A polgári társadalmak megszilárdulásának idején megszületett a mai értelemben vett autonóm művész, a szuverén alkotó, aki – szemben az azt megelőző korok mestereivel – már nem csupán megrendelésre dolgozik főnemesek és egyházi méltóságok szolgálatában, hanem belső törvényeinek engedelmeskedve szubjektív érzésvilágának és világnézetének megfelelően alkot.
Ma a megelőző korok nagy alkotóit is művészeknek nevezzük, de nem csupán kortársaik, ők saját maguk is másként tekintettek önmagukra, mert a mai értelemben vett művész akkor még nem létezett. A tehetség mesterségbeli tudást jelentett és nem feltétlenül alkotói szabadságot, mert a művészek kezeit nem önkifejezési kényszer, hanem nagyon is gyakorlati meggondolások vezették.
A művészet mai értelemben alkalmazott művészet volt, az alkotások nem kiállításra készültek, hanem konkrét felhasználásra. A szuverén – szabad, független – alkotó megjelenésével megnyílt az út a művészet átértelmezésének irányába. Ettől kezdve a művészet egyre szublimáltabb formában és egyre szubjektívebb módon tükrözi a valóságot. Ez a fejlődés vezet – ha nem is gyorsan és egyenes ágon – a modernizmushoz. A művészet és műalkotások, keletkezésük körülményeitől és az alkotótól független önálló életre kelnek.
Az új-keletű művészeknek nincsenek „főnökei“ kenyéradó gazdái, ezért lassan elhagyhatják a bevett normákat, formai szabályokat. Művészetük mindinkább egyénivé válik. A szabadságuk egyfelől előny, azonban azáltal, hogy műalkotásikat maguknak kell értékesíteni, egzisztenciájuk, anyagi hátterük nem mindig biztosított. Szintén ekkor keletkezik a szenvedő, saját korát ki nem szolgáló művész sztereotípiája.
Hogy hol és mikor jön létre pontosan az új művésztípus, nem lehet megmondani, de tény, hogy az egyik archetípusként Beethovenre tekint az utókor. Az alacsony származású művész, bár lelkesedett a francia forradalom eszményeiért, vonzódott az elérhetetlen, arisztokrata származású, vagy házas hölgyekért, de – hogy méltóságán ne essen csorba – sosem nősült meg.
Ludwig van Beethoven, a zenei formába öntött hősi igazság, hidat képez a klasszicizmus és romantika között. Ő is udvari zenészként kezdte, később azonban – a polgári világ normatívájának megfelelően – kiadóknál értékesítette műveit. Ebben a korban az arisztokrácia többnyire már csak mentorként állt a művészek mögött.
Beethoven egész életében sikeresnek számított, bár késői korszakában egyáltalán nem törekedett arra, hogy a közízlésnek megfeleljen. Lassan elhagyta a járt utakat, s egy sereg újítást vezetett be a zenében. Fiatal korában inkább virtuózként tartották számon, de miután hallása meggyengült, már csak a komponálásnak élt.
Sok betegségtől szenvedett, hipochonderré vált, testi bajai fölött azonban alkotásaiban igyekezett diadalmaskodni. Siketsége végleg elhatalmasodott rajta, de olyan belső hallással bírt, hogy sok nagyszabású művét, például a kilencedik szimfóniát teljesen süketen is képes volt megkomponálni. Nem csak a valaha élt egyik legnagyobb zeneköltőként tartják számon, hatása az utókor zenei világára is felmérhetetlen.
Gazdag életműve csupán egy hegedűversenyt tartalmaz, de ez minden hegedűversenyek fejedelme. A zenemű olyannyira a hegedű sajátságaira épül, oly mély érzéseket szólaltat meg, hogy azt elmondani képtelenség, csupán meghallgatni lehet. A negyvenöt perc terjedelmű, három tételes zenemű első hallásra belopta magát a szívembe. Volt már arra is példa, hogy háromszor hallgattam meg egymás után.
Az alább közölt videón a hegedűversenyt Anne Sophie Mutter adja elő. Azoknak, akinek az ötvennyolc perc első nekifutásra túl sok, most ízelítőnek a középső, lírai tételt ajánlanám. Harminc és fél percet előretekerve megtaláljátok. Anne Sophie Muttert az isteni Herbert von Karajan fedezte fel gyermekkorában és ő nevelt belőle világhírességet. Sosem tudom, hogy virtuóz játékából egyéni hangja, vagy Karajan szólal-e meg, mert mesterének géniusza talán Mutter egyéniségét is felülírta. Akárhogy is, Anne Sophie Mutter Stradivarija nekem túlvilági titkokat sejtet.
http://www.youtube.com/watch?v=GSSozIBozxA
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.