Legyen világosság!

Philippe Cerboneschi, a legendás párizsi elektronikus zenei formáció, a Cassius francia muzsikusa beszélgetni hív minket az életről, a zenéről és egy sor lámpáról.

Philippe Cerboneschi francia zenész, vagy ahogy a közönség ismeri, Philippe Zdar, a legendás párizsi elektronikus zenei együttesnek, a Cassiusnak az egyik fele. Ezenkívül keresett lemezproducer, aki olyan bandákkal dolgozott már együtt, mint a Beastie Boys, a Phoenix, a The Rapture és a Chromeo, valamint olyan művészekkel, mint MC Solaar, Cat Power és Sebastian Tellier.

A fiatal Zdar véletlen egybeesés eredményeképp kapott munkát egy zenei stúdiónál, ahol addig-addig küzdötte magát a ranglétrán egyre feljebb, amíg egy szép napon hangmérnök lett belőle. Ezekben a karakterformáló években hozta össze a sors Hubert Blanc-Francard-ral, azaz Boom Bass-szel, a Cassius másik felével. 1999-ben kiadott debütáló albumuk, a „Cassius 1999”, a kritikusok és a közönség tetszését is elnyerte. Ez a debütálás egybeesett azzal, amikor Zdar a Phoenixszel kezdett el együtt dolgozni, amely a Párizsból kiinduló új és népszerű elektronikus hangzás másik fontos komponense volt.

Philippe azt mondja magáról, hogy ő

„csak egy mezei francia fickó, aki mindennel foglalkozik a zenei világban.”

Párizs 8. kerületében járunk, itt él Philippe a családjával. Azért jöttünk, hogy egy kicsit az életéről beszélgessünk, és hogy megnézzük, milyen körülmények között lakik.

„Számomra nagyon fontos, hogy az otthonom funkcionális legyen – mondja Philippe Zdar –, de igazából a legfontosabb a kinézete. Ugyanez a helyzet a stúdiómmal: a funkcionalitásnak benne kell lennie, de mindennél többet jelent, hogy boldognak érezzem benne magam. Sokat utazom, vannak gyerekeim, és hiányzik az otthonom, mivel olyan gyakran vagyok távol. És amikor végre hazaérek, úgy érzem, mintha egy puha fészekben lennék.”

„A világítás a mániám, és szeretem, ha az összes villanyt fel-le tudom kapcsolni. Régen egy olyan lakásban éltem, ahol tíz percembe telt, amíg az összes lámpát lekapcsoltam, amikor el kellett mennem otthonról. Mindent tele szoktam pakolni lámpával” – mondja nevetve.

Zdar a munkája miatt mindenfelé utazik a világban. Azt meséli, hogy mindig jobban szeret régi hotelekben megszállni, mert valami érzelmi többletet kap tőlük. „Nekem nem kell, hogy minden tökéletes legyen körülöttem, de fontos, hogy egy helynek legyen lelke. Például van egy hotel, ahová sűrűn járok: a berendezése egyáltalán nem tetszik, de jó az atmoszférája, és emiatt imádok oda menni. Szinte érzem az éveket, és az összes ember történetét, aki valaha megfordult ott.”

Zdar rezidenciáján végighaladva nyilvánvalóvá válik, hogy különleges kapcsolat fűzi a lámpákhoz. Elmondja, hogy már nagyon fiatalon kezdett érdeklődni a világítás iránt. „Minden a konyhában kezdődött, amikor még gyerek voltam. Az a ház, ahol felnőttem, káprázatos volt, de ezt akkor nem vettem észre, mert az ember gyerekként még nem figyel ezekre. Amikor idősebb lettem, megváltoztak a dolgok, és észrevettem anyám lakosztályának gyönyörű lámpáit és színeit – réved a múltba Philippe Zdar. – Amikor 18 évesen megérkeztem Párizsba,  lámpákat kezdtem vásárolni. Megvettem az elsőt, és ezzel a szobám be is volt rendezve. Aztán lett egy lakásom, majd később egy hangstúdióm, és még több lámpám.”

„Az ember jobban érzi magát, amikor otthon van, és égnek a lámpák. Akár szomorú, akár boldog vagyok este, szabályozni tudom a lámpákat, és a hangulatomnak megfelelően tompítom a fényeket. 25 lámpa, és már kész is a hangulat – mondja mosolyogva. – A lámpákkal kapcsolatos „megszállottságom” korán kezdődött, és mivel szeretem szórni a pénzt, nincs is pénzem a bankban. Mindet lámpavásárlásra költöttem. Korán kezdtem a gyűjtést, még mindenki más előtt, és most, hogy mindenki a lámpákra van kattanva, az árak iszonyúan elszálltak. Néhány lámpámat akár befektetésnek is tekinthetjük, de én nem az esetlegeshaszon miatt vásárolom őket. Azt veszem meg, ami tetszik.”

„A Bang & Olufsent gyerekkorom óta ismerem, emlékszem, az egyik barátomnak egy B&O rendszere volt. Nagyon menő volt, megőrültem érte – mondja Philippe Zdar, majd folytatja. – Akkor azt gondoltam, hogy ez a vállalat úgyis eltűnik majd, de folyton láttam, és még most is itt van. A Bang & Olufsen álmodozásra készteti az embert, és tudom, hogy az én gyerekeim is erről fognak álmodni. A dizájn és a hangzás kombinációja fantasztikus. Ami azt illeti, éppen valamelyik nap vettem egy 1981-es BeoCentert, ami még most is ugyanolyan kiváló és releváns, mint annak idején, amikor megjelent.”