Évek óta növekszik a gyanúm, sőt időközben már meggyőződésé vált, a fapados és a hagyományos légitársaságok közt létezik valamiféle titkos konszenzus. A mégoly leleményes magyar nyelv, amely spontán találékonysággal címkézi be világunk új jelenségeit, talán a fapados esetében egy kicsit elhamarkodottan ragasztotta az úgy tíz évvel ezelőtt a piacon megjelenő olcsó légitársaságokra a tisztességes fapados jelzőt.
Sokaknak fogalma sincs, honnan ered ez az elnevezés, mert még nem éltek eleget ahhoz, hogy tudják. Valamikor mind a villamosok, mind a vasúti kocsik egyik-másikán sárga fekete lécekből kialakított zebracsíkos padozat szolgált ülőhelyül, mely nem éppen különleges komfortfokozatáról volt híres. A villamosokon még elment, mert egy két megálló alatt nem törte fel az ember ülepét, de a hosszan döcögő személyvonatokon a keményfából kialakított padozatú vagonok csak a harmadosztály követelményeinek tudtak megfelelni.
Nos, talán azért nem szerencsés az olcsó járatok fapadosként történő megjelölése, mert pont az ülések komfortfokozata semmivel sem rosszabb, mint a reguláris járatoké, hiszen fapados használatra nem gyártanak külön kényelmetlen repülőgépet. A gép tehát ugyan az, a biztonságtechnika is, hiszen azt a légi járattól független felügyeleti szervek ellenőrzik és minden járatra egységes normákat írnak elő, a menetjegy árára tekintet nélkül.
Tehát ugyan olyan géppel, megegyező biztonsággal, ugyan annyi idő alatt érkezünk meg, s még az ülések sem különböznek. Akkor mi baj lehet még – kérdezné minden naiv lélek – mi indokolná, hogy a lényegi kérdésekben megegyező szolgáltatásért a reguláris járatok három-ötszörös árát fizessük meg? Na itt van a kutya elásva. Ez tényleg nagy kreativitást követelt az „olcsó“ társaságoktól, de találtak megoldást bőven. És mintha csak a nagy légitársaságok fizetett bérencei lennének, azok malmára hajtják a vizet. Mintha semmi mást nem akarnának bizonygatni, minthogy a nyájtól eltévelygő birkák nem a szabadság és szuverén választás végtelen terébe lépnek, hanem tömény szarba.
De az elcsalogatott utasok még nem érzik, hogy birkák, csak miután porig alázzák őket és igazi birkákat csinálnak belőlük. A marhákat a vágóhídon nagyobb szenzibilitással terelgetik a húskombinátba, mint a gatyás turistákat a „konzervdobozba“. Én azt hiszem, a fapadosok valójában a mai turizmus színvonaláról festenek meggyőző képet. Olyan az utazás, mint a turista maga. Elég néha a check-in előtt várakozó hosszú sorra vetni egy pillantást, hogy az ember képbe kerüljön – az utazás színvonala közönség-konform.
A fapados társaságoknak, többek közt az Easyjet-nek, melyet nemrégiben volt szerencsém kiélvezni, a ferihegyi betonon építettek egy low-budget-es bádogcsarnokot, hogy az egyhetes túraszandál lábbűzében várakozó tömeg ne a bussines terminál levegőjét rontsa. Persze előtte az utasokat még meg is sétáltatják egy kicsit az esőben, hogy az ázott kutya bukét se kelljen nélkülözni a szerelőcsarnok jellegű építmény lánckorlátok közé szorított tömegében a háromnegyed órás várakozás során, majd a repülőgépen, minthogy a beszállólépcső, ahol igen csak nagy a torlódás és várakozás, ugyancsak fedetlen. (Hajdanában ezek az önjáró lépcsők mind tetővel voltak ellátva, vajon „most fürödjön a proli“ meggondolásból szerelték le róluk a tetőket?)
Berlinben, sem volt sokkal jobb a helyzet – hiába, világunk globalizált jelenségei már nem tisztelnek nemzeti határokat – ott is a betonon kellet jó darabig sétálni a szakadó esőben. Aztán kétszer körbejáratták velünk a repülőteret mindenféle provizórikus lépcsőkön fel-le sétálva, gondolom azért, hogy cselédség ne az úri helységeket koptassa. Elnéztem az öreg bácsikat és néniket, akik bőröndjeik súlya alatt roskadozva, kétségbeesetten kerestek a meredek lépcsőkön valamiféle kapaszkodási lehetőséget, miközben a csürhe majd elsodorta őket.
Én meg, aki mérsékelt eleganciámban mértéktelenül túlöltözöttnek éreztem magam és iparkodva szedtem a lábam, hogy ne lépjenek folyton a sarkamra, csak merengtem, hogy hová kerültem. Ja mondom, ha korpa közé keveredsz, ne csodálkozz, ha felfalnak a disznók! Már nincs jó megoldás. Az olcsó jegyek tükrében a normál árúak abnormálisan drágának tűnnek. Az utazás, mely mint lehetőség, sosem állt ilyen közel az emberhez, vagy ezért, vagy azért, lassan semmi örömet sem okoz. A légitársaságok fifikus „árháborúja“ pedig tovább polarizálja az amúgy is veszélyesen megosztott társadalmat.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.