Ha korpa közé keveredsz, felfalnak a disznók

a villamosokon még elment, mert egy két megálló alatt nem törte fel az ember ülepét

Évek óta növekszik a gyanúm, sőt időközben már meggyőződésé vált, a fapados és a hagyományos légitársaságok közt létezik valamiféle titkos konszenzus. A mégoly leleményes magyar nyelv, amely spontán találékonysággal címkézi be világunk új jelenségeit, talán a fapados esetében egy kicsit elhamarkodottan ragasztotta az úgy tíz évvel ezelőtt a piacon megjelenő olcsó légitársaságokra a tisztességes fapados jelzőt.

Sokaknak fogalma sincs, honnan ered ez az elnevezés, mert még nem éltek eleget ahhoz, hogy tudják. Valamikor mind a villamosok, mind a vasúti kocsik egyik-másikán sárga fekete lécekből kialakított zebracsíkos padozat szolgált ülőhelyül, mely nem éppen különleges komfortfokozatáról volt híres. A villamosokon még elment, mert egy két megálló alatt nem törte fel az ember ülepét, de a hosszan döcögő személyvonatokon a keményfából kialakított padozatú vagonok csak a harmadosztály követelményeinek tudtak megfelelni.

fapados használatra nem gyártanak külön kényelmetlen repülőgépet

Nos, talán azért nem szerencsés az olcsó járatok fapadosként történő megjelölése, mert pont az ülések komfortfokozata semmivel sem rosszabb, mint a reguláris járatoké, hiszen fapados használatra nem gyártanak külön kényelmetlen repülőgépet. A gép tehát ugyan az, a biztonságtechnika is, hiszen azt a légi járattól független felügyeleti szervek ellenőrzik és minden járatra egységes normákat írnak elő, a menetjegy árára tekintet nélkül.

Tehát ugyan olyan géppel, megegyező biztonsággal, ugyan annyi idő alatt érkezünk meg, s még az ülések sem különböznek. Akkor mi baj lehet még – kérdezné minden naiv lélek – mi indokolná, hogy a lényegi kérdésekben megegyező szolgáltatásért a reguláris járatok három-ötszörös árát fizessük meg? Na itt van a kutya elásva. Ez tényleg nagy kreativitást követelt az „olcsó“ társaságoktól, de találtak megoldást bőven. És mintha csak a nagy légitársaságok fizetett bérencei lennének, azok malmára hajtják a vizet. Mintha semmi mást nem akarnának bizonygatni, minthogy a nyájtól eltévelygő birkák nem a szabadság és szuverén választás végtelen terébe lépnek, hanem tömény szarba.

Olyan az utazás, mint a turista maga.

De az elcsalogatott utasok még nem érzik, hogy birkák, csak miután porig alázzák őket és igazi birkákat csinálnak belőlük. A marhákat a vágóhídon nagyobb szenzibilitással terelgetik a húskombinátba, mint a gatyás turistákat a „konzervdobozba“. Én azt hiszem, a fapadosok valójában a mai turizmus színvonaláról festenek meggyőző képet. Olyan az utazás, mint a turista maga. Elég néha a check-in előtt várakozó hosszú sorra vetni egy pillantást, hogy az ember képbe kerüljön – az utazás színvonala közönség-konform.

Hajdanában ezek az önjáró lépcsők mind tetővel voltak ellátva

Easyjet – nemrégiben volt szerencsém kiélvezni

A fapados társaságoknak, többek közt az Easyjet-nek, melyet nemrégiben volt szerencsém kiélvezni, a ferihegyi betonon építettek egy low-budget-es bádogcsarnokot, hogy az egyhetes túraszandál lábbűzében várakozó tömeg ne a bussines terminál levegőjét rontsa. Persze előtte az utasokat még meg is sétáltatják egy kicsit az esőben, hogy az ázott kutya bukét se kelljen nélkülözni a szerelőcsarnok jellegű építmény lánckorlátok közé szorított tömegében a háromnegyed órás várakozás során, majd a repülőgépen, minthogy a beszállólépcső, ahol igen csak nagy a torlódás és várakozás, ugyancsak fedetlen. (Hajdanában ezek az önjáró lépcsők mind tetővel voltak ellátva, vajon „most fürödjön a proli“ meggondolásból szerelték le róluk a tetőket?)

Berlinben, sem volt sokkal jobb a helyzet – hiába, világunk globalizált jelenségei már nem tisztelnek nemzeti határokat – ott is a betonon kellet jó darabig sétálni a szakadó esőben. Aztán kétszer körbejáratták velünk a repülőteret mindenféle provizórikus lépcsőkön fel-le sétálva, gondolom azért, hogy cselédség ne az úri helységeket koptassa. Elnéztem az öreg bácsikat és néniket, akik bőröndjeik súlya alatt roskadozva, kétségbeesetten kerestek a meredek lépcsőkön valamiféle kapaszkodási lehetőséget, miközben a csürhe majd elsodorta őket.

Ja mondom, ha korpa közé keveredsz, ne csodálkozz, ha felfalnak a disznók!

Én meg, aki mérsékelt eleganciámban mértéktelenül túlöltözöttnek éreztem magam és iparkodva szedtem a lábam, hogy ne lépjenek folyton a sarkamra, csak merengtem, hogy hová kerültem. Ja mondom, ha korpa közé keveredsz, ne csodálkozz, ha felfalnak a disznók! Már nincs jó megoldás. Az olcsó jegyek tükrében a normál árúak abnormálisan drágának tűnnek. Az utazás, mely mint lehetőség, sosem állt ilyen közel az emberhez, vagy ezért, vagy azért, lassan semmi örömet sem okoz. A légitársaságok fifikus „árháborúja“ pedig tovább polarizálja az amúgy is veszélyesen megosztott társadalmat.