Komolyzene nem olyan komolyan 4/5

(Az öt részes sorozat első tagja itt olvasható, a második itt, a harmadik pedig itt. A szerk.)

A klasszikus balett meghatározó darabjai, amiket még ma is magával a balettal azonosítanak, szintén tőle származnak. Ő képezte a hidat a klasszikus európai zeneirodalom és az orosz zenei tradíciók közt, s egyben őrá épül a következő orosz nemzedékek zenéje. Az én személyes érdeklődésemet a klasszikus zene iránt szintén Csajkovszkij keltette fel, mikor tizenéves koromban először hallottam – még filmzeneként – B moll zongoraversenyét, s örökre befészkelte magát szívembe.

Csajkovszkij nagy orosz lelke és túláradó érzelmei megosztják a zenekedvelők táborát.

Muzikalitásra, melódiákra fogékonyabb lévén, nálam az érzékeny, érzéki Csajkovszkij dallamkincse – túlzás, nem túlzás – igen előkelő helyen áll. A Csajkovszkijba szorult, visszafogott, sokszor pedig túláradó érzelmeket, az emocionális erupciókat félve rejtegetett homoszexualitására vezetik vissza, amit az ő korában egy közéleti személyiség csak nehezen tudott kezelni, mert a korszellem tiltotta a kollektív normáknak ellentmondó szexualitás nyílt felvállalását. Csajkovszkijt, aki egy életen át szenvedett attól, hogy másnak kell lennie, mint amilyen valójában volt, haláláig bűntudat kínozta. Az elfojtott, de minduntalan a felszínre törni kívánkozó hajlamok pedig, mint tudjuk, kényszeredetten valamilyen irányban kanalizálódó feszültségekhez vezetnek. Míg a szexuális energia más normális ember számára egy egészséges testiségben nyer kifejezést, Csajkovszkijnál a hatalmas deficit zenéjében kompenzálódik.

Hiába, sokszor a legkínzóbb személyes gyötrelem a legnagyobb alkotások forrása!

Pedig „mássága“ már korán megmutatkozik érzékenységében és kifinomultságában – dajkája szerint olyan volt, mint egy porcelánbaba – és, bár később a nősüléssel is próbálkozik, sosem sikerül „megjavulnia“.  Egy Antonyina Miljukova nevű, nimfomániás hölgy szerelmes levelekkel bombázza és öngyilkossággal fenyegetőzik, ha zeneszerzőnk visszautasítja. Barátai és szintén meleg bátyja intelmei ellenére belemegy a házasságba, ami persze gyalázatos kudarccal végződik. Mosolyt fakasztó elképzelni a meleg zeneköltő és a nimfomániás hölgy házasságát, de Csajkovszkij számára maga lehetett a pokol, mert undorában a Kaukázusig menekül.

A hölgy pedig megvadul és mindenkitől teherbe esik, hogy aztán életét elmegyógyintézetben fejezze be.

Személyes életének, intimitásainak és lelki rezdüléseinek legjobb dokumentációját az a levelezés nyújtja, amit csodálójával és mecénásával, a gazdag özvegy Nagyezsda von Meckel-lel folytatott. A hölggyel – közös megegyezés alapján – sosem találkoztak, így nem kellett gyötrelmes intimitásoknak kitennie magát, az asszony pedig megtarthatta illúzióit. Mindazonáltal a Meckel által biztosított apanázs meghozza Csajkovszkij számára a nagy művek születését feltételező alkotói szabadságot. Eljut Európa számos városába és még Amerikában is koncertezik. Halálát mindmáig rejtély övezi. A hivatalos verzió szerint kolera okozza, de a tények azt a verziót erősítik meg, miszerint egy orosz nemes rokonával fenntartott viszonya rágalom hadjáratot robbant ki ellene, s az egyetlen kiút, hogy nevének bemocskolását elkerülje, az öngyilkosság. Állítólag arzénnal mérgezte meg magát.

Mai, más beállítottságú zenészek – akik körében a Csajkovszkijt kirekesztő magány már ismeretlen – el sem tudják képzelni, milyen lelki kínokat állhatott ki az, aki az egész világgal találta szemben magát. Pedig esete közel sem egyedülálló, sem kortársai, sem pedig a nagy elődök korában. Leonardóról, Michelangelóról és még sok nagy alkotóról rebesgetnek hasonló történeteket. S mind Csajkovszkij, ők is az alkotásba menekültek – mindazt a hatalmas energiát, amit az emberi szexualitás rejteget, alkotói szenvedélyben kanalizálták. Ennek okán egyben arról is képet kapunk, mire képes egy természetes módon magának utat törni nem képes szexuális energia.

És végül egy vicc, hogy az egyoldalú megközelítés látszatát elkerüljem. Kérdés a Jereváni Rádióhoz: Igaz, hogy Csajkovszkij buzi volt? Válasz: Igaz, de mi nem csak azért szeretjük. Én sem. Tehát most hallgassuk inkább a magával ragadó B-moll zongoraversenyt Martha Argerich tolmácsolásában!

A nemrég bemutatott Le concert, nagy sikerű film – már a zenéért érdemes megnézni – Csajkovszkij hegedűversenyét népszerűsíti.  A D-dúr hegedűversenyt – mely Beethoven etalonértékű hegedűversenyével mérheti csak magát – a mester 1879-ben a Genfi tónál komponálta, ahol legendás támogatója, Nagyezsda von Meckel asszony jóvoltából pihenhette ki szörnyű házassága okozta megrázkódtatásokat. Most azonban hallgassuk meg Vonósszerenádjából az evergreen-ként elkönyvelt második tételt!