Handmade in England powered by Android

 

Ez kérem a Vertu új mottója, magát a gyártót feltehetően senkinek nem kell bemutatnom, fogyasztói társadalmunk egyik csúcs márkájáról van szó, amit egyébként a Nokia hívott életre még 1998-ban. Mára már csak 10% tulajdonrészt birtokol, a fennmaradó 90%-ot egy magánbefektető csoport vásárolta meg. Az elmúlt 15 évben a márka kapott hideget és meleget, a felhasznált anyagokba és az összeszerelés minőségébe nem lehetett és ma sem lehet belekötni, ugyanakkor maga a mobiltelefonpiac diktálta versenyben nehezen állta meg a helyét. Egy ennyire exkluzív és drága készülék nehezen kell versenyre egy akárcsak tizedébe kerülő mai okos telefonnal, hiába tudja a délceg tulajdonos, hogy ez az egész ügy nem csak a specifikációról szól. Feltételezem azért a kétely csak fel-fel üti a fejét, pláne évek távlatából, a szerelem időszakában még mindent felülírt az impresszió és a nemes anyagok tapintása, majd idővel azért elkezdenek hiányozni bizonyos funkciók, amikre mondhatjuk, hogy valójában teljesen feleslegesek, de a jelenben mégis majd mindenki használja őket. Ezzel együtt a Vertu a pakliban a mindent vivő kártya, a státuszszimbólum. Ez nem is kérdés! Jelenlétét a Bugatti sikereihez tudnám hasonlítani, mindenki fölöslegesnek tartja a lóerő hajkurászást, de azért csak a Bugattit próbálják lenyomni valamilyen területen. Feltételezem ezért is nevezett a Tag Heuer neves óragyártóként egy profi körülmények között felkészített versenyzőt a luxustelefon piacra dedikáltan azzal a küldetéssel, hogy alternatívát kínáljon a Vertu mellett.

Visszatérve a Vertu-hoz, (melynek megvolt az az időszaka, amikor még csak és kizárólag az anyagminőségre és pusztán a telefonálás lehetőségének biztosítására koncentrált) a jelent és a jövőt már másképp képzeli el, elhagyva a Nokia „szerelemgyermek” operációs rendszerét a Symbian-t, egy új operációs rendszer mellett tette le a voksát. Ez pedig nem más mint az Android, hiszen az Apple féle iOS kívülálló számára elérhetetlen, a döntést nem érdemes megkérdőjeleznünk, mert a lényeg abban rejlik, hogy egy friss, aktuális operációs rendszer került a luxusórák minőségét megszégyenítő köntösbe csomagolva. A modell neve Vertu Ti, 184 darabból áll, melynek minden egyes alkatrészét kézzel szerelnek össze Angliában. A 184 darabos alkatrészlistában olyan hozzávalókat találunk, mint: zafírkristály érintőképernyős kijelző, titán burkolat, 8 megapixeles kamera, dual core processzor, beépített 64GB-os memória, egyedileg tervezett kezelőfelület és végül de nem utolsó sorban egy kis Bang & Olufsen szakértelem, no meg a Londoni Szimfonikus Zenekar. Ezek közül az utolsó kettő kíván magyarázatot: a Bang & Olufsen audio szakértelméből tettek egy csipetnyit a telefonba, a méltán híres hangmérnök csapat tagjai tesztelték és kalibrálták a Ti-be épített mikrofont és a sztereó hangsugárzókat. Pompás hangja lehet, ráadásul a B&O nem szűzként vett részt a projektben, hiszen vezetékes és korábbi mobiltelefonjainak egyik legjobb ismérve a kitűnő hangminőség és hallhatóság. A Vertu Ti esetében nem beszélhetünk csengőhangokról és billentyűhangokról, ezeket egyszerűen csak Symphonic Sound-nak becézik, nem véletlenül. Az egyedileg komponált dallamokat a Londoni Szimfonikus Zenekar előadásában rögzítették, igazi ínyenc falat.

Érezhető, hogy a Vertu ennél a modellnél nem akart kompromisszumot kötni, a telefon minden aspektusában kiemelkedő, alaposabban megismerve már nem is jogos a kérdésünk: Mi kerül ezen 2.3 millió forintba?