Solus Beats

Megjelent Gergely fiam első zenei albuma!

(Büszke hencegésbe oltott digitális fanfározással erről persze Cukorhegy-Alsó dicsekvőfalán is beszámoltam.) Az a tény külön kiemeli ezt a teljesítményt, hogy egy 0-tól 100-ig terjedő „nepotizmus skálán” a nulla számmal írható le, hogy mennyit segítettem neki a teljes folyamat során. Becsülöm Gergőben ezt a törekvést. (Is.) Emlékszem, amikor a feleségemmel és a nővérével egyszerre kezdtek zongorázni tanulni. Gergőnek ment a legjobban, de nem szerette. Elmentünk hát egy boltba és ő választott magának hangszert, végül egy akusztikus gitárt. Este azzal aludt. Fiatal gitártanárjának az első kérdése az volt, hogy én szeretném, hogy megtanuljon gitározni a fiam, vagy Gergő? Már ebből a kérdéséből kiderült, hogy emberileg is remek pedagógust választottunk…

www.solusbeats.com
Spotify
Apple Music
Instagram
YouTube

A következőkben Gergő ír a dalokról:

“Intro”

Régen dédelgettem már a gondolatot, hogy komolyabban vegyem a zenét, és írjak egy albumot, de ennek a számnak az elkészítése során határoztam el véglegesen. Így megszületett az első dal, amit kifejezetten publikálás céljából írtam. A címe egyszerű, de számomra többet jelent, mint az album bevezetője, inkább a kezdete egy régóta halogatott útnak.

“Falling”

Tudom, szerelmes dalokból bőven el van látva az emberiség, de mit lehet tenni, ha valami/valaki tényleg inspirál? Beleesni valakibe lehet ijesztő, mi van, ha rosszul érkezel? Ebben az esetben nem ez történt, és realizáltam, hogy elengedhetem a félelmet. Ez a kellemes, nyugodt érzés és hangulat inspirálta a dalt.

“No Better Time”

Sokat stresszelek azon, hogy jól csinálok-e valamit, és ez néha megnehezíti a haladást. Az album készítése során sok olyan szituáció adódott, ahol emlékeztetnem kellett magamat, hogy kezdjek bele, és csak utána fogom úgy érezni, hogy készen állok rá.

“Fading”

Visszatekintve a legkellemetlenebb időszakok is egyszerűbbnek, könnyen megoldhatónak tűnnek a mostani fejemmel. Emlékszem, hogy mennyire rosszul éreztem magam bennük, de ma már csak kis bukkanónak látszanak messziről. Ezzel a gondolattal írtam ezt a dalt.

“Deliver”

Ebben a számban egy olyan módszert használok, ahol az alap ének különböző részeit külön gombokra raktam, és új sorrendbe állítottam. Szeretem ezt a szisztémát használni, néha a limitált opciók kényszerítenek kreativitásra.

“No Backsies”

A múltba visszatekintve, voltak szituációk, amelyekben ma már máshogy döntenék, de csak előrefelé lehet élni az életet, és ezt valahol szépnek találom, erőt nyerek belőle. A dal címét: “No Backsies” fogócskában is szokták használni, ha a fogó elkapott, nem ér újra őt elkapnod, mást kell kergetni…

“Everything Has Changed”

Mióta kitűztem az album létrehozásának célját, nagy része a szorongásaimnak (ami olcsó kis megjegyzéseit úgy próbálja meg rámtukmálni, mint egy rafinált üzletember), sokkal kezelhetőbb szintre süllyedt. Sokat tanultam magamról, a működésemről, és ez a változás engem is meglepett. Ez a kellemes mellékhatás járt a fejemben a dal írása közben.

“Detune”

Nem kedvelem amikor valami túl tökéletes, szeretem, amikor érződik, hogy valaki „piszkos kézzel” gyúrta össze a dalt, nem pont ütemre van, vagy valami pont annyira üt el, hogy izgalmas tőle, vagy hallatszik, hogy szét lett nyújtva a hang.

“Getting There”

Miközben csináltam ezt a dalt, rájöttem, hogy mennyit fejlődtem az album kezdete óta. Jó érzés volt felismerni a haladást.

“Deep In The Jungle”

Ez a dal számomra kissé kilóg a többi közül, kicsit lassabban építkező, lüktetőbb darab. (Nyilvánvalóbbak az építés alapjai.) Lehet, hogy csak belőlem vált ki más érzéseket mint a többi, de persze kíváncsi vagyok, hogy másoknak mi a véleménye erről. (Nyilván a befogadó oldal kevésbé elfogult…)

“Silent Rooms”

Az album során sok időt töltöttem magamban. Ez hagyott teret például a szabad dúdolgatásoknak, miközben a következő hangot próbálom megtalálni, hangos hangszóróknak, hogy elégedetlenül sétálgathassak oda-vissza, de talán a kevésbé megfoghatóbb érzéseknek is, amikor csöndben hajnali kettőkor eszem a nutellás kenyeret, és bambulás közben belém csap egy ötlet. Ez a dal ezekről a „csendes szobákról” szól.

“Cold Night”

Ezt a dalt a barátnőmnek írtam, mielőtt összejöttünk volna. Épp zenét próbáltam csinálni, amikor elkezdtünk telefonon beszélni, és mondta, hogy küldjem át ha kész. Persze a dal, amin éppen dolgoztam egyáltalán nem tetszett, úgyhogy elkezdtem egy újat. Így jött létre ez a szám.

“Lazy Days”

Vannak napok amikor nehezen szabadulok a lustaságtól. Észrevettem, hogy az ilyen napokon néha jobb, ha beletörődöm, és beengedem ezt a hangulatot, próbálok belőle nyerni valamit. Egy ilyen napon készült ez a dal, a lustaságom által inspirálva.

“Way Home”

Volt egy nap ahogy hazafelé sétáltam. Nem siettem, nem kellett. Elfogott az érzés, hogy minden rendben van. Nem volt komplex érzés, de éppen megfelelő szögben sütött a nap. Érdemes ezeket a pillanatokat elrakni, hátha egy rosszabb napon még jól jön majd.

“Writers Block”

Nagyjából minden művészetet gyakorló ember találkozottt már a költői válsággal. Nem tesznek jót a kitűzött határidők, de szükségesek. Meg kellett tanulnom a harmadik dal kukába dobása után is folytatni.