Háromszor hajnalban

Aránylag ritkán esik szó szépirodalomról ezen a felületen, most azonban mégis megragadom az alkalmat, hogy legújabb kedvenc könyvemről írjak pár sorban, mely nem más mint Alessandro Baricco Háromszor hajnalban című könyve.

Baricco három korábbi írásán keresztül vezetett az út a Háromszor hajnalbanhoz, vagyis igazából négyen, mivel vagy tíz évvel ezelőtt volt már szerencsém a Selyemhez, az író legsikeresebb regényéhez, mellyel kapcsolatban legutóbbi könyvesbolti látogatásom alkalmával csupán annyira emlékeztem, hogy igen jó volt. Valószínűleg ezért is szavaztam meg a bizalmat a Tengeróceánnak, ami a maga szépségben gazdag szürrealitásával olyan szerethető, hogy egy nap alatt elolvassa az ember és nyomban megy a következő Bariccoért a könyvesboltba.

Második választásom a Mr. Gwynre esett, mely egyfajta féligmeddig előzménye a Háromszor hajnalbannak. A történet röviden annyi, hogy Mr. Gwyn, az ünnepelt brit író 52 pontban összefoglalja a Guardian hasábjain, mi az amit soha többé nem csinál. Például nem ír többé könyvet. Az írás persze fenemód hiányozni kezd neki, ezért úgy dönt, hogy egy hangulatosan berendezett műteremben portrékat alkot, de nem ám ecsettel vászonra, hanem papírra, szavakkal. A történet krimihez fogható módon izgalmasan alakul a végére, és szó esik egy Akash Narayan álnéven írt könyvről is, melyet szintén Mr. Gwynnek tulajdonítanak, s melynek címe Háromszor hajnalban.

„Előző regényemben a Mr. Gwynben szó esik egy angol-indiai – Akash Narayan – által írt kis könyvről, melynek Háromszor hajnalban a címe. Természetesen egy képzeletbeli műről van szó, de a regényben elmesélt képzeletbeli eseményekben e könyv szerepe a legkevésbé sem elhanyagolható. Az igazság az, hogy miközben azokat a bizonyos sorokat írtam, elfogott a vágy, hogy ezt a kis könyvet is megírjam; egyrészt azért, hogy a Mr. Gwynnek egy bizonyos könnyed és távoli folytatást adjak, másrészt azért a puszta örömért, hogy a fejemben körvonalazódó elképzelés nyomába eredhessek. Így hát amikor befejeztem a Mr. Gwynt, nekiálltam a Háromszor hajnalban megírásának is, és ezt nagy élvezettel tettem” – olvasható a könyv bevezető megjegyzésében.

Három történet, három epizód egy szálloda halljában. Titkok és érzelmek, féltett gondolatok és sejtelmes vallomások kerülnek felszínre a könyv lapjain. A történet két emberről, egy férfiról és egy nőről szól, akik három alkalommal találkoznak, de találkozásuk mégis mindig egyetlen, az első és az utolsó is egyben – tájékoztatja a gyanútlan olvasót a szerző. Ahogy a Mr. Gwyn, úgy e könyv főszereplői is azzal a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy vállalják-e az újrakezdés kockázatát. És nemcsak az előző kötet, hanem a Háromszor hajnalban szereplőinek élete is titkokat rejteget; történetük egy krimi izgalmasságát kínálja. És mire a hajnal reggelbe fordul, valamennyi titokra fény derül.

Baricco sokszor a jóértelemben vett giccs határán táncoló irodalma annyira emberi, olyan szeretetteljes és őszinte, melynek valóban nehéz ellenállni. Szeretettel ajánlom ezúton a teljes Baricco életművet.