíti, és amely a pillanat megélésére és az önazonosságra fókuszál. Senki sem hitte volna – őt is beleértve –, hogy a magazin azonnal az Y generáció esztétikai szószólójává válik.

Gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt olvasók milliói hangolódtak rá a Guide for Small Gatherings (Útmutató kisebb összejövetelekhez) című ambiciózus kiadványra, és ami projektnek indult, végül karrier lett Nathan Williams és portlandi barátai számára. A kiadvány fokozatosan nőtte ki magát az eredeti ötletből (azaz hasonszőrű embertársainkkal elköltött étkezések és eszmecserék bemutatásából és dicséretéből) egy teljes körű, holisztikus életminőség-szemléletté, miközben igyekeztek kitapogatni, hogy mi érdekli leginkább az olvasóikat.

A szerkesztői látószög változása még több embert vonzott be, és mivel a közösségi média, az Instagram is ráharapott a Kinfolk-divatra, a helyzet fokozódott – és a „Kinfolk” egyszer csak önálló jelentéssel bíró jelzővé vált. Az emberek rákaptak a márka által képviselt esztétikumra, és hirtelen hétköznapi beszélgetéseket és élményeket #kinfolkmoments hashtagekkel kezdtek el ellátni és megosztani a Facebookon, az Instagramon, a Twitteren és a Snapchaten. Nathan Williamsszel beszélgetve az embernek az az érzése támad, hogy szinte foglyul ejtette őket ez a sok instázó és képmegosztó.

„Vicces dolog ez az Instagram.”

„Az olyan hashtagek, mint például a #liveauthentic a Kinfolk szinonimáivá váltak, holott valójában mi magunk ezt így sohasem találtuk ki vagy használtuk” – mondja Nathan Williams.

„A ’Kinfolk-pillanat’ azt jelenti, hogy benne vagy a pillanatban. Az az esztétikum, amely annyira összefonódott az úgynevezett ’Kinfolk-pillanatokkal’, fényévekre van azoktól az ideáloktól, amelyek formálták a Kinfolk dizájnját. Számunkra a ’Kinfolk-pillanat’ arról szól, hogy benne vagyunk a pillanatban, nem pedig arról, hogy nagy műgonddal megalkotunk egy képet az Instagram számára. Természetesen törődünk az esztétikummal is, de én úgy gondolom, hogy az esztétikum inkább eszköz, mint cél.”

Irány Dánia!

Nathan Williams lakásában ücsörgünk Koppenhága belvárosában, a csatornák mellett, néhány sarokra a Kinfolk központjától. Az, hogy Dániában találkozunk, önmagában is elég érdekes: a skandináv életmód apránként annyira beette magát a kinfolkosok bőre alá, hogy 2015-ben úgy döntöttek, ide teszik át a székhelyüket.

„A Kinfolk számára gyártott tartalom több mint 60 százaléka Skandináviából vagy Nyugat-Európából származott, és mindnyájan egyetértettünk abban, hogy több értelme lenne földrajzilag közelebb lenni bizonyos nagyvárosokhoz, így Londonhoz, Párizshoz, Koppenhágához, Stockholmhoz vagy éppen Berlinhez” – mondja Nathan Williams. Arra a kérdésre, hogy miért pont Koppenhágára esett a választásuk, ezt válaszolja:

„Bár a többi helyen is jól érzem magam különböző okoknál fogva, a dániai élet minőségét nem lehet felülmúlni.”

„Mindig is szimpatizáltunk a dánokkal, és nagy öröm számunkra, hogy egy olyan kultúrában lubickolhatunk, amelynek az életstílusa ennyire összhangban van a Kinfolk fókuszpontjával, vagyis az életminőséggel.”

Ha az ember áttanulmányozza a Kinfolk tartalmait, hamar kiderül, hogy a lassú élet sok szempontból egyenlő az egyszerű élettel, különösen a lakberendezés terén. A berendezési tárgyaik általában egyszerűek, funkcionálisak és a lehető legkevesebb zajt generálnak. A Nathan Williamsszel folytatott beszélgetés során az érződik, hogy a dizájnjuk bizonyos elvei elősegítik és megtestesítik a magazin értékeit, azaz az egyszerűséget, amelynek köszönhetően jobban tudnak arra összpontosítani, ami őket a leginkább érdekli.

A dán dizájn mindig is felhasználó-központú volt – és az értékteremtés volt a lényeg. A régió esztétikai profilját leginkább a funkcionalista minimalizmussal lehet leírni. Az egyszerűség mindenek felett áll, a szépség pedig gyakran a letisztult vonalvezetésből és az anyagok és színek kifejezett szétválasztásából adódik.

Új életmód

A Bang & Olufsen által végzett piackutatásokról és az ezekből kivilágló általános trendekről beszélgetve kiderült: az emberek több rugalmasságot szeretnének látni az otthonukban és az életükben. Már nem akarnak fix tévét a falra – helyette inkább azt szeretnék, ha ide-oda rakosgathatnák, vagy megfordíthatnák a készüléket, hogy többféle szituációhoz is alkalmazkodni tudjon. Általánosságban véve ugyanezt várják a hangszóróktól és a bútordaraboktól is. A modern Bang & Olufsen vásárló számára semmi nem állandó – és minden módosítható.

„Az emberek állandóan változnak, érik a személyiségük, és ennek megfelelően az életmódjuk is átalakul” – véli Nathan Williams.

„Ha az otthonunk lehetővé teszi a rugalmas életstílust, akkor a változó igényeinket időtálló értékekkel tudjuk párosítani.” Ha felfokozott tempójú vagy hipermobilis életmódról van szó, sokan bizonyára az új mobil és vezeték nélküli technológiákra asszociálnak. A Kinfolk azonban egy különösen lassú életet propagál, megkérdezzük hát Nathan Williamst, hogy nincs-e itt valami ellentmondás.

„Vannak, akik a lassú életet szó szerint értik, és úgy képzelik el, hogy az ember kézzel köpüli a vajat, és a szabadidejében a tűz fényénél olvasgat” – mondja Nathan Williams.

„A Kinfolknál viszont mi úgy értelmezzük ezt, hogy a lassú élet a céltudatosságra fókuszál, azaz megvizsgálja, hogy mi visz hozzáadott értéket és örömet az ember életébe – bármi legyen is az –, és úgy igazítjuk az időnket és a környezetünket, hogy ezeket a dolgokat segítse elő. Ilyen értelemben a technika abszolút képes arra, hogy támogassa és megkönnyítse a lassú életre való koncentrálást.”

A „lassú” otthon

És mit jelent ez a tempóváltás, ami az otthonunk kialakítását és berendezését illeti? Arról faggatjuk Nathan Williamst, hogy vajon mostantól mindenki másként fog-e élni.

„Véleményem szerint a személyes eszközök mindenképpen megváltoztatták bizonyos terek funkcióját az otthonon belül.”

„Például a hálószoba, amely hagyományosan privát szférának számított, és alvásra szolgált, a mobil eszközöknek köszönhetően most már inkább egy olyan hely, ahol chatelhetünk a barátokkal, e-mailezhetünk a munkahelyünkkel, vagy vásárolgathatunk – akár jó ez, akár rossz. Most már csak félig magánterület, és szerintem ez a változás – a helyiségek és a terek átértelmeződése – nagyobb horderejű, mint a berendezés átalakulása” – véli Nathan Williams.

Ahogy hirtelen újradefiniáljuk az otthonunk funkcióit, és egyre több funkciót engedünk a falakon belülre, úgy változnak a szokásaink is… A tévéműsorok és a mozifilmek most már minden mobil eszközünkön igény szerint elérhetők. A valaha kiadott összes zeneszám szintén egyetlen gombnyomásra van tőlünk a mobilon, a táblagépen és a laptopon, ami azt jelenti, hogy bárhol nézhetjük–hallgathatjuk őket, ahol csak szeretnénk. Nézhetünk focimeccset a táblagépen a konyhaasztalnál ülve, főzős műsort a vonaton a telefonunk képernyőjén, és hallgathatunk zenét a dolgozóban a laptopon. Ami régen hagyományos, gyakran kábelek által biztosított rendszereket igényelt, most már bárhol elérhető az otthonunkon belül vagy kívül, kötöttségek és vezetékek nélkül.

„A tartalmakat most már igény szerint és menet közben fogyasztjuk. Az a momentum, ahogy valamilyen zenét beteszünk a lejátszóba, hátradőlünk, és másokkal együtt, egyéb figyelemelvonó tényezők nélkül élvezzük, eltűnőfélben van.”

A televízió- és hangrendszernek képesnek kell lennie kiszolgálni ezt az új és kontúrok nélküli életet, ugyanakkor azokat a zenehallgatásból vagy filmnézésből fakadó érzelmi élményeket is kell tudnia nyújtani, amelyek akkor születnek meg, ha többen összegyűlünk a készülékek körül, hogy valami különlegeset együtt nézzünk vagy hallgassunk meg.

„Egyre több és több technikai elem jelenik meg az életünkben, és bár ez nem feltétlenül rossz dolog, én úgy gondolom, fontos, hogy tudjunk egyet hátra lépni – különösen a saját otthonunkban.”

„Ha a nappaliban szeretném fogadni a barátaimat, akkor nem akarom, hogy a tévém vonja el a figyelmet. Az a lehetőség, hogy elrejthetem, segít abban, hogy azokra az emberekre koncentráljak, akik ott vannak” – magyarázza Nathan Williams. Majd ígyfolytatja: „Nekem a dolgozóban van egy Horizon tévém, mivel akárhol laktam is, mindig a dolgozóban ülve néztem tévét. A dolgozó és a társalgó összenyílik, és nekem tetszik, hogy ha éppen úgy akarom, átguríthatom a tévét a társalgóba, hogy megnézzünk egy filmet a haverokkal a kanapén.”