Robert Menasse: A bővítés

Rendkívüli könyvélményem volt.

Az 1954-es születésű, hallatlanul termékeny osztrák írónak eddig hat könyve jelent meg magyarul, én csak a 2018-as A főváros című regényét olvastam, és nagyon dicsértem a Vademecum egy korábbi számában (elolvasható itt). Ez a könyve hasonlóan komplex és élvezetes. A regény egy hiperrealista, több szálon futó, groteszk EU-bővítési történet, amely komplex karaktereket és helyszíneket vonultat fel. Ez a kötet, mint a címlapon is feltüntetik, az Európa-trilógia második kötete. Amíg az A főváros Brüsszelben, ez a történet nagyrészt Albániában játszódik, ám ugyanúgy az Európai Unió működését vizsgálja, méghozzá alaposan bemutatott emberi sorsokon keresztül. Vagyis a középpontban egyáltalán nem csak az EU bővítési politikája áll, hanem személyes konfliktusok, politikai intrikák és a kulturális identitás kérdései is, amelyek egy bővítéssel foglalkozó lengyelországi konferencia és egy szimbolikus hajóút során csúcsosodnak ki.

Már említettem, hogy ezt a könyvet merő véletlenségből, közvetlenül albániai utazásom után kezdtem olvasni, így plusz örömökhöz jutottam. Tiranát például így mutatja be a szerző, egyik szereplőjének szemén keresztül:

„A busz elhagyta a várost, Ismail az ablakon kinézve látta szép városát, Tiranát, a város sérülésekkel, sebekkel és hegekkel tele elgyötört hátulnézetét. Benzinkutak, rengeteg benzinkút az autókereskedések, autótemetők és ipari parkok között, amelyek csarnokait még el sem foglalták, vagy már rég kiköltöztek belőlük, szikkadt mezőkön álló szellem-apartmanvárak, félkész házak, házak csontvázai, amelyekből betonvasak lógtak ki, beazonosíthatatlan rendeltetésű betonfelületek, homokra épült játékkaszinók, opálosan pislákoló neonfényekkel.”

Ez a szereplő a különc, néven soha nem nevezett albán miniszterelnök sajtószóvivője, Ismail Lani, aki fontos mellékszereplőből fokozatosan emelkedik az egyik főszereplővé. Ismail a regény egyik csúcspontján meghasonlik szerepével, ami drámai fejleményekhez vezet. Egy fontos mondat Ismail belső monológjából, még a fordulat előttről:

„Korábban ő maga is lelki koktélt kevert a fontoskodók elleni reflexszerű lázadásból, a meghunyászkodók megvetéséből, a farkasokkal vígan együtt üvöltőkkel szemben tanúsított cinizmusból, a szerencselovagok és korrupt alakok iránti gyűlöletből, és az irigységből, amit az állítólag vétlen boldogok, az egyszerűek, az egyszerűen önmagukban boldogok váltottak ki belőle. (…) Ha érezni akarod, hogy élsz, lázadj.”

Közben megismerkedünk küzdelmes, részben árvaházban töltött gyerekkorával, és a saját bőrünkön érezhetjük azt, hogy mit jelentett neki a karizmatikus miniszter, polgármester, majd miniszterelnök csapatához csatlakozni. Sokáig úgy érezzük, hogy a regény abszolút főszereplője Karl Auer, egy Brüsszelben élő osztrák agglegény, Albánia felelős EU főtisztviselő, aki egy hivatalos tárgyalás során heves érzelmeket kezd táplálni egy nála fiatalabb, vonzó és okos, tiranai jogásznő, parlamenti képviselő, Baia Moniq iránt – ami nem marad viszonzatlan. 

Egy másik főszereplő, a szintén Brüsszelben élő, családos, lengyel főtisztviselő, Adam Prawdower. Valaha a Szolidaritás Mozgalom titkos gyerekkatonája volt (pontosabban annak képezték ki, de túl hamar megbukott a rendszer), és akkoriban testi-lelki jóbarátja a későbbi lengyel miniszterelnöknek, Mateusznak, aki Adam szerint teljesen elárulta ifjúkori közös eszményeiket. Egy másik főszereplő egy magas rangú, nemrég elvált bécsi rendőr, Franz Starek. Őt is alaposan jellemzi a szerző, többek között ezzel a kis jelenettel:

„És akkor ott állt a repülőtéren a biztonsági ellenőrzésnél, zsebkéssel a zsebében. El akarták venni, ami azt jelentette volna, hogy kidobják, de ő nem volt hajlandó odaadni, nagy jelenet volt a feleségével, aki végül feladta ellenállását, mert túl jól ismerte őt: az asszony előre ment, ő pedig hazavitte a bugylibicskát, és az esti géppel a felesége után repült. Ez alsó hangon is háromszáz ilyen bicska árába került, már ha egyáltalán lehetett még ilyet kapni, de neki a bugylija szent volt.”

Starek, a műkincslopási osztály vezetője azért kerül a képbe, mert a regénynek van egy nagyon fontos, nyilvánvalóan kitalált krimieleme, amely lassanként a cselekmény fő mozgatórugója lesz. És vannak még más fontos szereplők is, a korrupt, de nélkülözhetetlen rendőrfőkapitány, a miniszterelnök űrbébi külsejű spindoktora, eredetileg alanyi költő, és egy igazi független újságíró, aki nő, vagyis csak háromnegyed részig az. És még nem is utaltam az egészen váratlan befejezésre.

Fontos, letehetetlen, érdekes és tanulságos, vastag könyv – egyáltalán nem csak ínyenceknek. Árgus szemekkel figyeltem, nincs-e valami magyar vonatkozás a könyvben. Egy futó mellékszereplőn, Csap János fontoskodó magyar külügyminiszteren kívül semmi. Viszont a most készülő harmadik kötetben a hírek szerint alaposan ki lesz vesézve hazánk és az EU kapcsolata. Mint magyar hazafi, ezt szorongással vegyes érdeklődéssel várom. A sokfajta regisztert bejáró szöveg helyenként bravúros fordítása soha, egy pillanatra sem döccen meg. A volt kulturális újságíró neve megérdemelten szerepel a címlapon, nem a szokott helyen, a belső címlap hátoldalán.

(Die Erweiterung, Suhrkamp, 2022. Fordította: Győri László. Borító: Váradi Gábor,a Rothfos & Gabler tervének felhasználásával. 610 o., ára 6 990 Ft.)

A címlapfotó Patrick Kwasi mukája.

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)