Én és a szivarom

A szivarozás szerintem nem dohányzás, hanem egyfajta elmélyedés önmagamba, a körülöttem zajló világ kikapcsolása és filozófikus hangulat megteremtése. Több mint egy évtizede hódolok ennek a szenvedélynek, és leginkább a teraszos – kültéri – szivarozást preferálom, mert kínosan ügyelek arra, hogy ami nekem élvezetet okoz, az másoknak ne legyen kellemetlenség és gyötrelem.

Éppen ezért az évnek nem minden időszakában gyakorlom ezt a szenvedélyemet, de ez az önkorlátozás még csodálatosabbá teszi számomra az élvezet hónapjait!

Ma is egy ilyen nap volt, a tökéletes nyári pisztráng ebéd után, Sauska roséval a kezemben rágyújtottam egy friss szivarra. A nagy conaisser-ök a kubai szivart tartják a legjobbnak, a magam részéről a Zino Davidoff által gyártott dominikai termékeket preferálom, ezek lágysága és tökéletes minősége rabul ejtett, és nem enged!

A Davidoff Grand Cru széria egyes vagy kettes jelű bágyadt barna, tökéletesen sodort darabjai számomra mágikus tartalmú tárgyak. Bennük érzem az alkotó géniusz tehetségét és kérlelhetetlen maximalizmusát, a déli égtájak életigenlését és a kiteljesedő aromákat. Szivarozás közben van időm másokra, és magamra figyelni, átadhatom magam az ízek és illatok birodalmának, élvezhetem a dominikai szivarlevelek buja aromáját és kiélvezhetem a szorgos kézi munkával megsodort tökéletességét.

A szivar számomra elmélyülés, kikapcsolódás és önmagamra figyelés.