Ben Howard és az élet szeretete

Itt van ez a mindig mosolygós szörfös gyerek a Dél-angliai Devonból, akiből csak úgy árad az életigenlés. Az élet szeretete harsog minden dalából, és nem csak ő, de a hallgatóság is folyamatosan mosolyog a dalokat hallgatva, a produkciót látva. Számomra ő volt a tavalyi év egyik legkedvesebb felfedezése, és idén nyáron már százezer ember előtt lépett fel a Glastonbury fesztiválon.

Benjamin John „Ben” Howard 1987-ben született Londonban, nyolc éves korában költözött a devoni Totnes városába. Zenész közegben nőtt fel, szintén zenész szülei már kiskorában megismertették saját kedvenc dalszerző-énekesik – Joni Mitchell, Simon & Garfunkel – életműveivel, nem csoda hát, hogy 11 évesen már saját szerzeményekkel rukkolt elő.

A középiskola után egy ideig úgy volt, hogy talán újságíró lesz, de a University College of Falmouth-on eltöltött néhány hónap után úgy határozott, hogy teljes melszéllességgel a zene felé fordul. Folkos melódiái, akusztikus zenei világa hamar ismertté tették Cornwall és Devon környékén, rövid idővel később már alig lehetett jegyet kapni a koncertjeire Európa-szerte. Nem csoda, hogy nyomban leszerződtette az Island, ahol 2011-ben jelent meg Every Kingdom című nagylemeze, melyet 2012-ben Mercury díjra jelöltek és ugyanebben az évben platinalemez lett Nagy-Britanniában.

A „Ben Howard” jóllehet alapvetően egyszemélyes produkció, Howard azonban állandó zenésztársakkal dolgozik, India Bourne-nel és Chris Bond-dal stúdiózik, fellépésein is velük együtt látható a színpadon.

2012 novemberében látott napvilágot Howard The Burgh Island című négy számos kislemeze, melynek hangvétele (és borítója) határozottan sötétebb és melankolikusabb hangvételű az első anyagnál, ami egyébként kifejezetten jól áll a produkciónak, finoman ellensúlyozva a bemutatkozó nagylemez kicsattanó, állandóan mosolygós pozitivizmusát.

Ben Howard 2013-ban a Brit Award legjobb feltörekvő produkció és legjobb férfi előadó kategóriáját is megnyerte. De nem ezért szeretjük…