Phenom Top 2022

Ez az év sem indult egyszerűen, de a zeneipar idén is tovább dübörgött.

Izgalmas nemzetközi megjelenések hada közül választottuk ki az idei év 20 legjobb albumát, szerzőink sokszínű zenei ízlése alapján. Válogatásunkba kerültek egyértelmű favoritok, de meglepetések és feltörekvő előadók is helyet kaptak a listán.

Fontaines D.C. – Skinty Fia

A Fontaines D.C. korábbi nyers energiáját és post-punkos kapkodását (nagyrészt) felváltotta a melankolikus merengés: egy ködös, szomorkás hosszú séta Dublin utcáin, modern Leopold Bloomként bolyongva az emlékek között, visszagondolva szépre és rútra egyaránt. Átmulatott éjszakák és rideg szerelmek hűvös kísértetei járják be a dalokat, kevesebb punkkal és sokkal több dallammal, de a keserédes atmoszféra ugyanúgy rabul ejt, mint az első két album idején.

Kulcsdal: I Love You

Black Country, New Road – Ants from Up There

Egy banda, akiket mindössze két szám után a világ aktuálisan legjobb zenekarának nevezett a Quietus. A jelző akkor még túlzónak tűnt, az AFUP – aminek nyers erővel és virtuózi precizitással keveredő drámaiságát csak emeli a tény, hogy a megjelenés előtt néhány nappal kilépett a baráti társulatból az énekes, Isaac Wood – minden elemével rászolgált a fenti jelzőre, rögtön kivívva magának a 2022 legjobb és leginnovatívabb lemeze címet, tálcán kínálva számomra az idei év himnuszát a maratoni, katartikus Basketball Shoes képében. Az Ants from Up There egy olyan kavalkád, amihez hasonlót mintha hallottunk volna már azelőtt, de közben soha, egyszer sem hallottunk még.

Kulcsdal: Concorde

Kendrick Lamar – Mr. Morale & the Big Steppers

Kendrick Lamar már rég megtette, amit kellett: több albumon is közreadta próféciáit addig szépen elvezetgetett népének. A leszakadás és a szubjektív felé fordulás viszont csak idő kérdése volt: Lamar befelé figyelt, telefonját félretéve élt, tapasztalt, Eckhart Tolléval terápiázott, és végül kiadta, amit lát, 2022-es lemezén nyomatékosítva, hogy most nem azért van itt, hogy bárkit is kisegítsen, ő nem a mi megmentőnk. Slágerből kevés, közvetett tanításból viszont így is van elég: transzneműek jogaiért így még nem állt ki mc (az Auntie Diaries a hiphop világ egyik, ha nem legfontosabb LMBTQ+ dala) és a transzgenerációs traumák lebontásának ily módja is ritka (Mother I Sober) – gyógyuljunk mi is vele.

Kulcsdal: Count Me Out

Wet Leg – Wet Leg

Az év egyik legnagyobb nyertese a brit Wet Leg lányduó, akik bár sok év külön -és együttzenélés után, de kvázi a semmiből robbantak be a köztudatba még tavaly nyáron az elmúlt évek legbolondosabb, legfülbemászóbb és legugrálhatóbb slágerével. A Chaise Longue és pár single után pedig tavasszal megérkezett a debüt album is, tele hasonlóan bolondos, fülbemászó és ugrálható számokkal, a lányok idei sikerszériáját pedig jól fémjelzi, hogy jövőre ők lesznek Harry Styles előzenekara a már most közel teltházas Európa-turnén.

Kulcsdal: Chaise Longue

Weyes Blood – And in the Darkness, Hearts Aglow

Lírai gyönyör, finomság és melodráma. Több angyali lebegés, egybefolyóbb dalfüzérek és kevesebb ballada, mint a 2019-es, megközelíthetetlen Titanic Rising esetében, a szint mégis éteri. Ha a befelé forduló, érzékeny amerikai költőzseni, Emily Dickinson élne, vagy ezt hallgatná írás közben, vagy épp maga is pont ilyen zenét csinálna egyszer.

Kulcsdal: It’s Not Just Me, It’s Everybody

Taylor Swift – Midnights

Taylor Swift jelenleg a pop koronázatlan királynője, mert kár lenne tagadni, új albumával felrázta a social media világát és hosszútávon be is rendezkedett a toplisták élén. Rekordokat döntögető lemeze szól szerelemről, karmáról, gyászról, kokainról és önutálatról. Igazi érzelmi hullámvasút.

Kulcsdal: Anti-Hero

Steve Lacy – Gemini Rights

A DIY-zenélés örök híve, az eredetileg iPhone-on/Garagebandben alkotó Grammy-jelölt gitáros-énekes-dalszerző-producer második albuma egyszerre 70-es évek és Gen Z-éra, funky és soul, pszichedélia és bombajó popzene. A még csak 24 éves Steve Lacy nevét sokat fogjuk sokáig hallani, az tuti.

Kulcsdal: Sunshine

The Smile – A Light for Attracting Attention

A Radiohead lemez, ami sosem volt, és ami talán előre zárójelbe is teszi a következő „rendes” Radiohead sorlemezt (ha lesz még ilyen valaha). Vagy méginkább az a Radiohead lemez, ami akkor született volna, ha az angol zenekar következő körbejárandó műfaja a nagyzenekari arranzsokban megmerített matekrock lenne. Nem is kell nagyon magyarázni, felemelő zene, a Yorke-Greenwood páros (és az idei év) egyik legjobbja.

Kulcsdal: Thin Thing

Mitski – Laurel Hell

Az amerikai-japán származású énekesnő hatodik indie-rock-pop albuma továbbra is felér egy ingyen terápiával. Ahogy ő fogalmazott; a zenéje egy fekete lyuk, amibe bedobhatjuk az összes érzésünket.

Kulcsdal: Valentine, texas

Kumachan – PRO

A tajvani rapper májusban jelentette meg lágy hangzású PRO című albumát. Sokszor mondják, a kínait nem beszélik, hanem éneklik, nos ez a chill album a rappeléssel is kiegészíti ezt a mondást. Ráadásul tökéletes példája annak, hogy mennyire nem szükséges a dalszöveget érteni a zene átéléséhez.

Kulcsdal: 星座學家 

Youn Sun Nah – Waking World

A koreai jazz énekesnő nem csak hazáját hódította meg egyedi hangzás világával, hanem világszerte még a legszélsőségesebb jazz tagadók szívét is. Waking World című albuma valami egészen éteri misztikumot tükröz, hallgatni is csak teljes odaadással érdemes, mert ez bizony nem liftzene.

Kulcsdal: Bird On The Ground

Harry Styles – Harry’s House

Három év várakozás után megérkezett a 2022-es év egyik legjobban várt albuma. Elmaradhatatlan gyümölcs-, női nevek a címekben, líraian megfogalmazott szexuális fantáziák, szinti-pop, R&B és akusztikus balladák egy lemezbe foglalt házibuliban. Idén végre a budapesti közönség is meghallgathatta élőben az egykori One Direction fiúbanda immár felnőtté, sőt világsztárrá és divatikonná vált tagjának dalait.

Kulcsdal: Daydreaming

Cannons – Fever Dream

A Los Angeles-i indie/synth/dreampop-ot játszó Cannons harmadik nagylemezét hozta ki idén – egy meglepően nyugodt és pozitív anyagot – épp a (post)covid, és a háborús válság kellős közepén. A Fever Dream jó gyógyszernek bizonyul, remekül ötvözi azt az időtlen, szellős nyári hangulatot, amely meghatározta például a 60-as évek zeneiségét, de néha hozza a 70-es évek pszichedéliáját és a 80-as évek romantikus szintielektronikáját is. Michelle Joy éteri hangjához remek alapot ad Ryan Clapham gitárjátéka és Paul Davis billentyűs-dobos hangszerelése. A Hurricane című dal az év egyik legfülbemászóbb slágere és még a Purple Sun reggae alapja sem tántorít el attól, hogy az album felkerüljön az év legjobb lemezeinek polcára.

Kulcsdal: Hurricane

King Gizzard & the Lizard Wizard – Changes

Évi egy jó albumot kiadni nagy feladat, ötöt pedig nagyjából lehetetlen. Kivéve, ha az ausztrál King Gizzard & the Lizard Wizardról van szó, akik eddigi tíz éves pályafutásuk során idén másodjára abszolváltak öt albumos évet. Bár ennyi zene nyilván nem lehet homogén zsenialitás, az albumdömping utolsó darabja, a Changes a banda terjedelmes diszkográfiájának egyik legkiforrottabb darabja, ahol tetőzik minden tipikus King Gizz-jellegzetesség, amitől a zenekar egyre nagyobb és egyre megszállottabb rajongótábornak örvendhet.

Kulcsdal: Gondii

Loyle Carner – Hugo

Loyle Carner évek óta a brit hip-hop szcéna kiemelkedő alakja, aki bemutatkozó albuma, a Yesterday’s Gone óta megbízhatóan szállítja a minőségi anyagokat. A húsbavágóan őszinte Hugón olyan témák kapnak főszerepet, mint az identitás, félvérűség és az apjával való kapcsolata.

Kulcsdal: Nobody Knows (Ladas Road)

Jamie T – The Theory of Whatever

Jamie T nagy visszatérő albuma már korábban megfejtésre került a magazinon, azt viszont ekkor még nem tudtuk, hogy az ezt követő turné is olyan brutálisan sikeres lesz, hogy a szervezők kénytelenek lesznek majd beiktatni jó néhány extra koncertdátumot. Egy efféle hatéves kihagyás azonban a legkevésbé sem szokatlan a brit zenésztől. Az új albumon kéz a kézben jár a 2000-es évek indie rock hangzása a ‘80-as évek hip-hop és punk elemeivel, a diverzitást pedig helyenként néhány This Mortal Coil és Misfits sample használata is fokozza. Az így kialakuló izgalmas káoszhelyzet pedig gyakorlatilag egy ódaként szól Jamie T 15 éves pályafutásához. A The Theory of Whatever-t a rap és poszt-punk házasságából született 90s Cars nyitja meg, a kötelező felemelő gitárzenéről pedig a Between The Rocks és a Million & One New Ways To Diegondoskodik. A lemez egyik legnagyobb durranásának valahogy mégis a 50,000 Unmarked Bullets érződik, amely tökéletes lezárása ennek az alkotói periódusnak.

Kulcsdal: 50, 000 Unmarked Bullets

Florence + The Machine – Dance Fever

A Dance Fever egy hosszas befelé forduló önvizsgálat eredménye, ahol Florence Welch a saját nyilvános perszónájához fűződő érzéseit vette górcső alá. A vírushelyzet teljesen új perspektívába helyezte a színpadi személyiségéhez kötött érzéseit, mindez pedig egy szövegileg rendkívül koherens albumban öltött testet. A lemez feldolgozza ezt a belső dilemmát és egyfajta kiutat is biztosít belőle, miközben a nagyvonalú synth-rock egy jó adag gótikus melodrámával párosul. A lemez első fele Jack Antonoff produceri és dalszerzői közreműködésével valósult meg – aki egyébként többek között Lorde, Taylor Swift, és Lana Del Ray gyakori kollaborátora is –, a B oldal befejezésében pedig a Glass Animals frontembere, Dave Bayley volt az énekesnő első számú alkotótársa.

Kulcsdal: Free

The 1975 – Being Funny in a Foreign Language

A Being Funny in a Foreign Language a banda eddigi legrövidebb albuma, ami tulajdonképpen gitár és szaxofonkísérettel elmesélt családi történetek és elmúlt szerelmek popos hangzásba való csomagolása. A korábbiakhoz hasonlóan tökéletes autóvezetős, álmodozós albumot kapunk, többnyire élénk dallamú, elgondolkodtató szövegű dalokkal. A sorból kiemelkedik az About You című ballada, amelyben Matty Healy a zenekar gitárosának feleségével Carly Holttal énekel, egészen új és izgalmas hangzást mutatva be a zenekartól.

Kulcsdal: Part Of The Band

Pale Waves – Unwanted

A Pale Waves az a banda, amelynek dalai kifejezetten az általuk teremtett egyedi hangzásvilágra épülnek. Ezt az atmoszférát az új lemezen sem félt a Heather Baron-Gracie által vezetett banda használni: kifejezett céljuk volt a szintetizátorokat visszafogni és a gitárokra koncentrálni, hogy némi pop-punkot csempésszenek a számaikba.

Kulcsdal: Reasons To Live

Ashe – Rae

Ashe bemutatkozó albuma egy válás utáni zűrzavaros periódusban készült el, az idén megjelent Rae alapjai azonban már egy sokkalta pozitívabb időszakban rakódtak le. Saját bevallása szerint a magabiztosság egy aspektusát szerette volna átadni, az anyagon pedig van igazi könnyen emészthető popdalocska, szomorú szakítós ballada és táncolható indie pop szám is, így mindenki választhat kedvére valót.

Kulcsdal: Angry Woman