Cini választása

Nemrégiben megdöbbentő interjút hallottam Zalatnay Saroltával, a magyar beat korszak ikonikus alakjával. Sarolta hangja oly emberinek tűnt, oly őszintének és esendőnek, mintha csak nem ő lett volna az újkori Magyarország egyik legnagyobb sztárja, aki a vasfüggönyös években, még a nyugati határokon túl is képes volt magának és hazájának néminemű elismerést kivívni.

Cini, a hatvanas évek közönségének kedvence, a fiatalok példaképe, tinédzser divatot teremt, bevezeti a miniszoknya, csizma, frufru kombinációt. Magyar-osztrák szülei – Zalatnay Sarolta Charlote Sacher-ként jön világra – operaénekesnek szánják, de egy mandula műtét következtében elveszti hangjának simaságát, s az akkor kialakuló jellegzetes rekedt hangja az opera műfajra nem teszi alkalmassá. Viszont a rock műfajban védjegyévé válik és később a magyar Janis Joplin-ként emlegetik.

1966-ban, első komoly zenei sikerének évében, kitűnőre érettségizik. A táncdalfesztiválon, aminek műsorideje alatt Magyarországon megállt az élet és elnéptelenedtek az utcák, a Hol jár az eszem dalával második helyezést és országos népszerűséget ér el. A következő évben a fesztiválon, a Nem várok holnapig számmal, már övé a diadal és a fesztivál győztesének különdíja, egy két éves londoni szerződés.

Cili úgy nyüzsög Londonban, akár egy világifjúsági találkozón, de túl mélyek akkoriban a társadalmi különbségek ahhoz, hogy abban a számára teljességgel idegennek ható társadalomban gyökeret tudjon verni. Viccesnek tartja, élvezi, csak komolyan nem tudja venni. Úgy érzi az ő diadalának és valódi sikereinek színtere, a szeretett Budapest visszavárja tékozló lányát. Édesanyja hiányát sem képes egy percig sem megemészteni.

Pedig mai szemmel lélegzetelállító lehetőségek veszik körül. Brit menedzserének köszönhetően egy lemezkiadóhoz kerül a Bee Gees együttessel és megismerheti a kortársi popze világsztárjait, a Bee Geest, Mick Jaggert, Tom Jonest, Janis Joplint, Jimmi Hendrixet, Brian Mayt, a Queent, Freddie Mercuryt és a szinész világsztárt, Gina Lollobrigidát. Nem csak egy levegőt szívhat velük, sokan közűlök barátaivá válnak.

Sarolta Londonban csodabogárnak számít, de megfelelő piárral még el is adható. Ő a csinos, naiv és temperamentumos Charlotte Red, azaz vörös Sarolta, aki a szovjetblokkból jött, hogy Londont elvarázsolja. Ötvenezer fonttal honorált (akkoriban hatalmas összeg) fim szerepet ajánlanak fel neki az éppen tervezett James Bond produkcióban. A Csak kétszer élsz filmben neki kellett volna Bond partnerét alakítani és film dalát énekelni. Az akkori politikai vonal azonban megengedhetetlennek tartotta, hogy magyar lány játsszon egy nyíltan szovjetellenes kémfilmben.

Az egyik Bee Gees fiú, Maurice Gibb és Sarolta közt szerelmi viszony kerekedik, s már az esküvő részleteit tárgyalják, de Cini elmenekül. Számára ez az esküvő élete megváltozásának végleges megpecsételése lenne, s ez túl sok neki. Cini választ, Magyarországot választja.

Elképzelni is nehéz, milyen karriert futhatott volna be, ha másképp esik a választás. De nem esett másképp, s ha az ember az interjút hallgatja, ez nem is szorul magyarázatra. Cini életében nagy dolgok történtek, de ő mentes maradt a sztárallűröktől. Éppoly természetes, mintha csak a legátlagosabb életet élte volna. És nem csupán természetes, hihetetlenül őszinte is. Semmilyen ferdítés, semmi hárítás, lelkének minden intim zugát megtárva válaszolja meg a legkényesebb kérdéseket is.

A kívülállók most versenyt latolgathatják Cini választását. Tudjuk, hogy döntése végső soron hová vezetett. Még a börtönt is megjárta. Karrierje a változó időkkel fordított arányosságban fejlődött. A világ előnyére(?), Cini hátrányára. Az akkori idők sztárjai túlságosan kötődtek a letűnt kor viszonyaihoz. Kevesen voltak képesek „átállni“ a megváltozott idők követelményeinek megfelelően. Saroltának nem sikerült. Ő felette még mindig az akkori önmagának nimbusza lebeg. Új már nincs. Maradt csupán az ember, aki ma is, vagy – ha érthető identitászavarait leszámítjuk – ma még inkább hiteltelenül is hiteles. Attól hiteles, hogy vállalja önmagát és elfogadja sorsát. Azt azonban, hogy sztárként végérvényesen eljárt felette az idő, láthatóan nehezére esik elfogadnia. Innen identitászavara. Becs és tettvágya nem kopott meg az idők során, meddő hiúságának viszont valahogy nem sikeredik már nemes hajtást hozni.