Member of Group ›
Boskovitz Oszkár
Szerdánként a design „titkaiba" avatunk be Titeket. Wow!
 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.

Boskovitz Oszkár

TypoHungry pályázat: „Betűkkel vagyok körülvéve”

Többek között a MOL Group, az EVO üzemanyag és a Baba kozmetikumok számára is tervezett már betűt, ugyanakkor a nagy elődök munkáinak továbbélését is fontosnak tartja – az elmúlt években Zigány Edit és Nagy Zoltán betűit, a Pannon Antikvát és az Ecsetírást is kiegészítette, illetve digitalizálta. Az ArtHungry márciusban elindult TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című pályázatának zsűritagjait bemutató sorozatunkban elsőként Boskovitz Oszkárral, a TDC egykori tagjával, a Magyar Betűtársaság egyik alapítójával beszélgettünk.

A betűtervezés meghatározó része a szakmai munkásságodnak. Mikor kezdődött a betűk iránti szereteted?

Az egyetem mellett az egyik osztálytársammal számos diszkó és pub falaira készítettünk sokszor archaizáló, de mindenféle más, nagyon színes képeket. Egyebek mellett az egykori Fat Mo’s bejáratát is mi festettük, ahol komplett plakátokat kellett megjeleníteni, amin ugye rengeteg betű is volt – azt hiszem, valahol itt kezdődött a betűk iránti vonzalmam, és aztán már a diplomára is betűt terveztem. 

Ez volt az első saját betűtípusod?

Igen, a diplomamunkám, a Plumbum volt az első olyan, ami már szedhető betűtípus volt, rengeteg jellel és magyar ligatúrákkal. Olyan komplett készlet volt, hogy csak úgy sodort magával – egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Klassz visszajelzéseket kaptam rá, és a Színes RTV aztán használta is – na, akkor derült ki számomra, hogy olvashatatlan, úgyhogy ha időm engedi, idén szeretném ezt a betűkészletet kicsit kiterjesztve újratervezni, hogy a mai kor követelményeinek is jobban megfeleljen.

Tervezőgrafikus, betűtervező vagy tipográfus – elsősorban minek tartod magad?

Kicsit mindegyik egyszerre, de az idők során azért inkább a betűtervezés felé billent el a mérleg. Már diploma előtt is több helyen dolgoztam – külsősként kétszer voltam az Ogilvy-nél, betűt terveztem ügynökségi megrendelésre a Young and Rubicamnek, de megfordultam több kisebb stúdiónál is, az egykori EGM Groupnál (Egyesült Grafikai Művek – a szerk.) és egy volt tanárom DIÓ nevű stúdiójában is. A klasszikus ügynökségi reklámgrafikában aztán végül nem annyira találtam meg magam, így lettem szabadúszó. Ekkorra már rengeteg betűtípust terveztem, és inkább ebbe az irányba mentem tovább.

Kravjánszki Róberttel és még jó pár alkotótárssal aztán megalapítottuk a Magyar Betűtársaságot. Akkoriban itthon ez az egész betűtervezés még nagyon gyerekcipőben járt, így elkezdtünk keresni külföldi képzéseket. Először Readingbe mentünk ki Robival; ott van egy nagyon jó szakiskola, ahova fel is vettek, de nekem addigra már megszületett mindkét fiam, és miattunk akkor egyszerűen nem tudtam elindulni. 2008-ban, a válásom után aztán mégis kiköltöztem Amerikába, de akkor Reading helyett már Manhattanbe mentem. Csak egy notebookot meg egy hátizsákot vittem magammal, de így is lett belőle több mint öt év.

Mennyire volt nehéz akkoriban elhelyezkedni, szakmailag helytállni Amerikában?

Azt kell mondanom, óriási szerencsém volt folyamatosan. Bár az első három hónapban Queens-ben laktam és építkezéseken dolgoztam, átkerülve Manhattenbe már egy nagy éjjel-nappali hardware store-ban kaptam munkát, aminek többek között később a betűtípusát is megtervezhettem – ha úgy vesszük, én voltam ott az egyszemélyes grafikai szolgáltatás. Ez volt az első szakmába vágó munkahelyem Amerikában. Az üzlet a belorussziai zsidó Sakov család tulajdonában volt, akik azt tanulták a dédszülőktől, hogy a magyarok a legokosabb emberek a világon. Ennek is köszönhető, hogy felkaroltak, kaptam tőlük szobát is, és hát az egész nagyon klassz volt. Mindez pedig a 23. utcában, a 2-es és 3-as sugárút között történt, ami amúgy is egy nagyon izgalmas környéke Manhattannek.

Menet közben újra megnősültem, lett zöldkártyám, így ettől fogva legálisan is tudtam munkát vállalni. Az akkori feleségem a Parsons School of Design-ra járt, grafika szakra és összeismertetett egy sráccal az egyetemről, akinek ott az volt a foglalkozása, hogy a diákok portfólióját kiajánlja különböző cégekhez. Tetszettek neki a munkáim, és a Stark Designhoz például már általa kerültem, ahol kifejezetten betűket és feliratokat terveztem. Később aztán tagja lettem a TDC-nek, számos híres szakmabelivel találkoztam. Manhattan amúgy is nagyon kényelmes hely, mert mindenki, aki számít, odamegy. Aztán mégis hazaköltöztem.

És tanítani kezdtél. 2015-től a Budapesti Metropolitan Egyetemen, Pécsett és a MOMÉ-n is tartottál, illetve indítottál betűkurzusokat. Hazatérve Amerikából mit tapasztaltál a szakmában?

Addigra már a Magyar Betűtársaság is megszűnt. Az itthoni betűtervezés kicsit megtorpant, és úgy gondolom, ez azóta sem sokat változott. Csak néhányan vagyunk a szakmában – Magyarország a betűtervezés térképén igazából még egy nagy fehér folt. Ezért is döntöttem el, hogy tanítani fogok, hiszen úgyis minden az utánpótlás kinevelésén múlik. Ami még fontos szerintem, hogy be kell kapcsolódnunk a környező országok és Nyugat-Európa pezsgésébe. Számos ötletem van betűs kiállításokra és különböző kisebb nemzetközi összejövetelekre, versenyekre, díjakra. Hát, ezt fel kell építeni! Sokan azt gondolják, a betűtervezés csak egy kis terület a grafikán belül, pedig nem – ez egy teljesen önálló szakterület. Súlya és fontos szerepe van, amit a potenciális megrendelőknek is meg kell tudni mutatni.

Hogy látod az elmúlt húsz év tipográfiai fejlődését?

A Szegi Amondó és a Kóthay Gábor a kilencvenes években Fontana néven kezdtek el betűket tervezni Szegeden. Rengeteg betűjük volt, és ráadásul árulták is őket, ami engem anno nagyon fellelkesített. Manapság nem nagyon látok ilyen formációt vagy hajlandóságot. Egyedül két fiatal srácról tudok, Katyi Ádámról és Frank Béláról, akiknek nagyon szép, igényes munkáik vannak. Persze a piac sem olyan, mint amilyennek lennie kellene – itthon ebből nem lehet megélni. Szentül hiszem azonban, hogy ez változni tud. A megrendelőknek is látniuk kell előbb-utóbb, hogy ez a szakma létezik. Nekünk, tervezőknek kell megmutatni nekik!

Látsz-e különbséget a ma alkotó és a húsz évvel ezelőtti betűtervezők munkái, stílusai között?

Ez az egyik leggyorsabban fejlődő művészeti ág. Szinte hónapról hónapra jönnek újabb fejlesztések. Ma már variábilis betűk vannak, vagyis szinte csak húzogatni kell a csúszkát. A nagy elődök idejében még nem volt adott a megfelelő technikai fejlettség és ugyebár az internet sem. Innen is jött az ötlet, hogy a diploma után belefogjak Zigány Edit és Nagy Zoltán betűinek digitalizálásába, kiegészítésébe. Ennek köszönhetően él tovább és készül ma Pannon Next néven a Pannon Antikva, illetve az Ecsetírás.

Nagyon újat meg amúgy sem lehet kitalálni. Inkább tipográfiai, grafikai irányzatok vannak. Egy időben például mindenki slab betűket tervezett, most meg szépen megyünk vissza az antikvák felé. Olyan ez, mint a farmergatya: ha répaszárú vagy a trapéz van divatban, akkor minden márka gyárt ilyen típusú nadrágokat. Mert hogy ez azért a piacról is szól – el kell tudni adni. Azért csak úgy, a fióknak dolgozni nagyon nem éri meg, ez annál sokkal időigényesebb szakma.

Milyen betűt vásároltál legutoljára?

Soha életemben nem vettem még betűt. Inkább megterveztem én. A grafikai munkáimnál általában a sajátjaimat használom. A Dalton Maag-nál vagy a TypeTogethernél amúgy erre van egy komplett team, aki elmegy ügynökségekhez és elmagyarázzák, miért jó betűt vásárolni – ők így szerzik a munkákat. Hát, én ezt egy személyben csinálom, de ez nem baj! Betűkkel vagyok körülvéve, ami pedig nagyon kellemes. Mindazonáltal szívesen odaadom a betűimet diákoknak és ismerősöknek teljesen ingyen is. Örülök, ha használják.

Kik a kedvenc betűtervezőid, betűtípusaid?

Nincs kedvencem és mégis mindenki a kedvencem. Naponta lehet felfedezni új, izgalmas munkákat, így inkább azt mondanám, inspiráló tervezők és projektek vannak. De megnevezni, kiemelni senkit nem szeretnék.

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán vagy főállású tanár. Mit szoktál tanácsolni a diákjaidnak, illetve azoknak a pályakezdőknek, akik tipográfiával szeretnének foglalkozni?

Legfőképpen azt, hogy mindenképp tartsák meg a lelkesedésüket, és hogy kövessék a technológiai trendeket, legyenek naprakészek. Ma már nem kell órákat könyvtárazni, az internet segítségével ez már igazán nem nagy elvárás. 

Milyen tipográfiához kapcsolódó projekten dolgozol jelenleg?

Most egy nagyon szép antikvát tervezek, az a neve, hogy Kadarka. Ha ez megvan, akkor pedig jön a Mangalica, ami szintén egy antikva család lesz. Mindezek mellett érkezik majd a Pannon Next és ha belefér – ahogy már fentebb is említettem – a diplomamunkám, a Plumbum  továbbfejlesztése. A munkáimat jelenleg a tavaly télen elindított oscarfoundry nevű Instagram-oldalon osztom meg, de hamarosan lesz saját weboldal is. 

Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című idei első pályázatának egyik kurátora leszel. Mit szóltál a felkéréshez? Milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a munkák kiválasztása során?

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy én is zsűritag lehetek. Kurátorként a pályázatra beérkező munkák szelektálásakor nem feltétlenül azt fogom nézni, hogy egy-egy betűtípus mennyire professzionális vagy trendi, inkább azt, milyen potenciál van benne a jövőre nézve. Rettenetesen szigorú leszek!

TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században / pályázat

Nevezési határidő: 2021. április 11.

Pályázati kiírás | Pályázati segédlet

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra! A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

Mese a napról

2021. július. 21.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás