A hazai zenei próbatermek helyzete

A három részletben megvalósuló felmérés első szakasza a magyarországi próbatermek helyzetét járja körbe. Az idén 25 éves NKA keretein belül működő Hangfoglaló Program elsőrendű célja a hazai könnyűzenei produkciók fellépési lehetőségeinek kiszélesítése, a zenekarok belföldi és külföldi népszerűsítésének elősegítése, egyfajta könnyűzenei életpályamodell felvázolása. Ennek megfelelően a Programiroda fontosnak érezte azt is, hogy mélyebben megismerje a hazai élőzenei közeg gyakorlati életterét, rögtön egy olyan, korábban kevés figyelmet kapott témában, mint a magyarországi próbatermek helyzete, ami annak ellenére, hogy alapszükséglet, szinte teljes mértékben a háttérben működik.

Az előzetes kutatások alapján ez a téma eddig hazánkban nem került terítékre zeneipari fórumokon, így Magyarországon először valósul meg feltáró ilyen jellegű kutatás, melynek során különböző szakmai rendezvényeken, mint az NKA 25 éves fennállásának alkalmából rendezett Hangfoglaló Turné bizonyos állomásain, a Budapest Music Expón, a paksi Öröm a zene című rendezvényen, illetve online lekérdezés formájában kutatták, hogy mit gondolnak a zenekarok, a stábok és a menedzsment tagjai a témáról.

A 696 fő válaszát feldolgozó kérdőíves kutatás alapján világossá vált, hogy egy messzire mutató témáról van szó. Fontos leszögezni, hogy a válaszadók nem reprezentálnak semmilyen sokaságot, emellett nem jelenthető ki, hogy minden egyes magyar zenekar véleményét képviselik – mégis sok olyan adat és összefüggés látszik kirajzolódni a válaszok alapján, amely alapján sejthető, hogy a próbatermek állapotán és piacán bőven volna mit javítani országszerte, több szempontból is.

A legszembetűnőbb adat, hogy a kérdőívet kitöltők elmondásai alapján a hazai próbatermek üzemeltetőinek több mint fele (60%-a) nem ad számlát, függetlenül attól, hogy mely régióban működik, amely több esetben nemhogy stúdióeszközökkel, de gyakran még mosdóval vagy fűtéssel sincs felszerelve (258 válaszadó termében nincsenek meg ezek az alapvető szükségletek). Mindezek ellenére a zenekarok nagy része, bár nagyjából másfél évente kénytelen (vagy lehetősége adódik) újabb helyre költözni, mégis igyekezne kerülni, hogy továbbálljon, mert tart tőle, hogy nagyon nehezen találna újabb próbahelyiséget.

A kutatásból az is kirajzolódott, hogy a legtöbb zenekar még mindig ipari területeken bérel, miközben az ezzel foglalkozó magáncégek száma viszonylag alacsony, az állami intézmények részvétele (pl. művelődési ház, állami iskola, sportlétesítmény) pedig elenyésző, hiszen a lekérdezettek 10%-a sem bérel ilyen jellegű intézményektől próbatermet.

A válaszok alapján úgy tűnik, hogy a kutatásban résztvevő zenekarok többségének a próbaterem-használat egy viszonylag egyszerű és zökkenőmentes procedúra, felszerelésüket sok esetben ott tárolhatják, a megközelíthetőség könnyű, a lakóhelyüktől számolt odautat (átlagosan 27 perc) nem érzik soknak, a ki- és bepakolás szintén gördülékenyen zajlik elmondásuk szerint.

A költségeket legtöbb esetben összedobják, vagy a zenekari kasszából finanszírozzák, ami néhány kivételtől eltekintve nem lépi át a havi 30 000 Ft-ot. A helyiségek átlagos mérete 26 m², vagyis a válaszadók átlagosan 1153 Ft-os négyzetméter áron veszik bérbe a helyiségeket országszerte.

A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a próbaterem-bérbeadás egy kevésbé fejlett szelete a hazai zeneiparnak. A jelenleg elérhető és ily módon bérbe adott helyiségek nagy része ugyan elég olcsó és megfelelő méretű, de rendkívül rosszul felszerelt, és “feketén” működik. Az eredmények azt mutatják, hogy mindenképpen érdemes lenne több figyelmet és időt szentelni ennek a témának, hiszen jelentős mértékben lehetne még fejleszteni a helyzeten.

A feltáró kutatást összefoglaló PDF-et ezen a linken lehet megtekinteni.

A cikk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.