HP erotika

Férfiúi vonzerő – vagy vélt vonzerő – nyer benne kifejezést. Az alfa hím minden korban megtalálta machoságának, hatalmának, erejének kifejezőeszközeit. Ma kétségkívül ezek egyike a lóerő. A kuruc időkben így hangzott a legényes virtus: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Mai megfelelőjét így lehetne megfogalmazni:

Ha rövid a férfiasságod, toldd meg száz lóerővel!

Esetleg vastag pénztárcával, hatalommal, vagy talán ésszel, műveltséggel! Ősidőkben, de még egynéhány száz évvel ezelőtt, a testi erő is kimagasló jelentőséggel bírt, de ma már – főleg a mi civilizált világunkban – ez a legelhanyagolhatóbb férfiattribútum. Az erő legfeljebb indirekt módon, az esztétikus, kisportolt test vonzerejében nyer kifejezést. Minden elmondottak leglátványosabbika azonban lóerő. Mintha csak az alfa hím hatalmát garantáló testi erő a lóerőkben manifesztálódna. A horse power persze indirekt információt szolgáltat anyagi helyzetünkről is, hiszen a gépkocsi, motor, jacht ára hellyel-közel a teljesítménnyel arányos.

A lóerőszexepilben rejlő lehetőségeket a járműipar már régen felfedezte.

Mi mással lehetne elmagyarázni azt a csöppet sem logikus jelenséget, hogy miközben világszerte egyre keményebb sebességkorlátozások lépnek érvénybe, soha korábban ekkora teljesítményű járműveket nem helyeztek forgalomba. A teljesítmény, s annak kihasználhatósága manapság egyre nevetségesebb aránytalanságot mutat. Ennek ellenére a diszkrepancia nőtön nő, nagyjából a luxusórákkal megegyező mértékben. Miközben a legpontosabb atomórákat már fillérekért meg lehet vásárolni, az asztronómiai árakon értékesített mechanikus chronographok gyártói a pontossággal és megbízhatósággal érvelnek, miközben mindannyian tudjuk, hogy ennek az árhoz semmi köze.

A drága, HP-proccok, akárcsak a vagyonokba kerülő órák, egyszerűen csak szexik. A hiúság „áldásos“ kellékei ezek, a férfi erotikus kisugárzását növelő használati tárgyak, melyek már messze túlnőttek a használhatóságon, mivel nem is az a valós funkciójuk. Dekadens világunk öncélú hívságai nyernek bennük kifejezést, melyekre azonban mégis meglepően nagy a társadalmi igény.

De az ember nem a fejével, sokkal inkább a szívével nézi a világot.

És miközben eszével szigorú ítéleteket hoz, szívének talán savanyú a szőlő. Minél elérhetetlenebbnek tűnik a szőlő, annál savanyúbb. Beülünk (vagy beülnénk) mi is a négykerekű álomba – és persze máris potenciális bűnözőknek érezhetjük magunkat, mert az autó, a nagy kísértés, a bűnbeesés forrása is egyben. (Az állam is szeretne jól járni.) És miközben e kísértés csiklandozza erogén zónánkat, visszafogjuk magunkat. Ha már a HP-csodák nem is tudják megmutatni mire képesek, legalább mi megmutathatjuk kik vagyunk bennük. Ráadásul HP-erotika kontextusban szépek és szexik is egyben.