Komolyzene nem olyan komolyan 2/5

(Az öt részes sorozat első tagja itt olvasható.)

Melankóliákból szőtt zenéjére is ez jellemző. Alig van zeneszerző, aki ennyire karakteresen különbözne minden mástól, akinek dallamai még laikus füleknek is oly jellegzetesek. Chopint a romantika mintaképének tartják, bár a kétségtelenül sok romantikus elem ellenére, művei a véltnél kevesebb jelét hordozzák a romantikának. Zsenijével egyedi stílust teremt, zongoratechnikája is újszerű.

Chopin, mint sok romantikus kortársa, zongora virtuózként kezdi pályáját.

Bach, Mozart, Liszt mellett ő is csodagyereknek számít. Vegyes házasságból származik, apja francia, anyja lengyel. Életének első felét Varsóban tölti, majd huszonegy éves korában végleg elhagyja Lengyelországot és Párizsban, az akkori idők művészeti fővárosában telepszik le. Viszonylag fiatalon, harminckilenc éves korában ott is hal meg – tuberkulózis végez vele. Párizsban van eltemetve, szívét pedig a varsói Szent Kereszt templomának egy oszlopában őrzik. Mindkét ország magáénak tekinti, alig vitatható jogon. Hasonlóan Mozarthoz – ő harminchét éves korában hunyt el – neki sem volt sok ideje arra, hogy maradandót alkosson, s a klasszikus zeneirodalom egyik meghatározó zeneszerzőjévé váljon. De mintha csak a sors előre vetítette volna korai halálát, nem vesztegette idejét, s már ifjú korában több jelentős művét megírta.

A lágy, nőiesen finom Chopin életének meghatározó részét George Sand néven elhíresült Dudevant bárónéval töltötte egy nehezen definiálható kapcsolatban. A nála hat évvel idősebb harcos feminista írónő, aki korának férfitársadalmát különös nézeteivel és öltözködési szokásaival sokkolta, tíz évig anyáskodik fölötte. Közös kalandozásuk egyik emlékezetes epizódja 1837-38 telén egy mallorcai fűtetlen parasztházban töltött időszak, ahová szörnyű megpróbáltatások árán Chopin Párizsból még zongoráját is átszállíttatta. Chopin egészségét megviselő időjárás elől a Valldemosa kolostorba menekültek, ahol tovább fáztak, mert azt sem fűtötték. (Százhatvanöt évvel később magam is próbálkoztam kora tavasszal a hideg elől Mallorcára menekülni – én sem jártam sikerrel, mert majd megfagytam.)

A tüdőbajos Chopin – állítólag betegsége a szigeten kezdődött – nyomorúságos kalandjának háttérzenéjét az a huszon-egynéhány prelűd adja, melyek többnyire Mallorcán íródtak. A nagy újító, Chopin minden zeneművének főszereplője a zongora. A zeneszerző repertoárja többnyire rövidebb hangvételű darabokból áll. A légies nocturne-ök például, melyek az éjszakai hangulatok impresszióiból építkeznek, szintén kisebb terjedelmű alkotások. A chopini kifejezésforma gyöngyei ezek a zeneművek. Álljon itt példának az Op. 9 no. 2 nocturne, Maurizio Pollini előadásában.

Aki pedig fogékony a melankóliákból szőtt lírai álmodozásra, meghallgathatja még Chopin gazdag dallamvilágú E-moll zongoraversenyét Martha Argerich játékával.