Hét bő esztendő

Az izraeli irodalom mókás fenegyereke három évvel ezelőtt angolul jelentette meg könyvét, amely a novella és a memoár igen eredeti keresztezése. A címe természetesen a Bibliára utal – hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a hét szűk esztendő előtt volt hét bő esztendő is, ezért az utóbbiból nem is lett szállóige. A mintegy három tucat rövid írásból az első egy szülőszoba előtt játszódik, ahol egy újságíró kezdi faggatni az írót, mert azt hiszi, hogy ő is az iménti terrortámadás miatt van itt.

Pedig ő csak első gyereke születését várja. Jellemző az egész könyvre, hogy csak mintegy mellékesen, alulnézetben mutatja a mai Izrael kihívásait. Szép befejezése a könyvnek, amikor egy autópályán szólal meg a rakétatámadást jelző sziréna, és a kisfiú és a szülei „pasztramisat” játszanak az út szélén, hogy a gyerekben tartsák a lelket.

A mű címe arra utal, hogy az írónak hét olyan éve volt, amikor már élt a kisfia, és még élt az apja is, amikor ő maga egyszerre volt fiú és édesapa. Az írások témája tehát nem csak a fiával való viszonya, hanem a családja múltja is, amiben az apa mulatságos figurája ürügyén újra és újra megmerítkezik.

Régen olvastam ilyen könnyed nyelvezetű, vicces, mégis sokat markoló, roppantul önironikus könyvet. Szóba kerül az élet minden aspektusa a csecsemő önzésétől, az imádni való, de kötekedő hajlamú feleségén át, az apja (és saját maga) egyedi leánykérési metódusáig. A Néhai nővéremcímű, mindössze 8 oldalas írás különösen megindító. Így kezdődik:

„A nővérem 19 évvel ezelőtt egy apró házasságkötő teremben, Bnei Brakban halt meg, azóta pedig a legszigorúbb ortodox környéken él Jeruzsálemben.”

A mesélést ugyanezekkel a szavakkal háromszor is újrakezdi. Elsőre nem is esik le, hogy valójában nem halt meg a nővére, csak a család számára – bár időről időre látogatják őt és 11 ép és egészséges gyerekét. Kiderül többek között, hogy a nővére egyetlen sorát sem olvashatta az időközben világhírre szert tett szerző műveinek, mert a rabbijuk mindegyik könyvét tilalmasnak ítélte. Még azt az egy példányban készült mesekönyvet sem, amit ortodox kinézetű gyerekekkel és szülőkkel népesített be a grafikus.

Mindenekelőtt ez egy nagyon vicces és jó történetekben bővelkedő könyv. A szerző gúnyos nyilai saját magára záporoznak leginkább. Látjuk katonának, játszótéri babakocsi tologatónak, repülőn utazónak, a világ minden táján felolvasó sztárírónak, az óvodában raportra jelentkező szülőnek, taxisofőrrel cirkuszoló, dühös átlagembernek. Megismerkedünk a Lengyelországból származó családjával, amely összetart akkor is, amikor a családfő 83 éves korában azzal szembesül, hogy közeleg a halál, és most nincs az a váratlan, különleges ötlet, aminek a segítségével kimenekülhetne a végső csávából. Mindezekből kikerekedik egy nagy egész, egy teljes olvasmány, ami bearanyoz egy egész hétvégét.

(The Seven Good Years, Riverhead Books, 2015, Jelenkor, 2017, fordította Simon Márton, a borítót az eredeti alapján tervezte Váradi Zsolt, 214 o., ára 2999 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)