A század egyik legjobb könyvéről

Egy meg nem nevezett, átlagos délkelet-alföldi, viharsarki kisvárosban játszódik a regény, amely Békéscsabán is túl található. Ide, szülővárosába igyekszik haza báró Wenckheim Béla, a félresikerült életét Argentínában leélt, öregkorára szerencsejáték-botrányokba keveredő rozzant senki, akit a börtöntől a család nevére kényes bécsi rokonság mentett meg. A magyar bulvársajtó azonban kiszagolta a látogatást, és a kisváros sarkaiból kifordulva várja a nagy, gazdag embernek képzelt látogatót, egy afféle modern Dollárpapát.

Ennek a regénynek nem csak a témája, hanem a szerkezete is nagyon eredeti. Több tucat főszereplője állandóan mondja a magáét, ők bekezdésről bekezdésre váltakoznak úgy, hogy az új bekezdés első mondataiban nem világos, hogy most éppen ki beszél. A városból és a civilizációból kivonult Tanár Úr, a báró ifjúkori szerelme, Marietta, a polgármester, a (rendőr)Kapitány, a motoros banda vezére, a báró mellé szegődő kisstílű szélhámos, az elhízott könyvtárigazgató, a latinul is olvasó rendőrségi irattáros, az asztalos, az újságfőszerkesztő, a masiniszta, és még sokan mások.

Bámulatos ez a beszéltetésen alapuló szerkesztésmód: nincs szükség „mindentudó narrátorra”. Az egész szerkezet olyan, mint egy szorosra varrt focilabda – az egyes darabkák szorosan, hézagmentesen illeszkednek egymáshoz. Annyiban is működik ez a hasonlat, hogy a cselekmény hol erre, hol arra gurul. Az író kevés szóval mond sokat, az ötszáz oldalas könyv kétszer-háromszor tágasabb világúnak érződik.

Tegyük hozzá, ez egy nagyon fordulatos, emellett végtelenül vicces könyv. Tökéletesen megjósolhatatlan, hogy mi történik azután, hogy a megdöbbent báró leszáll az őt ünneplőkkel zsúfolásig megtelt  vasútállomáson. Mindeközben vissza-visszatérünk az elvadult csúcs-értelmiségi, a Tanár úr sorsához, aki (finoman szólva) összetűzésbe kerül a helyi motoros bandával, és tovább kell menekülnie. A legnagyobb fordulat a könyvben egy ismeretlen szerző kézirata, amelyet a városkában kiadott ellenzéki újságnak kínálnak fel közlésre. (Az van aláírva: „Bárótok.” – de ő nem lehet a szerző, nem áruljuk el, hogy miért.)

Mint minden nagy művet, ezt a könyvet is sok szinten lehet olvasni. Működik mind kalandregény, mint alaposan kidolgozott, metaforákban gazdag politikai pamflet, mint a zsákutcás magyar fejlődést tűpontosan leíró szociográfia. Hallatlan teljesítmény a Báró Wenckheim hazatér. Az ebben a században írt egyik legjobb könyv. Ráadásul nem csak „irodalmi könyv”: (a Vademecum régi zsinórmértéke szerint) az érettségizett művezető is el tudja olvasni.

(Magvető, 2016, szerkesztette Morcsányi Géza és Schmal Alexandra, tervezte, Szilágyi Lenke fotójának felhasználásával, Pintér József, 509 oldal, ára 4990 Ft).

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)