A lehetőségekről

Döntések

Egy korábbi bejegyzésemben azt írtam, nem a tehetség számít, hanem az elkötelezettség, mert a tehetség, akár a szépség Isten ajándéka, az elkötelezettség pedig egyedül rajtunk múlik. Persze, a tehetség sem rossz, de önmagában nem sokat ér, túl sok ember hal meg tehetségesen, anélkül, hogy  tehetsége kivirágzott volna, mert hiányzott mellőle az elkötelezettség.

Írásomat valaki egy kérdéssel kommentálta: „És ha megvan az elkötelezettség, de nem adódik lehetőség, hogy valamit elkezdjen az ember?“ Nos az adódó és a nem adódó lehetőségekről szeretnék most írni.

Lehet(etlen)

Egy mondás úgy tartja a lehetőség olyan mint egy nő, aki hátulról sokkal attraktívabb, mint elölről. Ez a tréfába rejtett nagy igazság már valahol rá is mutat a lényegre. Utólag könnyebb látni a lehetőséget, mint mikor elmegyünk mellette, vagy az megy el mellettünk. Mi tagadás a lehetőség nem állja el utunkat, nem gáncsol el bennünket, hogy vegyük már észre. Még valahogy rejtőzködik is.

Igazán kontúrosan csak speciális szemüveggel látható. Ezt a szemüveget úgy hívják, hogy bátorság. A lehetőségeket megragadni, a lehetőségekkel élni a bátrak kiváltsága. S ne higgyük el, hogy a Jóisten igazságtalanul osztja szét a lehetőségeket. Mindenkinek útjába téved nem egy az élete során. Más kérdés, hogy észre veszi-e, vagy észre akarja-e venni. A leggyakoribb ok a nem észre vevésre a kényelem.

Lépj ki a komfortzónádból!

Azok a pionírok, akik a track-kel mentek nyugatra Amerika meghódítása során rengeteg veszélynek voltak kitéve. Az út fárasztó volt, hosszú, a pionírok útját ezer veszély keresztezte. De akik mindezt vállalták, elsőként érkeztek az ígéret földjére, s a föld, amit egymás közt osztottak fel, számukra nem csupán ígéret maradt.

Később megépült a Transz Atlantik vasút és ezer számra érkeztek a megkésett szerencse vadászok, akik ugyan kényelmesen és biztonságban utaztak, de rájuk már csak szolga sors várt, mert a tulajdonviszonyok immáron ki voltak jelölve.  Igen, valamibe belekezdeni, azt jelenti, hogy letérünk a járt útról, vállaljuk a veszélyt, fáradtságot és, hogy mindehhez van bátorságunk is.

Nem pedig szerény léptékű kényelmünk biztonságából mondjuk, neki könnyű, ő kapott lehetőséget. A lehetőséget észrevenni és élni is vele, azok privilégiuma, akik nem csupán kapni szeretnének az élettől, hanem adni is valamit a világnak, abból, amit ők génjeikkel e földi létükbe magukkal hoztak. De ehhez erő és bátorság kell.

Erő és bátorság

Sokszor találkoztam életem során olyanokkal, akik a lehetőségek hiányáról panaszkodtak. Ha pedig néha elgondolkodva, néha kapásból irányítottam figyelmüket a saját lehetőségeikre, azonnal kész volt a komformista válasz, hogy az miért nem megy. Rögtön tudtam is, hogy ők nem a hosszú, fáradságos, vagy veszélyes utat irigylik, hanem annak pozitív következményeit. Ők ingyen szeretnék! Vajon örülnének-e egyáltalán neki?

Anyám engem sem tanított meg arra, hogy vegyem észre az élet lehetőségeit. Hogyan is tanított volna meg rá, hiszen ő sem volt képes szerény biztonságát a legkisebb bizonytalanságra cserélni, vagy egy valós fillért is kockáztatni két esélyes nagy reményekért. Viszont megtanított arra, hogyan lehet egy forintból kettőt csinálni. Úgy, hogy ketté vágjuk. Én nem ezt az utat követtem.