Cáratyuska portréjának története

Kb. másfél évtizede megbabonázva álltam a World Press Photo kiállításon Platon Putyint ábrázoló hipnotikus fotója előtt.

A World Press Photo alapítvány egyébként egy non-profit szervezet és alapítása óta Amszterdamban van a központja, ezért is volt különleges élmény múlt évben a 10. beszámolóm fotóit a nemzetközi vándorkiállítás „szívcsakrájában”, a Dam téren a Királyi Palota mellett álló lenyűgöző Nieuwe Kerkben (Új Templom) elkészíteni. Ráadásul mindez a budapesti WPP előtt másfél hónappal történt. A régi templomot (Oude Kerk) egyébként a 14. század végén „kinőtte” a város.

A WPP egyébként régóta kedves a szívemnek. (A rendezvény iránti elkötelezettségemet talán az is bizonyítja, hogy négy éven keresztül főszponzorai voltunk a World Press Photo budapesti rendezvényének.) A korábbi WPP beszámolóimat itt találjátok: WPP2011, WPP2012, WPP2013, WPP2014, WPP2015, WPP2017, WPP2018, WPP2022, WPP2023.

Érdekes tény, hogy pontosan az egyik budapesti eseményről készült videó 42. (!) másodpercében tűnik fel Putyin. És persze jómagam, ahogy éppen „megszakértem” a fotót az egyik biztosítótársaság akkori vezetőjének. (BTW: Aki ma már a Tisza kormány külgazdaságért felelős államtitkára.) Azóta persze sok víz folyt le Paksnál a Dunán… További érdelesség, hogy éppen ma megyek Bécsbe a Westlichtben megnézni a Platon kiállítást. (A következő pénteken persze beszámolok majd róla.)

Bár a kép (nyilvánvalóan) csak néhány perccel azután készült, hogy a rettegett vezér egy darab egy inches ütéssel végzett Csáknorisszal és Szupermennel, márvány arcában ülő Szibéria-hideg tekintete nyugalmat sugároz. Korlátlan hatalmának és nyers erejének teljes és magabiztos tudatában néz bele az őt közelről fürkésző kamerába, bár jól tudja, hogy a Time magazin legendás „Person of the Year” kiadásának címlapfotója készül éppen.

A fotográfus, Platon ellenben valószínűleg annyira volt csak nyugodt, mint egy négymázsás grizzly herélés közben.

Öt napig várakoztatták egy hotelben, aztán átszállították az elnöki rezidenciába, ahol órákon keresztül vizsgálták a felszerelését és persze őt magát is. Miután bejutott a világ egyik legjobban őrzött emberének, Владимир Владимирович Путин-nak a „főhadiszállására” (aka dácsájába), újabb nyolc és fél órát kellett várakoznia, hogy elkezdődhessen a másfél órás interjú. (Melynek indulásakor még erősen kétséges volt, hogy készíthet-e portré fotókat is, vagy csak riport képeket lőhet a beszélgetés során.)

Platon izgalmát csak tovább fokozhatta, hogy ő lehetett az első független fotós, aki beállított, stúdió portrét csinálhat Vlagyimir Szpiridonovics Putyinról! Az udvari fotósok persze már számtalan „spontán”, erődemonstráló képet csináltak a félmeztelenül sárkányra és egyéb nagyvadra vadászó, de kisállat simogató és (többek között) UFO-t vezető orosz elnökről. Ezeket a jól megtervezett üzenettel és képi világgal megkomponált fotókat amúgy Obama is ügyesen használta. Ő persze az ilyen jellegű PR fotográfiákkal a közvetlenséget, emberközeliséget demonstrálja, hiszen célcsoportja pont erre vevő. Michael Vincent róla készített „Person of the Year” fotóját itt találjátok, Platon portréját pedig itt.

Az ő esetében a TIME (előtérbe emelve a magazin nevét) már figyelt arra, hogy az ’M’ betű fölső szára ne formázzon szarvacskákat, mint Putyin esetében.

No de térjünk csak vissza Vologya, a cáratyuska portréjához. Mivel csak Platont egymagát engedték be a nagy karriert befutott ex-KGB ügynökhöz, segítők nélkül, egy sima fehér háttérrel és egy darab vakuval dolgozott. A nyolc perces munka végeredménye két kép lett. A WPP díját ugyan a Time címlapkép hozta el, de Platon kedvence mégis a karosszékes verzió lett. A nevezett kép után találtok egy videót, amelyben maga Platon meséli el a kép elkészítésének történetét.