A szépség rabjai

A női szobrot csodáló idős úr nem más, mint egy ember, aki a szépség rabja.

Benne van a képben a csodálat, a tisztelet, a vágy és a nyugodt szemlélődés is. Egy ember, aki az örök és megfoghatatlan szépséget keresi, éppen úgy, mint mindazok, akiket a szépség tart rabságban szerte a világon.

Tudatos létünk, absztraháló képességünk egyik legfontosabb terméke a szép.

Sok egyszerű dolog a valóságában értelmetlen és hasztalan, ugyanakkor fennkölt és igéző lesz, ha értő, érző közegbe kerül. Sokak a szépséget nem sokra becsülik, nincs se idejük, se türelmük hozzá. Vannak, akik észreveszik, de könnyen elsétálnak mellette, sokan pedig keresik, szeretik élvezni, szeretnek a rabságába esni, vonzásában maradni, önmagukat szinte teljesen kiszolgáltatni neki. A szépség nem kisajátítható és nem is birtokolható, a szépségben a pillanatot, az áldott szikrát kell élvezni, ezt kell megragadni, magunkba zárni. A szépségért küzdeni kell, fel kell fedezni, ki kell hámozni, élvezni és értékelni kell.

A szépség az életemnek az egyik legfontosabb vezérfonala.

A szépség az, amit nem szűnök csodálni, amiért sok áldozatot hoztam, hozok és fogok is még hozni az életemben. Egyszerűen szeretem a szépet, mert örömet szerez, mert megnyugvást ad, mert folyamatosan üzen nekem. A tárgyak szépsége, egy-egy tervezett vonal tökéletessége, egy zenemű akkordjainak csodálatos füzére, évszázadok építészeti remekei, egy homlokzat arányai és ornamentikája életünk tapintható szépségei. A kimondott szavak, a leírt mondatok szépsége, a művészet által teremtett örök szépek, a divat által teremtett pillanatnyi szépség, egy kelme tökéletessége, vagy egy szabásvonal íve is mind fontosak számomra.

A Nő szépsége azonban mindezek felett áll, hiszen az értelem, a személyiség, a mozdulatok és gesztusok összessége mellett, a test arányai, az idomok vonalai és az arc varázsa alkotják ezt a legszebb és tünékeny szépet, a nőt!

A női szépségnél nincs édesebb méreg és nincs veszélyesebb kábulat. Egy gondolat a kacaj mögött, egy simító szó, egy átölelő kéz, a szemek villanása, az ajkak formája a szépség megannyi pillanata az életemben. A női szépség igazi lényege éppen az, hogy megfoghatatlan, hogy pillanatnyi, hogy illúzió, mert igazán soha nem lehet a mienk, mert amikor meglátjuk, a pillanatban még a másé is, és mindig egy kicsit már valahol a másé is. Ez a vágy, ez az örökös akarás tartja a szépséget érzéseink központjában, ezért vagyunk olyan sokan egy életen át a szépség rabjai.