Recirquel – A Meztelen Bohóc

A múlt héten láttuk a Recirquel társulat A Meztelen Bohóc című új darabját, melyet a Tavaszi Fesztivál keretében mutattak be, és június végéig folyamatosan látható a MÜPA-ban.

A darab műfaja a kortárs tánc és cirkuszművészet sajátos egyvelege, melyben a látvány és a mondanivaló azonos súllyal kap szerepet. A hagyományos cirkuszi látványosságok 21. századi ingerküszöbön is magasan átívelő mutációja találkozik a műfaj egészének létjogosultságát firtató filozófiával. A professzionális produkció látványa, megvalósítása, díszletei, technológiájának kialakítása szakemberek hosszú sorának kemény munkáját dícséri, olyan profi gárdával dolgozott Vági Bence, a Meztelen Bohóc író-rendező-koreográfusa, mely tagjainak felsoroáláshoz egy külön kiadvány létrehozására volt szükség. De túlzás nélkül – az előadás minden látogatója kis füzetet kapott a belépéskor, melyből megismerhettük a társulat tagjait, a produkcióban résztvevő művészeket, alkotókat, a darab történetét és a megvalósuláshoz vezető utat.

A clown valaha egy jól berendezett, megállapodott, békés társadalom karikatúrája volt. De ma minden ideiglenes, rendetlen, groteszk. Ki tud még a clownokon nevetni? Hippik, miniszterek, az utca embere, mindenki clownt játszik ma. Hát mit kezdjünk ma már a kis piros orrú emberkével a porond közepén?” Mintha csak Fellini hetvenes években feltett kérdésére akarna megfelelni az első magyar újcirkusz-társulat, a Recirquel második, a Müpa Fesztivál Színháza számára készített előadása, A Meztelen Bohóc.

Valljuk be bátran: mindannyiunkban él egy vagy inkább számos kép a bohócokról, amelybe a buta csetlő-botló figurától a dörzsölt tréfamesterig sok, nagyon különböző karakter belefér. Vági Bence rendező-koreográfus és állandó alkotótársai, no meg a legkiválóbb fiatal artistákból álló csapata elmélyülten kutatta, milyen utat járt be a középkori udvari bolond, míg a cirkuszporondok népszerű karakterévé vált.

Az alkotókat elsősorban az érdekelte, hogy mi van a bohóc örökké mosolygós, festett maszkja mögött. Az előadásban átvitt értelemben és szó szerint is lehull az álarc, hiszen az artisták olyan lelki tájakra, kivételes belső utazásra invitálják a nézőt, amelynek során eltűnnek a valódi lényeget fedő és óvó rétegek. A látványos és nagyszabású, élő zenével kísért, táncosokkal kibővített produkcióban útitársaink és kalauzaink a Recirquel ifjú artistái, akik többhónapos kemény felkészülés után lélegzetállító, Magyarországon még sosem látott új trükkökkel kápráztatják el régi és legújabb rajongóikat.