Melissa Schriek

„Már fiatal koromban is le voltam nyűgözve a saját testemtől, ahogyan azt formálni, merevíteni és mozgatni lehet.”

– nyilatkozta az IGNANTnak. „Ezért is táncoltam régebben, de bele telt egy kis időbe, míg rájöttem, hogyan tudnám ötvözni a két érdeklődési körömet, a testet és a fotózást”.

Az elgondolkodtató fotósorozatot közterületeken készítette, mivel ezek azok a helyek „amiket megosztunk egymással” – mondta. Megrendezett és véletlen kompozíciókban használja a testet, annak érdekében, hogy különböző érzelmeket fejezzen ki vele. Melissa továbbá kiemeli, mennyire ellentmondásos már a test is, csak önmagában: „Személyes, de ugyanakkor személytelen. Dramatikus, de humoros. A magányt, de az együttlétet is magában hordozza”.

Mivel Melissa már korábban is érdekelt volt a test és annak a környezethez való viszonyának tanulmányozásában, a sorozatban 2016-2019 között készített képeit is láthatjuk, ezek mellett pedig az aktuális „The city is a choreography” projektjének eredményeit tudjuk megcsodálni, ahol közterületeken, pózokkal és testhelyzetekkel igyekszik megragadni a nagyvárosok és a benne élő fiatalság eltéréseit – vagy éppen akár ellentmondásait.

Schriek, aki Ausztrália egy kisebb, kevésbé lakottabb vidékén élt huzamosabb ideig, arra próbálja felhívni a figyelmet, hogyan veszítjük el a kapcsolatot egymással és a körülöttünk lévő világgal. Mind testileg, mind lelkileg.

„Amikor visszaköltöztem a kisvárosból a nagyvárosba, a kapcsolaton gondolkoztam, azokkal az idegenekkel, akik mindennap elhaladtak mellettem. Először az életemben, nem tudtam kik a szomszédjaim. Észrevettem mennyire eltávolodtam a környezetemtől. Olyan korban élünk, amikor könnyű elveszíteni a kapcsolatot a valósággal és nem kiélvezni a pillanatot teljes egészében” – nyilatkozta inspirációjáról Melissa Schriek.

artegyüttlétemberi kapcsolatokfotóművészfotósorozatközösségmagánymelissa schriekművészetthe city is a choreography